Dobozi Eszter: Kötés. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2013.
Dobozi Eszter tevékenysége az irodalomhoz több szálon is kapcsolódik, hiszen a több mint három évtizede rendszeresen publikáló költőnő egyben középiskolai tanár, folyóirat-szerkesztő, több kitüntetés birtokosa. Regényei és szociográfiai munkái is jelentek meg. Legutóbbi, hatodik verseskönyve, a Kötés, hasonlóan sokrétű érdeklődés jegyeit viseli magán.
Már a cím is többirányú értelmezési lehetőségeket enged meg: a kötet változatos helyzetek, megszólalásmódok, esztétikai minőségek, formák, magukban álló darabok és ciklusok kapcsolása, melyek így „EGY-nek állnak össze”, ahogy „[a] Rész/ a Fővel újfent együtt cimborál” az egész gyűjteménynek címét kölcsönző szövegben. Ami ezeket a hol szerves, hol szervetlenebb, nyelvből és hagyományból felépülő vagy gének hús-vér útján létrejövő kötéseket kiépíti, az a „mondani, mondani, mondani” parancsának „kérlelhetetlen kényszere”, „belső ösztöke, robbanás”. Ennek nyomán lesz mindenből vers – legyen ez a minden muskátlik látványa a garázsban, egy festmény (ekphraszisz születik Dalí, Egry József, vagy Ferenczy Károly képeire), csak sejtetett, de megszenvedett háttértragédia, intenzív vagy elmaradó istenélmény, angyaljárás, régi fotó. Igen gyakoriak a meghajlás gesztusai „örök mester, teelőtted”: termékeny intertextuális viszonyok fűzik a gyűjtemény darabjait a magyar költészeti tradíció különböző korszakaihoz, így Berzsenyihez és Csokonaihoz, Adyhoz, József Attilához vagy Lázár Ervinhez.
Ez a tematikai gazdagság az én helyzeteinek és a versformáknak, a nyelvi regisztereknek is változatos lehetőségeihez társul. Így szól a beszélő hol zsoltárosként, közösségének „szőttesébe szálnak szövődötten”, hol egyéni tartalmak kifejezőjeként, hol a „belső ismeretlenek” útvesztőjében saját magát keresve – szonettben, eclogában, rondóban, pantun-láncban. Nyelvei távolról érkeznek, vagy egészen közelről érintenek: az út a „jonhomtól” az „5ölés-6tolásig” a kötetvilágban meglepően rövid, és egyéni szóalkotásokkal szegélyezett.
Természetes, hogy Dobozi Eszter Kötés című verseskönyvének nem mindenik, „holmi venyigedarabbal/ homokba karcolt” üzenete ér egyformán intenzíven „célt”. Egy-egy dinamikus passzusával, sosem látott képével azonban a maga helyén biztosan mindenkit megköt.
