"mert létezik egy harmadik haza"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 6. (644.) SZÁM — MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Sziklarajzok. Xanú
CSENDER LEVENTE
Elviselhető történeteket szeretnék írni - Beszélgetés Ferdinandy Györggyel
SÁNDOR ZOLTÁN
„Bennünk erénnyé magasztosul a gyalázat” – Sziveri János politikai költészetének társadalmi hátteréről
ANDRÉ FERENC
Mítoszok, Sziveri, Erdély
Cristian Popescu
Villanások
Szabó Róbert Csaba
Verhetetlenek
ZUDOR JÁNOS
Versei
Lovász Krisztina
Versei
Papp-Zakor Ilka
Ibolyák
Jobb Boróka
Szégyenfoltok
Szőcs István
„Élet kútja, Kancsó és Színésznő”
Borbély András
Születésnap
Bogdán László
Szerelem, színház, háború
Tari István
Világillatban
FERENCZI SZILÁRD
Vérjégkrém
Karácsonyi Zsolt
Bálhiány
Gál Andrea
A kecegányfióka, az IFET-ló és egyéb állatfajták
MOLNÁR ZSÓFIA
„mi EGY-nek összeállt”
„Ha egyáltalán van ilyen...”
Portik Blénessy Ágota
reKREÁCIÓ - Csíky Szabó S. Ágnes kiállítása
Jakabffy Tamás
A Bartók-hegedűduók – és forrásaik (újraalkotása)
Áprilisi évfordulók
 
ZUDOR JÁNOS
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 6. (644.) SZÁM — MÁRCIUS 25.


Mesterszonett

(Az előző tizennégy szonett
felfőtt a légnyomásban)

Csak néha-néha jajdulok fel,
kicserepesedik a szám,
mint vízbefultnak, halva talán...
(Kalkuláció, nyolc, kilenc,

TŰZ!) Vétkesek köszörűkön.
Jajgathatok, ki hallja meg?
Sehol sincs menedékül üreg!
(Holt öreg! Letörtem könyököm.

Begipszelik. Csonttá vetkezett 
merénylők!) Falhoz! Állj! Ki vagy!
Véres virág habzik, elvezet

a nyom! Valami szép élvezet?
(Nyers lihegés, kilátszik a vágy?)
Dehogy! Habzó kutya, aki veszett!

2013. augusztus 11.


Én vagyok Sultájsz

Én vagyok Sultájsz, az ikrek,
a bátyámat, aki tíz perccel
utánam született, felkötötték,
vagy lelőtték, mit tudom én...
A könyvön már egyedül szereplek,
(én vagyok Sultájsz, az ikrek),
talán meghaltam én is, már 
                                nem emlékszem,
de úgy tudom, élek, ha nem csalódom.
A történetek repülnek a fejem felett,
mint a késdobáló emlékezet
(azóta a bátyámat siratom,
ha van időm rá, és hogyne volna).
De itt van a történéshalmaz,
tömörül, mint egy jósnál,
a kikövetkeztetett időben.
Azt mondják, ponyva vagyok,
de én nem hiszem, én vagyok
egyszemélyben a történés maga.

2013. szeptember 23. 


ÉN...
(avagy: Tartalmatlan versház)

Én Bunkóci Gyuri vagyok,
most mindent, mindent bevallok,
még amit nem is követtem el,
csak rámfogta a hitetlen rendszer.
Eufémizmussal élve: gyarló az életem,
és szerintem töküres, töküres,
gyarlók még a bűneim is, 
                          amit sosem vallok be,
majd egyszer csak minden szó nélkül 
                                        is felkötnek...
2013. szeptember 17.
 
Király vagyok

Király vagyok,
a polgároktól koldulok
álruhában.
Voltam a gyagyásoknál,
megvertek,
hogy vért köptem.
De én akkor is
Király vagyok.
Megmutatom a furkósbotomat,
ki van verve szegekkel,
a Napot ábrázolja,
és a Holdat,
ahogy kergetőznek.
Ez a jogarom.
(A rendőröknek se
vallottam be,
hagytam, hogy verjenek!
Most itt ülök,
valahol egy szegletben,
nézem a Holdat és a Napot
a furkósbotomon,
azaz a jogaromon.)
Most megint visznek,
csak a seregeim tudják, hogy hova,
meg is kérdezem a
legnyomorultabbikat,
halló, hova?
Hátraüzennek,
„FELSÉG,
A KIVÉGZÉSRE...”

2013. szeptember 19.

A komplexus

Nekem Semmelweis 
             komplexusom van.
(Aki abba őrült bele,
hogy mennyi életet
mentett volna meg, ha 
előbb feltalálja
a gumikesztyű használatát
a műtéthez...)
Éljen Semmelweis Ignác,
aki megőrült!

2013. szeptember 24.


A király bolondja

Pukkedlizik,
cigánykereket vet,
a konyhán ismerik
falánkságáról,
kitör a forradalom,
együtt mutogatják
egy majommal,

onnan tudom,
hogy én vagyok a majom!

2013. szeptember 4.


A fal

1
Ocsmány egy életem volt.
És még nincs vége.
Rossz kőre alapoztam a házamat.
(Attól lett olyan holdból bélelt,
hogy összecsuklottak a falai.)
Most siratom rossz életem,
mint egy mekegő kecske, úgy sírok,
elhasznált köveim firtatom,
düledező, roggyant kalibámat.

2
Én maximalista vagyok, 
                 mint egy sírásó.
Ez a rohadt ősz teszi, mintha
örökké tartana, mint nagy idő,
megrágom a szavakat, most, úgy
tél előtt, mint egy 
mogorva kutya...

Mennyi kő, kérdi az Isten,
s épít nekem egy palotát.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében