Az öreg hajós hintaszékben ül a tenger partján. Dúdol valamit,
a hullámok elmossák a hangot. Ebből újabb hullámokat, újabb
dalokat hallani. Az eredetit csak ketten tudják:
a hajóskapitány és a tenger. Vagy nincs, vagy már elmosódott.
*
Hát ide jutottál, tenger!
Ide jutottam.
Gyere, most ölelheted lábam,
mintha fiatal lány volnék.
Hiszen értelek
Még érintenem sem kell,
hogy tudjam, mire készülsz.
Visszhangzol bennem,
a csontok ma is hullámzanak,
ezért ringatózom
egy hintaszékben
Nem tudok tőled megválni tenger.
Ideültem, hogy nézzelek.
Küldesz óriás szelet.
Küldök lehelletet.
Sós, kívül – belül
a bőröm, a vérem.
*
Fiú, gyere velem a hintaszékbe
azt mondod, tenger?
Gyere, ülj le mellém.
Nézzük együtt amint
a nagy habok
háborognak
mi közben pihenünk.
Valaha nagy kötelekkel
kinlódtam nyílt széllel
és még halat fogni is kellett.
Ó, most jó, most jól van minden.
Látod, akármi is történik
a hintaszék ugyanolyan
Ringok benne egy kicsit
mert szeretem felidézni
hogy elmondhassam neked
aki útra
készülsz holnap
milyen idő lesz
De én maradok
a szék nyikorog
gyere igyál egy áldomást
mert minden hullámot újraélek
*
Megöregedtem a hullámokon
hajómat szétverte a víz
magam nem tudom éveim számát
Egy hintaszékben a homokon
ülök dalolni volna kedvem
amit tanultam elfelejtettem
Le fel le fel csak ezt az egyet
ismétlem amint a hintaszék
ringat ahogy eddig a tenger
Csontjaim érzik erejét
tajtéka lábamig sem ér
mindegy nekem ha vihart látok
Ha turista vizet emleget
belenézek fényképébe
csak nevetek
Majd minden társam föld alatt
otthon szilvára száradt asszony
lábaimnál a halak
*
Hosszú utakról minden egét hullámát szelét ismerem
öreg kormányos parton állva is kint vagyok a tengeren
vihar és szélcsend között a kerék nyikorgott százféle hajóban
most ugyanúgy a hintaszék ismétli minden jól van jól van
*
Hullámokból nem tudhatod
megjósolni a holnapot
felszínükön a jeltelenben
próba-szerencse tévelyegtem
míg hajózva, egyre tovább
belém nem mosta ritmusát
és most már időt tudni mi van
nem tengert kérdezek – magam
*
Amit a tenger őriz a mélyben váza a holtnak
halrajok és hajózó lelkek vándorok itten
útjait nem őrzi a hullám tegnap a holnap
azt mi élve keresztüljut ne keresd nyoma nincsen
*
Itt abbahagyták az üldögélést mert kijött a házból a kapitány
felesége és behívta őket ebédelni. A kapitányt meg a turistát.
