"a fehérek kora régen lejárt"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Megosztott irodalom
GYŐRFI KATA
A permanens krízis állapotában – Beszélgetés Barnás Ferenc íróval
Vallasek Júlia
Angolkeringő 8. Mindig április
Sigmond István
Káosz
Jánk Károly
Egy konstelláció (black & white)
Szőcs István
Képtelen jegyzetek – „Az első sor mosolyogjon”
Nagy Koppány Zsolt
A vég
BENE ZOLTÁN
A köd
Bréda Ferenc
Bab és Babér
Vass Barna
Versei
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A tudás és a tudomás különbségeiről
MIRCEA CĂRTĂRESCU
A Rulett-játékos
Papp Attila Zsolt
Versei
Czegő Zoltán
Ölelés, mindenszentek
Kötő József
Tisztelt Tanító Mesterünk, Kedves Bandi bátyánk!
Bakk Ágnes
Szívhalál után
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A narrátor emlékezete
Pap Ágnes
À la carte, emlékekből
MOLNÁR ZSÓFIA
Irány a tenger!
Szekernyés János
Sokarcú korszerűség
Jakabffy Tamás
Csíky Blodizsár
Februári évfordulók
 
Bakk Ágnes
Szívhalál után
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25

A magyar közönség fanyalog. Nagyon várták az első olyan filmet, amely Andy Vajna, azaz a Magyar Filmalap támogatásának égisze alatt készült – és amelyről mindenki azt gondolta, hogy hatalmas kasszasiker lesz. Nem lett. A bemutató után másfél hónappal már alig lehet mozit találni, ahol még vetítik. Persze azóta már a mozikba került Orosz Dénes újabb filmje, a Coming out, amely Csányi Sándor és Tompos Kátya mondhatni szokásos főszereplésének köszönhetően is nagyobb kasszasiker. 
Pedig az Isteni műszak – főképp tematikájában – egyedinek ígérkezett: kórházas, pontosabban mentőautós akció-filmvígjáték. Bár Kocsis Ágnes Pál Adrienn című, nővérmagányról, kihalt kórházakról szóló filmje után már kicsit másképp látjuk a magyar kórházakat (túl a Jóban-rosszban klinikai hangvételén), Bodzsár Márk, a film rendezője a cselekményt a kilencvenes évek elejére helyezte, amikor Magyarország még tranzitállapotban volt, a keleti blokkhoz tartozás állapota és a nyugati álomállam között. Ekkor (többek között) a délszláv háborúból mintegy 75 ezer menekült érkezett Magyarországra, köztük Milán is (akit a filmben Ötvös András játszik). Egy külvárosi zöldségesbódéban dolgozik, majd mikor az egyik allergiára hajlamos vásárlóját megcsípi egy darázs, Milán még a mentők kiérkezése előtt gégemetszést hajt végre és életet ment. A mentős „góré”, Fék doktor (Rába Roland) egyből lecsap az életmentő őstehetségre és meggyőzi Milánt egy kínai éttermi vacsora során, hogy szálljon be csapatába, azaz melléje és a kissé sajátos viselkedésű Kis Tamás (Keresztes Tamás) mellé. Ugyanebben a kínai étteremben ismerkedik meg a temetkezési vállalkozóval (Zsótér Sándor hideglelős alakításában), aki minden egyes elhunyt után 100 márkát fizet a segítőkész mentősöknek, így azok kis mellékkeresethez jutnak. Ugyanakkor a délszláv háborús területekre is rengeteg koporsót szállíttat, amelyeket időnként nem csak háborús áldozatok holttesteivel töltenek meg, hanem élő menekültek is ilyen úton juthatnak a békés Magyarországra. Így akár Milán ottmaradt barátnője – aki történetesen ápoló – is kijuthatna a háború sújtotta területről. Persze némi ellenérték fejében valósulhatna ez meg, de hát mellékkeresettel ezt nem olyan nehéz összeszedni. 
Milán megbotránkozik azon, hogy Fék doktor élet-halál uraként viselkedik, majd mégis elfogadja a pénzt. A cselekmény itt kicsit mintha sztereotipizálna, hiszen miért pont a menekült a tisztalelkű és makulátlan becsületű, míg a magyar bennszülött, azaz ebben a viszonylatban a nyugatinak számító ország állampolgára a dörzsölt, Istent-sem-ismerő, lélektelen halálkufár. De ez az ellentét hamar megszűnik, és Milán a nézővel együtt hamar túllép ezen a lelkiismereti buktatón. Ekkor kezdődik a parti, egyeseket megmentenek, másokat nem. Milán nem vállal halálba-segítést, de Fék doktor szépen