"meg fogja érezni a szíved dobbanását"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 5. (643.) SZÁM — MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Kései sirató
Bálint Tamás
A láthatatlan Tökéletes nyomában
MÁRTON EVELIN
Melek Sebaha
PAPP-FÜR JÁNOS
Versei
Kántor Lajos
Egy történet elkezdődik
DIMÉNY ÁRPÁD
Versei
Bonczidai Éva
Rövidprózái
FÜLÖP GYÖRGY
Berlinen át
Csíki András
a telet már nem éri meg.
Jakab Villő Hanga
A farkas mi vagyunk
Szőcs István
„Hogy micsoda: … Hogy ki? … Hogy mi? … Hogy miii?”
Lakatos Artur
A fantasy-világ mítoszai (3.) – Jack Vance és a haldokló Föld világa
Gyenge Zsolt
Berlinálé 2014: filmdömping, kultúrpolitika, kesergés
KAÁLI NAGY BOTOND
Ördög a határon
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
„Totál egotrip”
Borsos J. Gyöngyi
Nap rókabundában
A
Szekernyés János
Díjazottak tárlata
Lászlóffy Zsolt
A béke utolsó – a háború első éjszakája
Hírek
 
FÜLÖP GYÖRGY
Berlinen át
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 5. (643.) SZÁM — MÁRCIUS 10.

lány vagy.

az utcák lehalkított forgalmát
bocsátod át az épületeken
mint egy angyalosfilmben
és az hogy semmink sincsen
méginkább kihegyezi érzékeinket –
fogékony leszek a tűzre vérre szerelemre
arra a tincsre
ami összeköt minket

..........

az angyal ép.
a lepedőként rálökött világban
ugyanúgy működik
mint az egyetemek

hegyek síkság és megint hegyek
mindez júniusi napsütésben –
segítenem kell
segítselek meg

pár lépés innen ahol meghalok
neked meg angyaloddá lesz az árnyam
semmi nem lesz már a földön
csak az hogy egyszer veled jártam

pedig az angyal
ez a fényes fehér és szerteszéjjel
amit észre sem veszel
és belénk sem érzel

..........

ültem a padon
abban a városban ahol születtem
és tudtam hogy anya boldog lenne
ha hazamennék hozzá

de nem tartott soká már akkor se semmi
csak „el voltak múlva” a napok
nehezebb lett volna hazamenni
mint kint maradni ott
abban a napsütésben és csendben
amelyben néha úgy emlékszem
hogy részem volt

..........

a nap fénye
és a hosszú-hosszú égi rom:
utcák és terek monoton ismétlődése
mindenből ennyi marad a világon

legvégül és legelőször
amikor már nem akarnak mást látni
ez a sokezer változat
ugyanarról a semmiről
csak akkor fog igazzá válni

káprázatában valóvá
ahogyan csak az embereknek lehet
amikor már nem akarnak mást
csak hogy azt lássák
amit a te szemed enged
..........

elnyúlik az árnyék
vége lesz a napnak
csak a költő emlékei maradnak –
kár tehát mindenért

finom földi anyag
a te mélységes magányod
és a legjobb barátod
holnap már nem ugyanaz –
kár tehát mindenért

úgy formáld szavad
hogy ugyanaz az anyag
mint amelyért reszketett valaki más –
soha többé te magad

......

a könnyedségem a könnyedségednek
                                    tetszhetett meg
olyannak kellett lenni mint amilyen te vagy
mert különben sosem adtad magad

valamilyen elvont és mélységes 
                                 szépséget jelentesz
belekeveredve egy-egy lányba
vagy csak beleázva az épületek 
                  samponos lavorjába

ott voltam mindenhol
mentünk a moziba a meccsre
mindenhol üvöltötték
szeresd meg őket egy az az egybe’
mégiscsak másképp szerettelek én
elengedtelek az egekbe

nincs semmid nálam
nem emelhettek fel a dolgok
csak azt a semmiséget
hogy magad a világban hordod
toldod-foldod tovább velem –
szegénységünknél nincs nagyobb
és ne is legyen

..........

amim volt
könnyen szétesett
emelkedett pillanataim
tartják bennem a lelket

nem értem el hogy beteljesítsem
ezt vagy azt a tervet
terveim ha voltak
mind micsoda tervek

mint egy cirkuszi ló
körbeértem magamhoz
közben újra nyár van
és hozzám úgy ragaszkodsz

üres hajnali utcára érek ki
a lámpa zöldre vált
kalandvágy hajt
mindig Berlinen át




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében