"ilyenkor nem is írni kellene"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 3. (641.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Álom a pihenésről
Sigmond István
Összefonódva a paplana alatt, Matt - Rövidprózák
Fekete Vince
Sigmond István halálára
Demeter Zsuzsa
Bűntelen bűnösség – Sigmond István prózapoétikájáról
Pap Ágnes
Molekulákban a világ
Egyed Emese
"Arcát a lélek felkutatja" – Kinde Annamária verseibe költözött
Charles Bukowski
Versei
Szőcs István
Képtelen jegyzetek – A műkedvelés előnyei
Daróczi Jakab
Versei
Bréda Ferenc
Bab és Babér
Tóth Kinga
Versei
Jancsó Miklós
Öregség
Lakatos Artur
A fantasy-világ mítoszai (1.) – Robert E. Howard és a harcos antihősök
FERENCZI SZILÁRD
A gyermek mint vadászfegyver
KAÁLI NAGY BOTOND
Töredék, feketében
László Noémi
Ördöglakat – Kinde Annamária utolsó verseskötetéről
MOLNÁR ZSÓFIA
Mi az, amit nem lehet?
Bartha Katalin Ágnes
Amerikai magyar színházkultúra
KISS LÁSZLÓ ANDRÁS
Felmért irányok
Lászlóffy Zsolt
Ellentétek egysége – Szegő Péter 60
Hírek
 
Charles Bukowski
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 3. (641.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

Egyedül mindenkivel
(Alone With Everybody)

a csontot hús borítja
aztán beoltják értelemmel
és néhanapján
lelket is ültetnek belé
és az asszonyok vázákat
törnek szét a falon 
és a férfiak túl sokat
isznak
és senki nem találja meg
az igazit
de egyik ágyból
a másikba
ugorva
mégis folyton keresik.
hús borítja a csontot 
de a húsnak több kell
nem csak
hús.

semmi
esélyünk:
mindegyikünk
saját sorsának
foglya.

soha senki nem 
találja meg az igazit.

a város szeméttelepei megtelnek
a roncstelepek megtelnek
a diliházak megtelnek
a kórházak megtelnek
a temetők megtelnek

semmi egyéb nem
telik meg.


Egy újabb nap
(Another Day)

kutya rosszkedved van és bemész
egy étterembe enni.
leülsz egy asztalhoz.
a pincérnő rádmosolyog.
kövér. a segge is óriási.
sugárzik belőle a kedvesség és a rokonszenv.
élj együtt vele pár hónapot, és megtudod, mi az igazi gyötrelem.
mondjuk, 15 százalék jattot adsz neki.
pulykás szendvicset és sört rendelsz.
a szomszédos asztalnál ülő férfinek
vizenyős kék szeme van,
s a feje akár egy elefánté.
egy másik asztalnál 3 
ökölnyi fejű és hosszú
nyakú férfi ül,
mint valami struccok.
parcellázásról beszélnek, kiabálva.
miért kellett nekem ide betérnem
mikor ilyen kutya rosszkedvem van?
aztán a pincérnő kihozza a szendvicset
és megkérdi, hogy rendelek-e még 
valamit
és te annyit válaszolsz, hogy köszönöm, 
nem.
aztán a hátad mögött valaki elkacagja magát.
csikorgó nevetés, mintha homokkal és
üvegtörmelékkel lenne teli.

nekilátsz a szendvicsednek.

ez is valami.
jelentéktelen, bonyolult,
értelmes cselekedet,
akárcsak popslágert írni
amitől bőg
a 14 éves.
rendelsz még egy sört.
úristen, nézd csak azt az ürgét
a karja csaknem a térdét verdesi és ő
fütyörészik.
de hát lassan indulni kell.
kérni a számlát.
jattot adni.
odamenni a pénztárhoz.
fizetni.
elvenni egy fogpiszkálót.
kimenni az ajtón.
a kocsid ott van, ahol hagytad.
a 3 struccfejű
és struccnyakú pasas beül
egy autóba.
mindegyikük szájában egy-egy fogpiszkáló
és ezúttal a nőkről beszélgetnek.
elsőnek hajtanak el
sebesen hajtanak el.
biztos különbek nálam.
elviselhetetlen a hőség. 
első fokú szmogriadó. 
az összes madár és növény elpusztult,
vagy döglődik.

beindítod az autót.


A felejthetetlen mosoly
(A Smile To Remember)

aranyhalakat tartottunk és ott úszkáltak körbe-körbe
az asztalon egy tálban, ahol súlyos függönyök takarták 
                                                  a panoráma-ablakot és
anyám, aki, csakhogy felvidítson minket,
mindig mosolygott; „légy boldog, Henry!” mondta
és igaza volt, inkább legyen boldog az ember, ha teheti, 
de apánk folyamatosan vert minket, hetente többször is,
miközben szinte szétvetette a düh mintegy 6,2 láb magas testét
mert nem bírta felfogni, mi emészti belülről.

szegény, féleszű anyám,
boldog akart lenni, miközben hetente  kétszer-háromszor megverték,
s mindvégig biztatott engem: „Mosolyogj, Henry!
miért nem mosolyogsz soha?” 

és ilyenkor elmosolyodott, hogy megmutassa, hogyan kell, 
a legszomorúbb mosollyal, amit valaha láttam

egyik nap az öt aranyhal mind megdöglött.
nyitott szemmel, felfordulva lebegtek a vízen,
és amikor apám hazajött, odadobta őket a macskának, 
a konyhacsempére, és mi néztük, ahogy anyánk 
mosolyog.

GÁLL ATTILA fordításai
 
Henry Charles Bukowski: író, költő, 1920 Andernach – 1994 San Pedro. Los Angelesben nőtt fel, szegénysorban. Hosszas sodródás után élete nagy részét San Pedróban töltötte. Első novellája huszonnégy éves korában jelent meg. Verseket csak harmincöt évesen kezdett közölni. Több ezer költeményt, több száz novellát és hat regényt jegyez; több mint ötven könyve jelent meg nyomtatásban. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében