Egyedül mindenkivel
(Alone With Everybody)
a csontot hús borítja
aztán beoltják értelemmel
és néhanapján
lelket is ültetnek belé
és az asszonyok vázákat
törnek szét a falon
és a férfiak túl sokat
isznak
és senki nem találja meg
az igazit
de egyik ágyból
a másikba
ugorva
mégis folyton keresik.
hús borítja a csontot
de a húsnak több kell
nem csak
hús.
semmi
esélyünk:
mindegyikünk
saját sorsának
foglya.
soha senki nem
találja meg az igazit.
a város szeméttelepei megtelnek
a roncstelepek megtelnek
a diliházak megtelnek
a kórházak megtelnek
a temetők megtelnek
semmi egyéb nem
telik meg.
Egy újabb nap
(Another Day)
kutya rosszkedved van és bemész
egy étterembe enni.
leülsz egy asztalhoz.
a pincérnő rádmosolyog.
kövér. a segge is óriási.
sugárzik belőle a kedvesség és a rokonszenv.
élj együtt vele pár hónapot, és megtudod, mi az igazi gyötrelem.
mondjuk, 15 százalék jattot adsz neki.
pulykás szendvicset és sört rendelsz.
a szomszédos asztalnál ülő férfinek
vizenyős kék szeme van,
s a feje akár egy elefánté.
egy másik asztalnál 3
ökölnyi fejű és hosszú
nyakú férfi ül,
mint valami struccok.
parcellázásról beszélnek, kiabálva.
miért kellett nekem ide betérnem
mikor ilyen kutya rosszkedvem van?
aztán a pincérnő kihozza a szendvicset
és megkérdi, hogy rendelek-e még
valamit
és te annyit válaszolsz, hogy köszönöm,
nem.
aztán a hátad mögött valaki elkacagja magát.
csikorgó nevetés, mintha homokkal és
üvegtörmelékkel lenne teli.
nekilátsz a szendvicsednek.
ez is valami.
jelentéktelen, bonyolult,
értelmes cselekedet,
akárcsak popslágert írni
amitől bőg
a 14 éves.
rendelsz még egy sört.
úristen, nézd csak azt az ürgét
a karja csaknem a térdét verdesi és ő
fütyörészik.
de hát lassan indulni kell.
kérni a számlát.
jattot adni.
odamenni a pénztárhoz.
fizetni.
elvenni egy fogpiszkálót.
kimenni az ajtón.
a kocsid ott van, ahol hagytad.
a 3 struccfejű
és struccnyakú pasas beül
egy autóba.
mindegyikük szájában egy-egy fogpiszkáló
és ezúttal a nőkről beszélgetnek.
elsőnek hajtanak el
sebesen hajtanak el.
biztos különbek nálam.
elviselhetetlen a hőség.
első fokú szmogriadó.
az összes madár és növény elpusztult,
vagy döglődik.
beindítod az autót.
A felejthetetlen mosoly
(A Smile To Remember)
aranyhalakat tartottunk és ott úszkáltak körbe-körbe
az asztalon egy tálban, ahol súlyos függönyök takarták
a panoráma-ablakot és
anyám, aki, csakhogy felvidítson minket,
mindig mosolygott; „légy boldog, Henry!” mondta
és igaza volt, inkább legyen boldog az ember, ha teheti,
de apánk folyamatosan vert minket, hetente többször is,
miközben szinte szétvetette a düh mintegy 6,2 láb magas testét
mert nem bírta felfogni, mi emészti belülről.
szegény, féleszű anyám,
boldog akart lenni, miközben hetente kétszer-háromszor megverték,
s mindvégig biztatott engem: „Mosolyogj, Henry!
miért nem mosolyogsz soha?”
és ilyenkor elmosolyodott, hogy megmutassa, hogyan kell,
a legszomorúbb mosollyal, amit valaha láttam
egyik nap az öt aranyhal mind megdöglött.
nyitott szemmel, felfordulva lebegtek a vízen,
és amikor apám hazajött, odadobta őket a macskának,
a konyhacsempére, és mi néztük, ahogy anyánk
mosolyog.
GÁLL ATTILA fordításai
Henry Charles Bukowski: író, költő, 1920 Andernach – 1994 San Pedro. Los Angelesben nőtt fel, szegénysorban. Hosszas sodródás után élete nagy részét San Pedróban töltötte. Első novellája huszonnégy éves korában jelent meg. Verseket csak harmincöt évesen kezdett közölni. Több ezer költeményt, több száz novellát és hat regényt jegyez; több mint ötven könyve jelent meg nyomtatásban.