Mesterszonett
(Az előző tizennégy szonett
felfőtt a légnyomásban)
Csak néha-néha jajdulok fel,
kicserepesedik a szám,
mint vízbefultnak, halva talán...
(Kalkuláció, nyolc, kilenc,
TŰZ!) Vétkesek köszörűkön.
Jajgathatok, ki hallja meg?
Sehol sincs menedékül üreg!
(Holt öreg! Letörtem könyököm.
Begipszelik. Csonttá vetkezett
merénylők!) Falhoz! Állj! Ki vagy!
Véres virág habzik, elvezet
a nyom! Valami szép élvezet?
(Nyers lihegés, kilátszik a vágy?)
Dehogy! Habzó kutya, aki veszett!
2013. augusztus 11.
Én vagyok Sultájsz
Én vagyok Sultájsz, az ikrek,
a bátyámat, aki tíz perccel
utánam született, felkötötték,
vagy lelőtték, mit tudom én...
A könyvön már egyedül szereplek,
(én vagyok Sultájsz, az ikrek),
talán meghaltam én is, már
nem emlékszem,
de úgy tudom, élek, ha nem csalódom.
A történetek repülnek a fejem felett,
mint a késdobáló emlékezet
(azóta a bátyámat siratom,
ha van időm rá, és hogyne volna).
De itt van a történéshalmaz,
tömörül, mint egy jósnál,
a kikövetkeztetett időben.
Azt mondják, ponyva vagyok,
de én nem hiszem, én vagyok
egyszemélyben a történés maga.
2013. szeptember 23.
ÉN...
(avagy: Tartalmatlan versház)
Én Bunkóci Gyuri vagyok,
most mindent, mindent bevallok,
még amit nem is követtem el,
csak rámfogta a hitetlen rendszer.
Eufémizmussal élve: gyarló az életem,
és szerintem töküres, töküres,
gyarlók még a bűneim is,
amit sosem vallok be,
majd egyszer csak minden szó nélkül
is felkötnek...
2013. szeptember 17.
Király vagyok
Király vagyok,
a polgároktól koldulok
álruhában.
Voltam a gyagyásoknál,
megvertek,
hogy vért köptem.
De én akkor is
Király vagyok.
Megmutatom a furkósbotomat,
ki van verve szegekkel,
a Napot ábrázolja,
és a Holdat,
ahogy kergetőznek.
Ez a jogarom.
(A rendőröknek se
vallottam be,
hagytam, hogy verjenek!
Most itt ülök,
valahol egy szegletben,
nézem a Holdat és a Napot
a furkósbotomon,
azaz a jogaromon.)
Most megint visznek,
csak a seregeim tudják, hogy hova,
meg is kérdezem a
legnyomorultabbikat,
halló, hova?
Hátraüzennek,
„FELSÉG,
A KIVÉGZÉSRE...”
2013. szeptember 19.
A komplexus
Nekem Semmelweis
komplexusom van.
(Aki abba őrült bele,
hogy mennyi életet
mentett volna meg, ha
előbb feltalálja
a gumikesztyű használatát
a műtéthez...)
Éljen Semmelweis Ignác,
aki megőrült!
2013. szeptember 24.
A király bolondja
Pukkedlizik,
cigánykereket vet,
a konyhán ismerik
falánkságáról,
kitör a forradalom,
együtt mutogatják
egy majommal,
onnan tudom,
hogy én vagyok a majom!
2013. szeptember 4.
A fal
1
Ocsmány egy életem volt.
És még nincs vége.
Rossz kőre alapoztam a házamat.
(Attól lett olyan holdból bélelt,
hogy összecsuklottak a falai.)
Most siratom rossz életem,
mint egy mekegő kecske, úgy sírok,
elhasznált köveim firtatom,
düledező, roggyant kalibámat.
2
Én maximalista vagyok,
mint egy sírásó.
Ez a rohadt ősz teszi, mintha
örökké tartana, mint nagy idő,
megrágom a szavakat, most, úgy
tél előtt, mint egy
mogorva kutya...
Mennyi kő, kérdi az Isten,
s épít nekem egy palotát.