"a fehérek kora régen lejárt"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Megosztott irodalom
GYŐRFI KATA
A permanens krízis állapotában – Beszélgetés Barnás Ferenc íróval
Vallasek Júlia
Angolkeringő 8. Mindig április
Sigmond István
Káosz
Jánk Károly
Egy konstelláció (black & white)
Szőcs István
Képtelen jegyzetek – „Az első sor mosolyogjon”
Nagy Koppány Zsolt
A vég
BENE ZOLTÁN
A köd
Bréda Ferenc
Bab és Babér
Vass Barna
Versei
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A tudás és a tudomás különbségeiről
MIRCEA CĂRTĂRESCU
A Rulett-játékos
Papp Attila Zsolt
Versei
Czegő Zoltán
Ölelés, mindenszentek
Kötő József
Tisztelt Tanító Mesterünk, Kedves Bandi bátyánk!
Bakk Ágnes
Szívhalál után
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A narrátor emlékezete
Pap Ágnes
À la carte, emlékekből
MOLNÁR ZSÓFIA
Irány a tenger!
Szekernyés János
Sokarcú korszerűség
Jakabffy Tamás
Csíky Blodizsár
Februári évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25

Sam Spade halott 
 
Arra ébredni egy másnap reggelén,
hogy belehaltunk egy undok szívlövésbe,
erős, könnyen hulló férfiak, akik
sosem biztosak a dolgukban: megérte

vagy jobb lett volna mégis eltakarni
a vékony rést azon a bőrkabáton.
A rejtély tehát továbbra is rejtély,
hogy ki az, aki most is ölt, barátom,

és mégis milyen módszerekkel kezdjen 
el felderíteni egy gyilkosságot,
ki éppen maga állt a célkeresztben.

Egyszóval, az ember néha álmos,
és eső van, és hull a lé a földre;
egy szétlőtt testrészt rejt a bőrkabátja
   – a többit már a szorgos gép törölte.

Az emlékezet néha még beint.
Pontos lövés, nyom nincs. Hát ennyit érnek
lejárt szavatosságú szíveink.

Gondatlanságból elkövetett élet
volt – hány erős, érzékeny férfiember...!
Sam Spade halott. A lelkét körözik még,
vadássza egy istennek látszó fegyver.

És pont olyan, ahogyan egykor hitték.

Kihullott idő
 
Tizenhat hónap: más világ ez,
az élet légüres térben telik
s megszakadt a régi folytonosság
– az idő szövetén egy rostalik. 

Szürke sáv, az emlék senkiföldje,
mit nem hálóznak át a délkörök,
megrekedt a létezésnyi résben
egy meghalás és születés között.

Jelentése nincs: tizenhat hónap.
Az élőlánc itt nem ér össze már,
kihullott idő, s mi összekötné,
csak én vagyok – az óra körbejár.

Van valami ott, a senkiföldjén,
átjár valaki a héthatáron,
azon ügyködik, hogy találkozzék
egymással a nagyapám s a lányom.

Így hangozhatott a holdraszállás,
Atlantisz, titok egy népmesében...
Ha a halmazok nem metszik egymást,
ki tanúsítja, hogy én is éltem?



Romániai Írók szövetsége
Communitas Alapítvány
Kolozsvár Város Tanácsa
Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alap
Miniszterelnöki Hivatal
Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében