A csíkszeredai Pál Aukciósház- és Galériában, január 21-én Vorzsák Gyula festőművész képeiből rendeztek kiállítást.

Vorzsák Gyulát a festőiség foglalkoztatja, a kolorit, a színek dinamikája, belső történései, erőviszonyai. A látványból indul ki, hogy azt elemeire bontva, ízeire szedve, a képek konkrét tárgyaitól már-már elszakadva pillanatként rögzítse egy-egy alkotói folyamat szellemi és lelki erőfeszítéseit. Darabos, időnként durva, ugyanakkor visszafogottan festői nyelvezet ez. Hatalmas impulzivitás, erőteljes reflexek, el-elszabaduló tempó, pasztózus színek, lágy kolorit. Szenvedélyes és fegyelmezett.

Leggyakrabban portékat fest. Önmagát is, sokféleképpen – időnként anatómiai pontossággal, máskor a felismerhetetlenségig elnagyoltan. Lelkiállapotokat rögzít, szabadít fel, old színekbe, festői történésekbe. Képeinek belső ritmusa, természetes gesztusai meghatározóak. A festőiség lehetőségeit kutatja, a kimondhatóságét. Filozofikus mélységeket nyit, máskor elemi erők szabadulnak fel belőle. Magányos vergődés, gyötrő, elemző kényszer, mely formákat bont, utat engedve a megismerésnek és teret a várakozásnak. Mert ez a perspektíva. A figura nem figura. Mozgás, folyamat, történés, úton levés, miközben soha nem szakad el teljesen a figurativitástól. Csupán nem ez az elsődleges számára. A karaktert, az egyedit soha nem téveszti szem elől, az emberi alakok, tájak és tárgyak megragadása azonban gyarkran túlmutat a figurativitáson. Bizonyos értelemben lecsupaszítja képtárgyait, megtöri vagy torzítja a formát, hogy annak lényegéhez közelebb jusson, ezáltal tágítva a festészet lehetőségeit is. Amit kapunk, festék és ecsetnyomok, színek, ritmus, ahol a szavak nem feltétlenül segítenek a tájékozódásban.

Vorzsák Gyula festői gesztusai nagyon alaposan megmunkáltak. Furcsa ellentmondásnak tűnhet, de mintha minden egyes gesztusához, zsigeri mozdulatához folyamatosan vissza-visszatérne az alkotó, hogy azokat valamiféle rendbe, jelentés-összefüggésekbe szervezze, értelemmel kitapinthatóvá tegye. Gesztusait alapos mérlegelés, megfontoltság előzi meg, hogy aztán, elengedve azokat, megtörténjen a mozdulat. Így engedi el a formákat is a festőiség, a színtörténések javára, az ismerős jelenéseket az ismeretlenért. Mindezt egy olyan terepen műveli, amelyben magabiztosan mozog, határozott keretek között próbál új tartalmakat, mind nagyobb mélységeket bejárni. Ezekben a kalandokban egyre nagyobb bonyodalmakba keveredik. Mégis megőrzi fegyelmezettségét, higgadtságát. Úgy teremti meg szabadságát, hogy közben szigorúan koncentrált marad. Minden egyes alkotása külön kaland, önálló történet eltérő dinamikával, implulzivitással.