"A hely, ahol íróasztal süllyed el..."
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 19. (465.) SZÁM - OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Epitáfium
Pomogáts Béla
Az erdélyi magyarság lelkiismerete - Sütő András öröksége -
CS. NAGY IBOLYA
"A kisebbségi lét metaforája volt..."
Fodor Sándor
Még egy "Isten veled"
Şerban Foarţă
Ombra del bacio
Amore mio
Farfalla maorosa
Egy ígéret (Szonettforma lejtmotívumokkal)
Szonett
Szonett
Szonett
Rondó szélrózsával
Tenyérjóslás
Szonett
Szonett
Donna con donna
Szonett
Szonett
Alexandru Vakulovski
Pizdec*
Bereczki András
Hét és fél nap
Szőcs István
"Hozudnak rendilétesen" (Sigmond István költői tanszínjátékáról)
Terényi Ede
MOZARTRÓL MOZARTTAL - „Mon très cher Père!”
Hírek
 
Fodor Sándor
Még egy "Isten veled"
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 19. (465.) SZÁM - OKTÓBER 10.

Ismét írót temettünk. Ezúttal a 84 éves Dáné Tibort kisérték útjára Övéi, Barátai és Olvasói. Olyanok, akik az utóbbi években megjelent könyveit olvasták, de olyanok is, akik bizonyos műveire még kamaszkorukból emlékeztek, de a Szervező nevét már el is felejtették.

 

Ne tessék megbotránkozni ezen. Dáné Tibor soha sem volt „futtatott”, „divatos” író, még ha egyes regényei, tanulmánykötetei hamar el is fogytak. És talán ez a legtöbb, amit egy író elérhet pályája során.

Jómagam immár egy híján hatvan éve ismertem. Az BDDSZ (Bolyai Demokratikus Diákszövetség) gyűlésein mint „gólya” vettem volt részt – 1947-ben. Tibor a jogi kar fiatal tanársegéde volt és a Szociáldemokrata Pártot képviselte a Diákszövetség vezetésében. Néhány év múlva aztán országunkban is „éleződni” kezdett a Szovjet-köszörülte „osztályharc” – és Dáné Tibor egy időre eltűnt a látókörömből. Csak 1958-ban figyeltem fel ismét Reá, mint az Ifjúsági Kiadó szerkesztőjére – és Szerzőre is. Első könyve az ókori Egyiptomot idéző „Áthá-Rá a fáraó írnoka” volt. Egy kicsit – bevallom – irigyeltem is készségét, amellyel annak a régóta letűnt világnak a hangulatát idézni tudta ebben az elsősorban ifjúságnak írt könyvében, melyet immár mint felnőtt, sőt az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó lektora is érdeklődéssel, szívesen olvastam. Azután – szerzői minőségemben is foglalkozott velem: Ő biztatott rá, hogy Csipikéről szólva ne álljak meg a „gonosz törpé”-nél, írjam tovább.

 

És közben barátok lettünk.

Bevallom, eleinte értetlenül némi gyanakvással néztem Dáné Tibort. Minden kérdéshez, ami munka közben vagy baráti találkozásaink során szóba került, Ő hozzá tudott szólni. És hiába próbáltam „rajta kapni” többször is – minden alkalommal kiderült, hogy igaza van. Leginkább az döbbentett meg, hogy a híres Cheddington-i vonatrablásról írt regénye alapján (Akinek nincs árnyéka, Dacia Kiadó Kolozsvár, 1970 – angliai utam során, 1969-ben, egy angol társaságban kerekedett vitát én döntöttem el. A regényt ugyanis még kéziratban olvastam a Kiadó külső lektoraként. És Tibor dolgozott, serényen: még 1968-ban megjelent a „Tao-Ceti hívójele” című tudományos-fantasztikus regénye, majd sorra más, művelődéstörténeti témájú könyvei-regényei, amelyek között első, egyiptomi témájához is visszatért „A fáraó igazlátó szeme” címmel, 1979-ben. Érdekes esszéi, más (elsősorban ifjúságához szóló) regényei mellett, ha jól emlékszem, több magyarországi pályázaton is első díjjal kitüntetett háborús emlékeire azonban idehaza hosszú ideig nem került kiadó. A „szocializmus éveiben” nem is számított arra, hogy a Horthy hadseregéről emberi hangon szóló emlékezései megjelenhetnének. Talán mostanság sikerült-sikerül kihoznia ezeket is a marosvásárhelyi „Appendix” kiadónak, amely a bámulatosan csapongó képzelőerejű, mégis igen alaposan dokumentálódó Szerzőnek már nem egy könyvét kinyomtatta az utóbbi években.

Dáné Tibor azonban, minden műfajok közötti kalandozásai ellenére, számomra elsősorban ifjúsági író volt és maradt. Akit – a felnőttek is szívesen olvasnak. Mifelénk ugyanis volt (van is?) egy eléggé erős, színvonalasnak elismert gyermeknéphez szóló irodalom (kivált a „Napsugár” c. gyermeklap megjelenése óta). Az úgynevezett „ifjúsági” irodalomnak azonban nem volt kezdeményező-szervező sajtófóruma a diktatúra évtizedeiben. Így jelentős, ifjúsághoz szóló művek is csak elvétve születtek egy-egy szerző jóvoltából. (Méhes György és az „egykönyves” Korda István (A nagy út) mellett, azt hiszem csak dr. Xántusz Jánost említhetném meg. Őket ma is szívesen újraolvasom. Nos, ezek között első helyen van a Tibor könyve, az „Áthá-Rá”. – El- elbeszélgetek róluk, immár csak gondolatban, a Szerzővel, akit – mondjuk ki végre: másokkal együtt, méltatlanul, kissé „kívülálló”-nak tekintett a nem túl számos hazai magyar írótársadalom. Ha Őt mindezidáig talán nem is bántotta ez a mellőzés (nekem sohase panaszkodott) – ezután még kevésbé foglalkoztatja. Gondolom, Sütő Andrással együtt mosolyogják meg immár földi hiúságaikat – s annak a tudata pedig, hogy könyveik, egyik-másik munkájuk túlélték-túlélik őket, immár kárpótolja őket minden vélt vagy valós mellőzésért, bántalomért, amiben – Istennek hála, a rövidnek nem mondható – földi életük során részük volt.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében