Fekete vagyok, mert fekete vett el,
az uramnak nemcsak a haja sötét.
Régóta rettegnek tőle a szürkék,
kínos a csend – hát üvöltenek
Fekete lettem, mert a sötétség vett el,
előtte senkivel nem jártam jegyben,
kihagytam jó néhány lépcsőfokot
Parancsszó veri fel reggel a csendet,
szürkéknek írják elő a rendet,
a fehérek kora régen lejárt
A fehérek kora régen lejárt,
aranyba vontan eljött a most van,
sunyít és duzzog, de felnő a sorban
Most van a barnulás ideje, mondja,
ne vonítsatok sajtért a holdra –
nem lakható már innen tovább
Szürkék serege nyüszít a fényben,
most írják elő, hordják a kényszert,
egyszer csak itt van, és nem megy tovább
Hordják a kényszert, korbács a kézben,
hordják a vérben, korbács a kézben,
egyszer csak itt áll, nyög és zihál
Fekete lettem, mert a sötétség vett el,
mindennap késik egy órát a reggel,
éjszaka – reggel, éjszaka – reggel,
kihagytam jó pár lépcsőfokot
Fekete vagyok, mert fekete vett el,
éjszaka van és nem jön a reggel,
az uramnak nemcsak a neve sötét.
Szűkölve hátrálnak tőle a szürkék –
rettegik őt, hát üvöltenek
És most itt állok közöttük én is,
előttem, utánam se elv, se tézis,
köztük és köztem biztos halál
És most itt állok közöttük én is,
kiváltságaim voltak és mégis
nincs az a van, ami kitartson végig,
fölösleges, de itt állok én is