Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd. Agave Könyvek, 2013.
A magyar krimi megteremtőjének is tekintett Kondor Vilmos, a nagy sikerű Gordon-sorozat, a Budapest-ciklus, a bűnügyi és a noir műfajának lezárása után újabb műfajban próbálja ki tehetségét – hogy természetesen azt is saját „képére” formálja. A másik szárnysegédben ezúttal a kalandregény világába kalauzol, de itt is ragaszkodik ahhoz, hogy története valós történelmi korban, valós történelmi szereplők közt játszódjék. Kondor előző köteteihez hasonlóan, itt is egy központi figura lesz a történetsorozat (mert trilógiát tervez Wertheimer Miklósról a szerző) kulcsa, annyi különbséggel talán, hogy ezúttal főhőse nem annyira meggyőző, nem annyira karakteres, mint az előző kötetek Gordon Zsigmondja.
A trilógia központi témája a Szent Korona II. világháborús története, a kalandregény világába helyezve. Wertheimer Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegéde, mint a kötet fülszövege is állítja, alapvetően hétköznapi figura. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. A második világháború vége fele járunk, 1944 októberében, Szálasi hatalomátvétele kezdetén, s a hátra lévő hónapoknak a zavaros történetét olvashatjuk a szárnysegéd kalandjain keresztül. A kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasiék elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát. Talán az nem titok, hogy a hadnagy teljesíti a rá bízott feladatot – No, de milyen áron? Útját halottak tömkelege, lángoló olajmezők tarkítják: ezer kilométert tesz kétszáz pengővel a zsebében meg három marmonkanna benzinnel, miközben tönkretesz három autót, tizennégy halottat hagy maga mögött, tizenkétszer fogják rá a fegyvert, kétszer fogják el és négyszer csak majdnem, de kétszer jól elverik, s mindeközben arra is van ideje, hogy legalább kétszer eszébe jusson Muráti Lili, s kalandja során kilenc alkalommal még Kalmár Pál, Seifert Dezső, Perczel Zita és mások örökzöld nótáit is dúdolgatja.
S mindezt természetesen nem csak a számszerűség kedvéért...
