"visszavonódik a tekintet"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 4. (642.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Nevetni ossziáni ködökben
Zsidó Ferenc
"Az ámulat a legméltóbb viszonyulási mód"
Molnár Vilmos
Rémán doktor hasberendezése, metszőfoga, kisujja
Benedikt Wells
A város háztetőin
Vári Csaba
A szív létszótáraiból
Pomogáts Béla
Többségből kisebbség – kisebbségből szórvány
Cseke Róbert
Versei
SERESTÉLY ZALÁN
A Hársfasor árnyai
Wastrmann István
Fehér Mirembe házában
Szőcs István
Képtelen jegyzetek
Király Farkas
Sortűz karácsonykor
Lakatos Artur
A fantasy-világ mítoszai (3.) – Lovecraft, a fantasy pszichotriller prófétája
Jakab-Benke Nándor
Szikla a cipőnkben
LOVASSY CSEH TAMÁS
Rémmese Kolozsváron
BERKI TÍMEA
Bölcsészek vetélkedése
Xantus Boróka
Profán szenvedéstörténet
A nyelv terei
Jakabffy Tamás
Visky Péter és tsai. „kis kece lánya”
Túros Eszter
Festői történések
Márciusi évfordulók
 
Lakatos Artur
A fantasy-világ mítoszai (3.) – Lovecraft, a fantasy pszichotriller prófétája
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 4. (642.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

Howard Philips Lovecraft nem része a világirodalmi kánonnak úgy, mint példaképe és előfutára, Edgar Allan Poe; élete utolsó éveiben még alig ismerték nevét, halálakor nem szerepelt az amerikai irodalomról szóló egyetlen lexikonban sem, napjainkra azonban a fantasy, horror, thriller műfajok kedvelői számára megkerülhetetlen szerzővé vált. 1890-ben született a Rhode Island állambeli Providence-ben. Három évre rá apja megőrült, majd mikor nyolc éves volt a gyerek, meghalt. Anyja ezekután kisfiával szülei házába költözött. A kis H. P. Lovecraft a többi gyerektől eléggé elszigetelten nőtt, ugyanakkor lekötötte nagyapja könyvtára, melyben elsősorban a mitológiai, csillagászattani, biológiai és kémiai témájú könyvek keltették fel érdeklődését, ez az érdeklődés pedig rövid életében mindvégig elkíséri. Hétéves korában kezdi olvasni Poe munkáit, tizenhárom évesen pedig saját csillagászattani szakfolyóiratot szerkeszt. Gyenge egészségi állapota miatt azonban – már tinédzser korában hangulatváltozások, migrének, álmatlanság kínozta – a középiskolából kénytelen volt kimaradni, és ugyanezen okokból egyetemi tanulmányokat sem tudott vállalni. Huszonéves autodidaktaként egyedül végezte kémiai kísérleteit, a matematikát, rég letűnt civilizációk történetét tanulmányozta, nyelveket tanult, legalább egy tucat élő és holt nyelvet. Hogy önerőből meg tudjon élni, tudományos jellegű cikkeket és novellákat küldözget különböző folyóiratoknak. Írásból, valamint családi támogatással a megélhetés biztosítva volt ugyan, a boldog élet annál kevésbé. Házassága sikertelennek bizonyult, 1937-ben pedig rákot diagnosztizáltak szervezetében, ami intenzív fizikai szenvedést és végül halált hozott. Így már nem érhette meg az általa alkotott Cthulhu-mítosz népszerűségének kibontakozását.
A lovecrafti világ egy időben egyszerű és bonyolult: ennek keretén belül a Föld bolygó aprónál is kisebb pont az univerzumban és a párhuzamos létsíkok milliárdjainak világában, az emberiség pedig egyetlen egy, távolról sem kivételezett faj rajta, mely a gyerekkor időszakát éli: lehet ez a gyerekkor kegyetlen és nehéz, de a helyzet az idő teltével, a világ egyre teljesebb felfedezésével csak rosszabb, egyre veszélyesebb és kilátástalanabb irányba. Ilyen körülmények között a tudatlanság állapota, ha nem is jó, de a legjobb lehetséges eset. A Cthulhu hívása című novella bevezetőjében a szerző így fogalmaz: „A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.”
