"meg fogja érezni a szíved dobbanását"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 5. (643.) SZÁM — MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Kései sirató
Bálint Tamás
A láthatatlan Tökéletes nyomában
MÁRTON EVELIN
Melek Sebaha
PAPP-FÜR JÁNOS
Versei
Kántor Lajos
Egy történet elkezdődik
DIMÉNY ÁRPÁD
Versei
Bonczidai Éva
Rövidprózái
FÜLÖP GYÖRGY
Berlinen át
Csíki András
a telet már nem éri meg.
Jakab Villő Hanga
A farkas mi vagyunk
Szőcs István
„Hogy micsoda: … Hogy ki? … Hogy mi? … Hogy miii?”
Lakatos Artur
A fantasy-világ mítoszai (3.) – Jack Vance és a haldokló Föld világa
Gyenge Zsolt
Berlinálé 2014: filmdömping, kultúrpolitika, kesergés
KAÁLI NAGY BOTOND
Ördög a határon
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
„Totál egotrip”
Borsos J. Gyöngyi
Nap rókabundában
A
Szekernyés János
Díjazottak tárlata
Lászlóffy Zsolt
A béke utolsó – a háború első éjszakája
Hírek
 
DIMÉNY ÁRPÁD
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 5. (643.) SZÁM — MÁRCIUS 10.

megfejtések a Seraphinianus-kódexből

*

a holtakból feltörő olajos buborékból is lehet
olvasni minden éppen akkor múlik el amikor 
fogást találnak a Testen semmisé válik mint a 
táj ha rátör a szürke a kéz játékát is lehet olvasni 
ahogy az Idő klitoriszán félelemmel vagy pazar 
tempóban valahol biztos azt is leírták valahol egy 
sárguló lenyomat a Fűben Fában Lélekben hogy 
veszélyes nem szeretni az életet és ezzel semmi 
sem versenyezhet hisz határai közt beteljesül a 
Szép az elvesztett Becsület és a Szabad Nyár

hosszú szünidő után éledünk fel amikor már eldőlt
a Küzdelem aztán mint elszédült légcsavar csak a
becsapódást várjuk mert Hímek vagyunk és kitágult 
orrcimpáink érzik a virág és frissen fejt tej szagától 
lucskos Nők hasát melyen az alkonyi köd végigfolyt 
s távolból riadt gépek bőgnek ez lesz a jel hogy épül 
a Most háza hideg cement és alumínium ahol Malakh 
sötét és sötétebb szürke emberállatai tovább élhetnek 
egy pupillatágulásban ahol bőséges Szent érzéssel tiszta 
köténnyel steril kesztyűvel zápítják a közös anyagot

**

bár az életet dárdahegy oltja ki s a hótalpat
elnyeli a messzeség a Halál a végső megoldás
reuma ellen más szemmel kezdjük nézni az
otthoni tájat miért változik minden Mennyek
Ura az Embereket miért nem lehet kibontani 
mint a tökmagot hogy csak az ehető részük 
maradjon és a fájdalom sem fojtható meg 
kispárnával mégis mind boldogok akarunk 
lenni pedig a vérverés baljós bürökszaga 
árad s vékonyodnak az izmok a Szív körül 

íme egy keresztrúd ronggyal becsavarva egy 
tornaterem ahol bősz lakatosok lapáttal merik
fel az elhanyagolt padlóra ömlesztett Máriákat 
a katonalányos vasból öntött formás lábakat és a 
köztük lihegő olajosan csillogó hajú Szenteket 
a felcsúszott szoknyák döngölt mélyedéséből
forró izzadtságtól ragyogva pufók Kisjézusok 
testét rázzák ki a Szenvedés nevében a háttér 
felleges menny táncoló légoszlop-sugarak mindez
istenhiány miatt bezárva újra múlni kezd az Idő


áramkör

fény vagyok szuszogó lomb fölött
nem számít hogy kék-lila kozmoszból való
azúr mely hajadba költözött
nincs mosolyod nekem és komor hintaló 
léptedben árnyékod vadul
a szélbe kap s vágtázva felnyerít
miért hittem én, hogy zablázható vagy
ez az est is csak a csendet mímeli
s az űr-sötétet őrlő gépek nagy
száján kileskelőd’ az úr
hogy ejnye már megint ti rendre int 
békére szerelemre de szemedben ott dereng
a dermesztő istenkáromlás s rend szerint
ott rekedek hol igaz a csend
mert neked én csak csillogó glazúr




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében