"visszavonódik a tekintet"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 4. (642.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Nevetni ossziáni ködökben
Zsidó Ferenc
"Az ámulat a legméltóbb viszonyulási mód"
Molnár Vilmos
Rémán doktor hasberendezése, metszőfoga, kisujja
Benedikt Wells
A város háztetőin
Vári Csaba
A szív létszótáraiból
Pomogáts Béla
Többségből kisebbség – kisebbségből szórvány
Cseke Róbert
Versei
SERESTÉLY ZALÁN
A Hársfasor árnyai
Wastrmann István
Fehér Mirembe házában
Szőcs István
Képtelen jegyzetek
Király Farkas
Sortűz karácsonykor
Lakatos Artur
A fantasy-világ mítoszai (3.) – Lovecraft, a fantasy pszichotriller prófétája
Jakab-Benke Nándor
Szikla a cipőnkben
LOVASSY CSEH TAMÁS
Rémmese Kolozsváron
BERKI TÍMEA
Bölcsészek vetélkedése
Xantus Boróka
Profán szenvedéstörténet
A nyelv terei
Jakabffy Tamás
Visky Péter és tsai. „kis kece lánya”
Túros Eszter
Festői történések
Márciusi évfordulók
 
Xantus Boróka
A nyelv terei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 4. (642.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

Korpa Tamás: Egy híd térfogatáról. FISZ, Budapest, 2013.

A költő és irodalomkritikus mellett önmagát városlátogatóként is meghatározó Korpa Tamás első kötetében szintén hangsúlyos szerepet kap az építkezés, az Egy híd térfogatáról verseiben sajátos térköltészet bontakozik ki.

A kötetcímben szereplő híd az irodalom és a művészetek kedvelt archetípusa, összeköt időt és tereket: a múltat a jelennel, a kultúrákat és a történelem különböző szeleteit pedig egymással. Korpa Tamás versei azonban nem annyira a híd kapcsolatteremtő funkcióját járják körül, hanem inkább a híd térfogatára, vagyis az azt felépítő szimbolikus anyagra kíváncsiak, a nyelv erőbírására, amellyel a tárgyi és a szürreális költészet poétikáját váltogatva kísérletezik.

A versekben feltűnő városok: Drezda, Kolozsvár, New York stb. terei nem átfogó leírások révén, hanem csak utalások, jelzések szintjén jelennek meg: „az elosztón a forgalom torlódik keletre./ kereszt van. a bazilika pálcalvékony keresztje.” (Balkon de Cluj). A beszélő által közvetített város- és térélményeket a „térmemóriába” való nyelvi beavatkozás szervezi: „avatkozz be a stukkók és álmennyezetek memóriájába./ előbb egy gombostű csusszan át, majd a régi norvég/ fotel a plafonon. a hely ez, a sorvég,/ ami tömegnövelőt szed és produkál.” 

A nyelv tehát az alapanyag, a belőle létrejött képek, mondatok az épületrészletek tulajdonságait veszik fel: a szónak „lágy, arrogáns pereme” lesz, „technikás” a sorvég, és egymás mellett foglalnak helyet az amforák és a metaforák. A verssorok úgy hömpölyögnek, mint egy folyó, és talán emiatt nehezen zabolázhatóak. A „magára hagyott” nyelv játékossága, sokszínűsége üdítő, de a beszélő leírásait olvasva a plasztikus képek mellett szokatlan képzettársításokat is találunk: „a kisplasztika visszeres szárnya beburkolja/ a virágcserép inkubátorát”. Azonban egy olyan kötet olvasása során, amelynek éppen ez a tétje – a nyelv erőbírását feszegetni, azzal kísérletezni – az előbbihez hasonló kisiklásokat megértőbben fogadjuk.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében