"a fehérek kora régen lejárt"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Megosztott irodalom
GYŐRFI KATA
A permanens krízis állapotában – Beszélgetés Barnás Ferenc íróval
Vallasek Júlia
Angolkeringő 8. Mindig április
Sigmond István
Káosz
Jánk Károly
Egy konstelláció (black & white)
Szőcs István
Képtelen jegyzetek – „Az első sor mosolyogjon”
Nagy Koppány Zsolt
A vég
BENE ZOLTÁN
A köd
Bréda Ferenc
Bab és Babér
Vass Barna
Versei
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A tudás és a tudomás különbségeiről
MIRCEA CĂRTĂRESCU
A Rulett-játékos
Papp Attila Zsolt
Versei
Czegő Zoltán
Ölelés, mindenszentek
Kötő József
Tisztelt Tanító Mesterünk, Kedves Bandi bátyánk!
Bakk Ágnes
Szívhalál után
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A narrátor emlékezete
Pap Ágnes
À la carte, emlékekből
MOLNÁR ZSÓFIA
Irány a tenger!
Szekernyés János
Sokarcú korszerűség
Jakabffy Tamás
Csíky Blodizsár
Februári évfordulók
 
MOLNÁR ZSÓFIA
Irány a tenger!
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 2. (640.) SZÁM — JANUÁR 25


Markus Majaluoma meséjének címét a világ számos népének gyerekszája kurjantotta már 2002-es megjelenése óta – ki-ki saját anyanyelvén, de ugyanakkora intenzitással, kalandra sürgetően. A hazájában leginkább illusztrátorként ismert finn szerző könyvét, mely a kedvelt Apa!-sorozat első darabja, Jankó-Szép Yvette fordította magyarra.
A történet nagyszerű hírt hordoz minden gyerek- és felnőttebb olvasó számára: igazán kevés kell ahhoz, hogy az ember váratlanul egy mesében találja magát. A Rózsadombi család tagjai, úgymint Benedek, azaz Apa, és három csemetéje, Oszi, Vejnő és Annamari (akikben saját „szeleburdi” családunkra ismerhetünk) egy teljesen megszokott, azaz tulajdonképpen egyáltalán nem különös, sőt akár kimondottan szürkének és fárasztónak nevezhető nap délutánján csöppennek bele a kedves kalandok sorába, egyszerűen úgy, hogy sétálni indulnak a házuk közelében húzódó tengerparton. Ez nyilván bárkivel könnyen megtörténhet – tehát a továbbiak is, sugallja a finom humorral, fordulatosan megírt könyv. Így például az a csoda, hogy ingyen és bérmentve az ölébe pottyan egy kisebbfajta hajó, mely természetesen viszontagságok garmadáját indítja el. 
A „recept” tehát ennyi: hagyni, hogy gyermekeink és emlékeink (azokból az időkből, amikor „kis, tejfelesszájú korunkban” mi magunk is játékosok, például a „kacsázás nagymesterei, a Kecsege-tó bajnokai” voltunk) kirángassanak megszokásaink, fölösleges méltóságunk és szerepeink – kényelmes – foteljéből, majd kapitányi sapkát ölteni. Aztán nincs más hátra, mint regisztrálni a csodás átalakulást, és tetszés szerint nevet adni álmaink hajójának.
Vagy legyen bárka, csónak, sajka, lélekvesztő, cirkáló? Az igényes fordítás nemcsak a szójátékokat vagy az egyedítés eszközeit (pl. a gyerekek számával egyező selypítésfajtákat), nyelvjátékokat adja vissza, illetve teremti újra kiválóan, hanem gazdag szókincsével a tanulás, a nyelvi árnyalatok elsajátításának eszköze is lehet.
A hatás természetesen csak a kötet aprólékos, mozgalmas rajzaival lesz teljes, melyeket az  illusztrátori tevékenységének elismeréseként Adventure-díjjal kitüntetett  Majaluoma maga készített. Itt nem lehet szó elsőbbrendűségről: kép és szöveg szerves egységben, unisono beszél arról, hogy a mese „házon belül” van, minden egyes nap. Csak eléggé közel/le kell hajolni, hogy megláthassuk környezetünkben a csodát – és magunkban a gyereket.
 
Markus Majaluoma: Apa, irány a tenger! Koinónia, Kolozsvár, 2013. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében