"a fehérek kora régen lejárt"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Megosztott irodalom
GYŐRFI KATA
A permanens krízis állapotában – Beszélgetés Barnás Ferenc íróval
Vallasek Júlia
Angolkeringő 8. Mindig április
Sigmond István
Káosz
Jánk Károly
Egy konstelláció (black & white)
Szőcs István
Képtelen jegyzetek – „Az első sor mosolyogjon”
Nagy Koppány Zsolt
A vég
BENE ZOLTÁN
A köd
Bréda Ferenc
Bab és Babér
Vass Barna
Versei
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A tudás és a tudomás különbségeiről
MIRCEA CĂRTĂRESCU
A Rulett-játékos
Papp Attila Zsolt
Versei
Czegő Zoltán
Ölelés, mindenszentek
Kötő József
Tisztelt Tanító Mesterünk, Kedves Bandi bátyánk!
Bakk Ágnes
Szívhalál után
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A narrátor emlékezete
Pap Ágnes
À la carte, emlékekből
MOLNÁR ZSÓFIA
Irány a tenger!
Szekernyés János
Sokarcú korszerűség
Jakabffy Tamás
Csíky Blodizsár
Februári évfordulók
 
Jánk Károly
Egy konstelláció (black & white)
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25

Fekete vagyok, mert fekete vett el,
az uramnak nemcsak a haja sötét.
Régóta rettegnek tőle a szürkék,
kínos a csend – hát üvöltenek

Fekete lettem, mert a sötétség vett el,
előtte senkivel nem jártam jegyben,
kihagytam jó néhány lépcsőfokot

Parancsszó veri fel reggel a csendet,
szürkéknek írják elő a rendet,
a fehérek kora régen lejárt

A fehérek kora régen lejárt,
aranyba vontan eljött a most van, 
sunyít és duzzog, de felnő a sorban

Most van a barnulás ideje, mondja,
ne vonítsatok sajtért a holdra – 
nem lakható már innen tovább

Szürkék serege nyüszít a fényben,
most írják elő, hordják a kényszert,
egyszer csak itt van, és nem megy tovább

Hordják a kényszert, korbács a kézben,
hordják a vérben, korbács a kézben,
egyszer csak itt áll, nyög és zihál

Fekete lettem, mert a sötétség vett el,
mindennap késik egy órát a reggel,
éjszaka – reggel, éjszaka – reggel,
kihagytam jó pár lépcsőfokot

Fekete vagyok, mert fekete vett el,
éjszaka van és nem jön a reggel, 
az uramnak nemcsak a neve sötét.
Szűkölve hátrálnak tőle a szürkék – 
rettegik őt, hát üvöltenek

És most itt állok közöttük én is,
előttem, utánam se elv, se tézis,
köztük és köztem biztos halál

És most itt állok közöttük én is,
kiváltságaim voltak és mégis
nincs az a van, ami kitartson végig,
fölösleges, de itt állok én is




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében