"Mennyei mérlegen mérettünk,
Mária könyörögj érettünk!"
(Szilágyi Domokos)
(szívketrec)
mégsem tudom
ma eltakarni az őszt
mégsem tudom elhallgattatni
takarni tartani
ötujjközt kiszabadul
a szívem
és szalad a kerteken
az utcákon át
zabolátlan
zabálva időt teret levegőt
félreállnak a házak a fák
fut a régi ketrec felé
vissza ahol szabadon tartottad
naponta számbavetted
megetetted
(a verstelenségig)
szárnyavert vers verdes
reggeli rózsavérben ziháló öröm
ez az én illatom melynek rózsahúsából
kibonttattam
és ezúttal nem véreztem össze senkit
szűzek hava hamar kihamvadt
tüzek heve égő maradt
rozsföldek emlékezetében
a színek rózsalángja lobogott
ritkuló kalász-nászban
pipacspirongás
lángolt a házak széle
össze- és szétszaladtak félelmemben
a vadak
jajveszéket vettek tenger sírásból
és én szétfröccsentem
ők szétroppantak
ez az én szavam az én hangomon
mely felhallattatott ahonnan
lennebb nincs hová
nem juthatni
és alászállt a fénynek sugára
érettetek felebarátaim
kerüljétek ti azért azt a helyet
a csontszilánkok még élesek
bordáim közül még kiáll
s az alvadt tócsában sem alszik
és nem színlel
hallucinál
zihál az idő mellkasomon
vércseppek a vércse csőrén
a fiú halott
rózsaszirmok királysága
olajjá omlik
reménytelenség halálhíre leng
tegyétek ti azért közzé
vegyétek közétek
ez az én hírem
mely szétárasztalja szeretésemet
tiérettetek
félelem virraszt fel
kakasszóra: ne féljetek
ne felejtsetek
vegyétek versem vérét
elkeveredve az ősz hangszínével
csak mélyebben barnábban
ez az én színem mely kiégettetett
a szív katlanában
.......
(szívhatlan
a vers ilyenkor
féltékeny önmagára
kiver az ágyból szerelemből kirak
magadból az utcára
hiába hívnak
vissza
átparancsol máshoz másba
hogy írj ne írj szeress ne szeress
ha tudsz ha nem ha kérik
tanúid tiltva
reád van testálva innen minden
békéd már többé soha
sehogysincsen
se odva se oldva se óda csak oda
de addig nincs aki se akibe menekítsen
és így megy ez a verstelenségig –
ott már önmagát kéri
magáért imádkozik
az Isten)
(az ősz hangszíne)
visszatértem
ebben a versben
(millió létárnyalatban)
mint tettes
a szín helyére
visszavenni egyetlen pillantással
a vérvörös életerejét
egy újabb újrakezdéshez
a tükörlét törvénye hamarosan
velem is végez
.........
hagyjátok el
hullásom
helyét
fogadjátok el
hullásotok
helyett
engedjétek el a kertet
mint a kutyákat
estére
ne emlékezzetek
az ötödik a véres szív- és
szögverésre
hagyjátok
halni ha hallani
hogy valami kalapál
hisz’ életre gondol minden
mi halál
minden fél
ami él ami nem egész
s ha halálra kész
már mehet
szabadítsátok fel
rabságaitokat magatok alól
ne féljetek
közelmegy a szeretet
és megszagol
megetet
(ötödik)
s ha megérkeztél
(az ember törvény szerint érkezik meg)
tetteidnek tükröt tart a tél
előbújik a nap is fénye mögül
(mint Luca-napon tudják a lányok)
kegyetlen közel kerül
minden mi most messze
kiragyog majd ötödiknek
megmutatja magát e négyhatármetszte
boldog bogok mögöttiség
hogy honnan futott minden így szét
és hova szalad össze vissza
dadogva és dobogva
szuszog a szívtáj a szívközép
most már tiszta
