Felfedezők
Nem akarok aludni,
de ébren lenni sem.
Lebegni szeretnék
valahol a sötétben.
Nem öntudatlanul,
de nem is teljesen tudatomnál.
Nem létező helyeket akarok látni.
Világot, ahol nyugaton kelnek a madarak,
és keleten nyugszanak az emlősök.
A Nap meg csak áll,
tizenkét óránál,
hajnali négykor.
Egyszer csak lezuhan.
Gombafelhő, sugárzás
(alfa, béta, gamma, kinek mi tetszik),
gyilkos hamu, fertőző virág…
és az egészet mutatja a TV.
A halál szórakozás lesz,
a szórakozás haláli.
Beszippant a készülék.
Már nem otthon ülsz a kényelmes kanapén,
a gombafelhőn állsz.
De csak egy pillanatig.
Utána itt lebegsz majd a sötétben
velem,
s együtt látogatunk majd meg
furcsa, új világokat.
Beszélgessünk
Beszélgessünk!
Mégis kivel és miről?
Pappal szexről
ministráns fiúkat molesztálva
neogótikus templom
korhadó gyóntatószékében?
Apácával szerelemről
pornót nézve
rideg zárda
középkori falai közt?
Kommunistával magántulajdonról
marháját védő parasztot verve
orosz kis falu melletti mező
jeges szelében állva?
Nácival toleranciáról
zsidókat terelve
auschwitzi kettes kemence
ciánbűzös gázkamrájába?
Alkoholistával önmegtartóztatásról
bort vedelve
sörpárás kocsmában
szesz marta bárpult mellett?
Nimfománnal cölibátusról
egymást kielégítve
lepukkant motelszoba
spermafoltos ágyában?
Számítógépfüggővel szociális életről
Facebookon chatelve
pizzás dobozok beborított
kólás üvegek uralta lakásban?
Munkamániással szabadidőről
határidős munkát csinálva
üvegfalú felhőkarcoló
kockairodák lepte helyiségében?
Vagy velem akarsz beszélgetni?
Személyesen?
Kettesben?
Mással nem törődve?
Megkérdezed, hogy vagyok
padon ülve
decemberi nappalon
szeles folyóparton?
Vagy kérdezzem, hogy vagy
kávézgatva
dohányfüstös kávézó
klausztrofóbiát keltő tetőterében?
Érdeklődjek családodról
ősöm sírját takarítva
városi temetőben
egy mauzóleum árnyékában?
Kérdezzelek munkádról
hajléktalan mellett ülve
koszos sikátor
hideg betonján?
Vagy egyszerűen beszélgessünk
mondatokat egymásban fűzve
csillagos égbolt alatt
hegyi mezőn?
Beszéljünk nagy gondolatokról
tányérokat mosogatva
százemeletes szálloda
földalatti konyháján?
Beszéljünk önmegvalósításról
tanár-diktálta anyagot magolva
bontásra érett kollégium
repedt-ablakú szobájában?
Beszéljünk kultúráról
Való Világot nézve
Blikkek borította
giccs kanapén?
Ars poeticáról
requiemre táncolva
ablaktalan szobában
szentjánosbogár fényénél?
Bocsáss meg, de nem,
most nem akarok.
Üzenet
fekszem a sötétben
csukott szemmel.
várok.
várom, hogy zörrenjen a telefon,
jelezze, új üzenetet kaptam.
akkor felveszem.
elolvasom, amit írtál.
te már látod, hogy láttam.
rápillantok a nevedet jelző vastag betűkre.
írni kezdek.
elküldöm.
megvárom, hogy kiírja:
„látva”.
leteszem a telefont.
fekszem a sötétben
csukott szemmel.
várok.
Daróczi Jakab: 1997-ben született Nagyváradon. A debreceni Fazekas Mihály Gimnázium diákja.