Lovecraft világában számos bizarr életforma és civilizációk egész sora létezik, az emberiség sorsától függetlenül. Ezek közül egyesek rendkívül fejlettek, mások az ösztönlényeknél alig magasabb szinten állnak, egyesek biológiai szempontból halhatatlanok, mások elpusztíthatóak. Legtöbbjükben tudatosult különböző nagyhatalmú lények létezése, melyeket Külső Isteneknek vagy Nagy Öregeknek neveznek, és akiket imádni lehet, amivel ez utóbbiak vagy törődnek, vagy nem. Ezek a bizarr, démoni istenségek valamikor kiszorultak a Föld világából, azonban mikor a csillagok állása kedvezővé válik számukra, visszatérnek. Ahogy a Lovecraft képzelete által létrehozott Necronomiconban áll: „Nem szabad úgy hinni… hogy az ember a legrégebbi vagy épp az utolsó e földnek urai közt, vagy hogy az élet, az anyag ismert állapota az egyetlen lehetséges állapot. A Régiek voltak, a Régiek vannak, a Régiek lesznek. Nem a minékünk ismerős terek lakói ők, hanem e terek között, háborítatlan s a kezdetektől fogva számunkra láthatatlanul létezők. Yog-Sothoth ismeri a kaput. Yog-Sothothban egy a múlt, jelen és jövő. Ő tudja, hol törtek át a Régiek egykoron, s hogy hol törnek majd át megint. Tudja, hol rótták a földnek térségeit, s hogy hol róják azokat ma is, és hogy miért nem láthatja őket senki sem. Szaguk miatt közelségüket az emberfia koronként megsejtheti, de külsejük meg nem ismerhető soha, kivéve azok vonásaiban, kiket ők e földön nemzenek; s ezekből számos akad. Ők anyagtalan, láthatatlan lényegükben különböznek az ember igaz valójától, s e lényeg tőlük ered. Láthatatlanul és szaguktól kísérten bukkannak fel magányos helyeken ők, valahányszor kimondják a szavakat, s a rítusok hívása hozzájuk elér. Az ő szavuk zizzen a szélben, az ő létük titkát mormolja a föld. Letarolják az erdőt, szétzúzzák a várost, de sem erdő, sem város meg nem pillanthatja a lesújtó kezet. Kadath, a hideg pusztaság városa megismerte őket, s ki emlékszik Kadathra az emberek közül? A déli jégsivatag és az óceánba merült szigetek sziklái őrzik kézjegyüket, de ki látta valaha a megdermedt várost vagy a zárt tornyot, mit régóta hínár s moszat borít? A Nagy Ctulhu közülük való, s mégse láthatja őket másképp, mint haloványan. Lä!shub-Niggurath! Szagukról megismerhetitek őket. Kezük a torkotokon, mégsem láthatjátok őket, létük titka legyen egy legféltettebb titkaitokkal. Yog-Sothoth a kapu nyitja, a kapué, hol a szférák találkoznak. Hol ők uralkodtak egykor, ma az ember uralkodik, ők uralkodnak megint hamarosan az ember helyén. A nyárra tél jön, a télre nyár. Várnak türelemmel s hatalmasan, hogy itt uralkodhassanak megint.” (Rémület Dunwichban)
