Sosem hittem volna, hogy valaha szerelmes leszek Barnabásba. Bár tetszik a név, nem én magam szemeltem ki őt, sokkal inkább Tóth Mária az oka, az ő Barnabás iránti rajongása fertőzött meg engem is. Merthogy minden szavát elhittem, szinte megfoghatóvá vált a kép, érzéssé a gondolat, vággyá a találkozás. Csak az tud ilyet, aki írásra született, akiben ott rejlik a szavak iránti szeretet, elköteleződés és alázat – mint Tóth Máriában. 

Nemrég megjelent novelláskötete, A tizedik zsidó egy különleges utazás. Utazás térben és időben, emlékekben és valóságban, tragédiákban és komédiákban – utazás magában az életben. Abban az életben, amelyik pont attól szép, hogy csontvázig hiteles, hogy keserűen őszinte. Olyan visszatekintés ez, amiben helyet kap Arad, az alapélmények, az alappillanatok bölcsője, de ugyanúgy Bukarest is, az időskor színhelye. A két teljesen más típusú világ különféle történetek csírája, amelyekben az egyszerű varrónők, öreg dámák, igyekvő pártkatonák és hivatalnokok mellett az íróbarát fodrász, a színházi főrendező, a szent melaméd, az afrikai szerető és a túlvilági postás is megtalálja a helyét, hogy csak pár érdekességet említsek. Mindenekelőtt – valójában mindenek mögött! – ott van azonban a történetek megélője, az aradi égbolt szerelmese vagy éppen a regáti nő, aki humorosan, tükörként működő iróniával, olykor groteszk módon, de megszégyenítően reménnyel teli tekintettel szemlél mindent. Róla derül ki, hogy tizedik zsidóként hogyan élt férje családjában, hogy micsoda gulyást főzött, hogy miért nem mindegy számára, ki keveri és darálja le a török kávét, hogy hogyan tudott Istennek a kis ezüstérem miatt megbocsátani, hogy miért imádkozott a könyvesüzlet előtt, vagy miért sóvárgott annyira hosszú ideig egy masszázsért. 

Ebben az írói tollban egyszerre van jelen a szomorúság és a derű, a fájdalom és a boldogság, a félelem és a gondviselésbe vetett bizalom. De ott van a román és magyar, a zsidó és magyar találkozások nyoma, az elzárt és nyitott világok titka is. Minden egyes történet az élet egy szelete, s – bár mint kiderül, a múlt században a prolicsaládokban kissé unalmasan főztek –, amit mi kapunk, az jól fűszerezett, maradandó élményt nyújtó, szerethető. Emlékekből összeállított à la carte.