A cím alapján a felületes olvasó leginkább etológiai olvasmányokra számít. Felüti a könyvet, és hamarosan rájön, hogy tévedett – bár a tévedése nem irodalmi, inkább tudományos természetű. Elfelejtette ugyanis, hogy emlősök alatt nemcsak az állatok egy csoportja értetik, hanem maga az ember is.

Váradi B. László prózakötetének alapanyagát etológiai, etnológiai, antropológiai élesítésű leírások egyaránt képezik. A tudományos igényű megfigyelések novellisztikus történetekbe ágyazódnak, melyek sajátos ízt kapnak az írói érzékenység és a tudósi attitűd kettősségétől. Az író feloldódik az őt körülvevő táj szépségeiben vagy pusztulásában, miközben a biológus értő szemével nézi, veszi leltárba az ismerős elemeket, esetenként lábjegyzeteket fűz hozzájuk. Bennfentes ismerője a természet jeleinek, és közösséget vállal az emlőstestvéri létformákkal, idegen tőle a méltatlanság bármelyikükkel szemben, szóvá teszi az etikai törvények elleni vétséget, de hamis pátosz és felsőbbrendűség nélkül, természetesként veszi tudomásul az élet mindenkire vonatkozó törvényeit, a fajokra jellemző viselkedést, a mulandóságot. Ugyanakkor képes a kívülálló megfigyelő szerepét magára ölteni, az idegen friss szemével nézni, megörökíteni – akárha egy kamera másik végén állna. „Képvadászként” lát és láttat, pásztázza a világot, s a kötet címéhez hűen, emberen-állaton egyforma érdeklődéssel időz el. A társadalom perifériáján élő emberek, kóbor kutyák, vidrák, medvék kerülnek lencséje elé, ez utóbbiak elég sokszor ahhoz, hogy legendák, hiedelmek, rítusok felidézésre szolgáltassanak alkalmat, és hogy néhány, egy letűnt korszak viszonyaiban veszélyes kalandnak minősülő személyes történet is elmesélésre kerüljön.

A kötet első sorai, mintegy felütésként, az utazás mitikus-misztikus bűvöletéről és jelentéséről, ősi ösztönéről szólnak. A világot megérteni akaró emberiség időről időre kénytelen útra kelni s újra felfedezni azt a maga számára, hogy megismerhesse lényegét, elhelyezhesse benne saját magát. Utazás ez a könyv is, külső és belső tájakon: az ismertnek vélt lét peremre kitolt, észre nem vett tartományaiba, állat- és embertársaink rokon, de titkos életébe, s nem utolsósorban utazás önmagunkhoz, saját működésünk zugaiba és mélységeibe.