A Külső Istenek közül a legfőbb Azathoth, az agyatlan Demiurgosz, a Nukleáris Káosz, aki a világűr középpontjában létezik, amit valami meghatározhatatlan módon ő hozott létre. Azathoth a Káosz maga, vagy agyatlan, de ugyanakkor felfoghatatlan erejű és kiszámíthatlan, aki ha éppen rosszat nem tesz, jót annál kevésbé. A hozzá legközelebb álló lény Nyarlathotep, a Kúszó Káosz, Azathoth hírnöke, aki egymaga mindenfajta félelem nélkül képes kommunikálni Azathothtal és közvetíti annak akaratát (vagy a saját maga akaratát, a vak és idióta őserőt feltüntetve ennek legitimitásforrásaként – nem derül ki) és akinek alakja a görög mitológia Hermészének és a zsidó-keresztény hagyomány Sátánjának keveréke. Ő ugyanis nemcsak a Külső Istenek hírnöke, de saját maga számára is dolgozik, járja a világokat. Egyes lényeket – alacsonyabb rangú istenségeket – patronál és megvéd (A más Istenek, Zarándokút Kadathba), ugyanakkor örömét leli nála alacsonyabb rendű értelmes lények, köztük emberek szenvedésében, félrevezetésében. A Nyarlathotep című novellában ókori civilizációk elcsábított embereit viszi ismeretlen helyekre, ahol azonban sorsuk jobbá biztosan nem válik; A Zarándokút Kadathba című Randolph Cartert próbálja meg az őrületbe és megsemmisülésbe taszítani, és sikerülne is neki, ha deus ex machina módján nem lépne közbe Nodens, egy, a Külső Istenektől független és talán hatalmasabb panteon tagja. Az Álmok a boszorkányházban szerint pedig Nyarlathotep a patrónusa több, feketemágiát és emberáldozatot gyakorló okkult földi szektának is. A Külső Istenek oszlopos tagja még Yoth-Sothoth, egy, a világok és dimenziók között élő, mindentudó és titokzatos istenség, aki a Föld dimenziókapuja előtt is várakozik a végső áttörésre, valamint Shub-Niggurath, a torz termékenységistennő, akinek  kultistái erdőkben és más természeti helyeken hódolnak. 
A Külső Isteneknél jóval kisebb erővel bírnak a Nagy Öregek, akik valamilyen állati formához vagy természeti elemhez kapcsolódnak. Közéjük tartozik a kígyóisten Yig (Yig átka), Bokrug, a hatalmas vízi gyík (Sarnath végzete), Hastur, a levegőelem megtestesítője, de közülük a legfélelmetesebb és legtöbbet emlegetett Cthulhu, egy polipszerű lény, aki valahonnan egy távoli bolygóról érkezett követőivel együtt, még az emberiség előtti időszakban, a Földre. Jelenleg az óceánba süllyedt R’lyeh városában alszik, víz alatti szolgálóitól körülvéve, azt várva, hogy eljöjjön a pillanat, amikor újból felemelkedhetik és birtokba veheti a bolygót. Rövid időre ez a felemelkedés már megtörtént a közelmúltban, amikor azonban az Alert nevű jacht kormányosának bátorsága elég volt ahhoz, hogy átmenetileg visszaküldje a szörnyet oda, ahonnan napvilágra került, de Cthulhu nem pusztult el, és feltűnése valamikor újra várható (Cthulhu hívása). 
Időnként egyének vagy egész csoportok tudomást szereznek a fent említett démoni istenségek létezéséről. Ennek legtöbbször halál a vége vagy az őrület, ritkább esetben sikeresen fel lehet venni velük és szolgáikkal a harcot, de az is előfordul, hogy melléjük állnak, saját egyéni erejükből, vagy szektaszerű titkos testvériségeken keresztül. Hogy egy Cthulhut vagy Nyarlathotepet imádó kultista  számára ez a dolog milyen előnyökkel járhat, azon kívül, hogy saját istenének gonoszsága, egy rivális szekta vagy a földi igazságszolgáltatás célpontjává válik, nem derül ki. A gonosz istenek e hívei azonban ettől függetlenül voltak és vannak. 