elmagyarázza, hogy csak azoknak a betegeknek segítenek, akik úgyis előbb-utóbb meghalnának még a kórházban. „Sötét oldala” ellenére Rába Roland az első pillanattól kezdve a néző kedvencévé válik: erős, következetes és türelmes vezető „szerepét” játssza, aki hatalmas empátiával rendelkezik. Mindig tudja, mit kell tenni és mondani: például a haldokló, de mégis kötözködős kedvében levő idős anyát és fiatal, aggodalmas, vonzó lányát (Rácz Katit és Jordán Adélt, akik a való életben is anya és lánya) egyszerre veszi le a lábáról. Majd az édesanya meghal a mentőautóban, Fék doktor azonban segít a lánynak ezen könnyen túllépni. A temetkezési vállalkozó is támogatja. 
Milán ekkorra már belenyugodott abba, hogy a „másik partra” segítsenek embereket. Ötvös András ebben a szerepben az ártatlan, kissé hisztis, érzékeny fiú, akiből eléggé hiányzik az állhatatosság és az elvhűség. Horvát barátnőjével (Stork Natasa) telefonon tartják a kapcsolatot. A horvát nyelvű telefonbeszélgetések kissé erőltetettnek hatnak, az erős magyar akcentus miatt, ugyanakkor bárki irigyelhetné a keményre, játékosra és hivatástudattal rendelkező ápolónőre formázott barátnőt, aki végighallgatja barátja féltékenykedését, de továbbra is szereti. Puhány barát és kemény barátnő, az utóbbi otthon maradt és háborús sérülteket ápol. Persze Milán karakterfejlődése nem marad ki az események sorából, egy lebénult motorost már saját meggyőződésből segít meghalni – annak kifejezett kérésére.
A harmadik mentős nem változik, Kis Tamás karaktere kissé egysíkú marad, bár próbál kitörni. Fék doktor nem ad számára sok teret a megnyilvánulásra, ha mégis, akkor Tamás elront valamit. Szamurájkardjával viszont a legnagyobb hibákat is elköveti, amelyek következtében mindenki koporsóba jut, más-más formában. (Ezt a cikk szerzője inkább nem árulja el, hanem a fantáziára, vagy a nézői kíváncsiságra számít, amely elviszi az olvasót a moziba.)
Milán lassanként gyűjti a pénzt barátnője kimentésére, de ő semmi pénzért nem utazna haza, mivel klausztrofóbiája van. Ezért inkább marad, buzgón dolgozik és elviseli a kellemetlenebb, visszatérő betegeket is. Például a hajléktalan drogfüggő Terikét (Pálos Hanna), aki öngyilkosságot színlelve mindig kihívja a mentősöket, hogy aztán függőségét csillapítván, gyógyszert lopjon tőlük. Mivel cseleit már ismerik, kevés sikerrel jár. De Terike közveszélyes, eszes és undorító akciófilmes mellékgonosznak ábrázolják, aki akár három mentőst is kijátszik, ha azok nem óvatosak. 
A film dramaturgiai csúcsa egy újabb, Terikéhez vezető kiszállással kezdődik és egy sorozatos gegekkel díszített, abszurd tragédiába torkoll, amelyet csak egyvalaki él túl – koporsóban.
A mentőautóból nézve a filmet Budapest mintha szellemváros lenne, ahol mindenki haldoklik, vagy éppenséggel haldokló hozzátartozója. Az egész olyan, mint egy számítógépes játék, ahol a mentősök döntik el, hogy kinek kegyelmeznek meg és kinek nem; ha jól döntenek, akkor elérik a következõ „szintet”. A kegyelem viszont mindenki számára mást jelent. Ezáltal egy vicces és szürreális légkört is teremt a film, hiszen itt a halál nem tűnik olyan komoly dolognak, a személyes tragédiák is könnyebben emészthetőek, persze némi (ön)irónia segítségével.
A magyarországi nézőknek viszont mégsem támadt katarzisuk a film megnézte után. A színészek hitelesen adják elő a karaktereket, a téma vicces, de talán mégsem elég mélyen szántó, és a film vége sem megható, annak ellenére, hogy talán mégis ez lett volna a cél. Nem baj, majd a következő filmben.
 
Isteni műszak, színes magyar film, 106 perc, 2013. Rendező és forgatókönyvíró: Bodzsár Márk. Zeneszerző: Keresztes Gábor. Operatőr: Reich Dániel. Vágó: Kovács Zoltán. Producer: Bodzsár István. Szereplők: Ötvös András, Rába Roland, Keresztes Tamás, Zsótér Sándor, Stork Natasa.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében