"mert létezik egy harmadik haza"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 6. (644.) SZÁM — MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Sziklarajzok. Xanú
CSENDER LEVENTE
Elviselhető történeteket szeretnék írni - Beszélgetés Ferdinandy Györggyel
SÁNDOR ZOLTÁN
„Bennünk erénnyé magasztosul a gyalázat” – Sziveri János politikai költészetének társadalmi hátteréről
ANDRÉ FERENC
Mítoszok, Sziveri, Erdély
Cristian Popescu
Villanások
Szabó Róbert Csaba
Verhetetlenek
ZUDOR JÁNOS
Versei
Lovász Krisztina
Versei
Papp-Zakor Ilka
Ibolyák
Jobb Boróka
Szégyenfoltok
Szőcs István
„Élet kútja, Kancsó és Színésznő”
Borbély András
Születésnap
Bogdán László
Szerelem, színház, háború
Tari István
Világillatban
FERENCZI SZILÁRD
Vérjégkrém
Karácsonyi Zsolt
Bálhiány
Gál Andrea
A kecegányfióka, az IFET-ló és egyéb állatfajták
MOLNÁR ZSÓFIA
„mi EGY-nek összeállt”
„Ha egyáltalán van ilyen...”
Portik Blénessy Ágota
reKREÁCIÓ - Csíky Szabó S. Ágnes kiállítása
Jakabffy Tamás
A Bartók-hegedűduók – és forrásaik (újraalkotása)
Áprilisi évfordulók
 
Lovász Krisztina
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 6. (644.) SZÁM — MÁRCIUS 25.

Orfikus dal

Távolabb vagy, mint a messze,
Messzeségbe zárt távolság.
Nem a valószínűtlen égi táv ez,
Hanem éppen annyi, hogy felfogjam,
Nem érhetem el.

Elnyújtózik az idő,
Hogy megérintse a tökéletes hiány
Üveggömbjén visszatükröződő magányt.
Varázsol is valamit mindig,
Általában fényes buborék,
Hideg kő vagy
Beteges vágy formájában,
Birtoklón.

És űz tovább, hogy megérintsem én is,
Ami közben részemmé vált,
Ezért elérhetetlen.
Csak a távolság az, ami magas lábemeléssel,
Cédán kínálja magát a jegenyék rohanásában,
Madarak röptének visszáján,
Abban az esőcseppben,
Amit szárnyuk elkapott a menekülő égből.

És közben úgy nyúlok lanthoz, vershez,
Mintha egy kupa borba néznék,
Habján a buborék köveket lágyít
S elhiteti, hogy létezel.


Théseus, Ariadné, 
a krumplipaprikás 
és a piros lábos esete

Odakozmált benne az étel. Kitették.
Messze, távoli, mint a tenger, egy harmadik
Emeleti ablakban.
Titokzatos, mint a tenger, a lenti szemszögből.
Vonzza a tekintetet, mint a tenger.
Közben pedig valaki
Szabadulni akart a hozzá fűződő
Élménytől. Sikertelen krumplipaprikástól.
Füle is van, moccanatlan.
Tűri, hogy száműzték,
Egy ablakpárkány-Naxos szigetére.
Kiállítási tárgy lett így.
Belehasít az udvarba
Harsány története, mozdulatlansága.
Egy távoli otthonosság jut eszedbe,
A piros lábosok biztonsága,
S hogyan távolodtál ettől
Saját égéseid, árulásaid során, hogyan
Váltál kihelyezett piros lábossá,
Amiből kikotorták
Az odakozmált krumplipaprikást,
Lényegedet. Aztán semmi sem történik a
Várakozás labirintusában.
Piros lábosok, udvarra bámulók,
Kidobni senki nem meri,
Mert mindannyian ragaszkodunk
Saját, Minótauros-emlékeinkhez.

Piros lábos egy harmadik emeleti ablakban.
Odakozmált sorsom, kimosni nem lehet.
Kitettem az ablakba, lássátok.
Sikertelen krumplipaprikás, veszekedés, hogyan csaptad
Be utána az ajtót, s engem, hogy még egy rendes vacsorát
Sem tudok főzni.
Közben pedig elrohantál vitorlásan, várt valaki más,
Egy másik piros lábosban főzött vacsorával.
Ő is odaégeti egyszer.
De akkor talán még nevettek is rajta.
Mindenkinek a saját piros lábosa szerint.

Piros lábos egy harmadik emeleti ablakban.
Lelógó függöny, az ablak nyitva, 
Időnként kileng, mint egy vitorla.
Mintha beszélgetnének. A szakadt függöny és a lábos. 
Hűség és árulás. Szerelem. Tenger. Krumplipaprikás.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében