„A művészet, titokban és mélyen, a művész lelkében, semmi egyéb, mint a játékösztön egyik megnyilvánulása.”
(Márai Sándor)
Anyag, forma, formálás, formabontás, szín, gondolat, tartalom, szürrealitás, fantázia, univerzum(ok), ősállapot, éter, elemek, teremtés, újjáteremtés, élet, halál, idő, elmúlás, metamorfózis, vegetáció, hibrid, táj, belső táj, nagyítás, szent, profán, hagyomány, újítás, tükör, (ön)reflexió, múlt, pillanat, játék, komolyság, korlátok, szabadság, élmény, találkozás, utazás, időutazás, káosz, harmónia, rend, megnyugvás, kontinuitás... és sorolhatnám tovább a kiállítótérbe való belépésemkor fejemben cikázó fogalmakat.
A nézőt nem csupán szín- és formakavalkád, hanem érzések és benyomások tömkelege fogadja. A textil mint hordozófelület kilép önnön síkszerűségéből és háromdimenziós, testetöltött gondolattá válik. Hisz, éppen ezt akarja bizonyítani készítőjük, Csíky Szabó S. Ágnes. Véleménye szerint a textilművészeti alkotások legfőbb célja – akárcsak más képzőművészeti ág esetén – nem a dekorativizmus, hanem érzések és gondolatok továbbítása. Tény az, hogy e művészeti ág a mai napig köztes helyzetétől szenved: ipar- és képzőművészet között lebeg. Elismerése koronként változik. Hol divatba jön, és galériák, múzeumok, komoly gyűjtők vadásznak a legértékesebb darabokra, hol pedig háttérbe kerül, és művelői nehéz életkörülmények között várják a szebb napokat. Ám a műfaj eközben él, és köszöni, jól van. Az ötvenes évek óta a kortárs képzőművészeti kiállításokon is egyre inkább jelen van a textilművészet. Folyamatosan születnek értékes, maradandó alkotások – amint ezt Csíky Szabó S. Ágnes a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában február végén megnyílt Megközelítések című tárlatán is láthattuk.
A művész 1953-ban született Marosvásárhelyen. Tanulmányait a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, a Barabás Miklós Céhnek, illetve a MAMŰ-nek1. 1993-tól a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum elhivatott tanára, aki már számos művészgenerációt indított útnak. 1976 óta szerepel csoportos tárlatokon, 2005-től pedig egyéni kiállításait is láthattuk Románia- és Európa-szerte. Munkáit több ízben is díjazták: ötször elnyerte a Marosvásárhelyen évente megrendezett Ariadne Textilművészeti Szalon közönségdíját, 2006-ban pedig a kolozsvári Embroidery triennálé megosztott II. díjában részesült.
De mi jellemzi munkásságát? Könnyed, játékos forma, komoly tartalom. S e játszi könnyedség ellenére, mely úgy a megformálásban, mint a címadásban megmutatkozik, Csíky Szabó S. Ágnes munkái a Lét elviselhetetlen könnyűségét mintázzák meg. Az idő, az élet és elmúlás, a változás és megmaradás kérdéseire reflektálnak, de mindezt nagy dinamizmussal és játékossággal. Az anyag semlegességét az invenció és kreativitás hatja át, mely képes életet lehelni a gyapjúszálba, bársonyba, csipkébe vagy akár a zsákvászonba.
A játékban feloldódó individuum képe az alkotásban, mint gyermeki játékban, önazonosságát ideiglenesen feladó és identitását ismét felépítő szubjektumként válik értelmezhetővé, miközben a művészi tevékenység eredetére ad lehetséges magyarázatot. A művésziben való feloldódás azonban aktív cselekvés, amikor az esztétikai tapasztalatba bevonódott szubjektum maga is értelmezői pozíciót tölt be. Újraalkotás ez, reKreáció.
1Utalás erre pl. Az idő (MA)Műfoga c. alkotása, melynek kerete egy gyerek magasságának bejelölt növekedési skáláját idézi 1978-tól 2013-ig, több mérföldkő megjelölésével.