Habár e lények hatalma és befolyása a földi világban jelen pillanatban nagyon korlátolt, és legalábbis a Kapu áttöréséig ez így is marad, az emberiség így sincs egyedül a bolygón, nem beszélve a lovecrafti univerzum másik nagy létsíkjáról, az Álomvilágról. Az embertől különböző intelligens fajok megalkotásánál a szerző nemcsak fantáziáját, hanem természettudományi ismereteit is kamatoztatja, igaz, ez utóbbit a lehetetlenség határain jóval túlengedve. Így például a Földön, Lovecraft jelen idejében, az embereken kívül élnek még Mi-gók, a Yuggoth (Plútó) bolygóról származó lények, melyek szivacs-, gomba- és rovarjelleget egyaránt viselnek, és bányászkolóniákat tartanak fenn, melyeket igyekeznek az emberek elől elrejteni. Habár jóval előrehaladottabbak technológia tekintetében az emberiségnél, és jóindulatúnak egyáltalán nem mondhatók (ugyanakkor inkább amorálisak emberi szemszögből nézve, mint gonoszak), egyelőre megelégednek azzal, hogy kolóniáik rejtettségét, amennyire lehet, megőrizzék (Suttogás a sötétben). Az óceánban az emberiséggel párhozamosan egy intelligens halember faj tagjai, a Mélységlakók élnek. Ősibbek az emberiségnél, vezetőjük Dagon (akit egyes helyeken halistenként tiszteltek) és Hydra, akik a maguk során Cthulhu szolgái. A mélységlakók kétéltű faj, melynek természetes eleme a tengervíz, de rövid időre a szárazföldön is meg tudnak élni. Normális körülmények között halhatatlanok, csak erőszak, baleset vagy más nem várt esemény következtében pusztulhatnak el. Vannak kolóniáik a part menti vizekben is (például az Innsmouth melletti Ördög-zátonynál), ezek gyakran kötnek egyezséget halászfalvak és városok emberi lakóival: isteneiknek (elsősorban Cthulhunak) nyújtott emberáldozatok fejében bőségesen ellátják őket hallal és a tengerből származó arannyal. A mélységlakók keveredhetnek emberekkel, ennek következményeképpen hibridek születnek, melyek az idő teltével egyre jobban kezdenek hasonlítani a mélységlakókra, majd teljesen azzá válnak. Van olyan hibrid, aki felismervén sorsát, öngyilkosságot követ el, de akadnak olyanok is, akik örömmel csatlakoznak a víz alatti közösséghez (Árnyék Innsmouth fölött). És végezetül ott van az első, a Földre érkezett értelmes faj, a tengericsillag-fejű Öregek, akik az Antarktisz hóborította felszíne alá szorultak vissza, sokkal az emberiség megjelenése előtt, más fajokkal folytatott háborúskodásaik következtében (Az őrület hegyeinél). 
Az emberek nagy része számára az előre nem kiszámított, nem várt szembesülés földönkívüli vagy démoni lényekkel, esetenként magával Dagonnal, Cthulhuval vagy Nyarlathoteppel, vagy csak saját családjának okkult múltjával (mint ahogy az történik Delaporral a Patkányok a falban című történetben) azonos a halállal, az őrülettel vagy a még rosszabbal. Akármilyen nyomott hangulatú is azonban Lovecraft, az emberiség akaratlan bajnokai elég gyakran aratnak győzelmet a sötét erők fölött, még ha nagy áldozatok árán is, és csak átmenetileg. Így Randolph Carter megmenekül a sorstól, amit Nyarlathotep szán neki; Dr. Willet visszaküldi az élőholt varázslót, Joseph Curwent a túlvilágra (Charles Dexter Ward esete); Walter Gilman diák saját élete árán, ugyan, de megszabadítja a világot a boszorkány Keziahtól és patkányember famulusától, Barna Jenkintől (Álmok a boszorkányházban); a dunwich-i emberek pedig sikerrel állítják meg a Yog-Sothothot megidézni próbáló Wilbur Whateleyt (Rettegés Dunwichban). Ezek azonban mind időszakos győzelmek, a veszély teljesen nem hárul el. 
Lovecraft halálát követően ezt a mitológiát elsősorban August Derleth vitte tovább, alakította a piac számára is elfogadható módon, sokan mások pedig inspirálódtak belőle. A Chtulhu-mítosz elemei a maguk teljes rendszerében a nyugati világ népi kultúrájának részévé váltak. Olyannyira, hogy önálló életre keltek a fikció világában, és megalkotójukra elsősorban ebben a minőségében emlékeznek az emberek. Depressziós emberből sok van a világon, írózseniből jóval kevesebb.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében