"pillantása szememben lakik"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Bánni a szavak erejével
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
J U N K I E N T E R Y O U – Beszélgetés Kubiszyn Viktor íróval
Egyed Emese
Orfeusz iskolája
HERTA MÜLLER
Nyelvek között
Szakács István Péter
A világ varázslatos valósága – Hommage à Gabriel García Márquez
Balázs Imre József
Álomablakok
Vári Fábián László
Vásártér
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Versei
FAZAKAS GÉZA
Versei
Borcsa Imola
Pillanatképfüzér
ILYÉS ZSOLT
Versei
Horváth Előd Benjámin
Magnéziumégés – interjú Varga László Edgárral
Széteséstől önreflexióig
Szőcs István
Reménytelen jegyzet – Mi okon Napoka?
ANDORKÓ JÚLIA
Azok a hatvanas évek az Utunkban
Miklós Ágnes Kata
„Norvégia egy kis Tündérország”
FERENCZI SZILÁRD
Utánuk az özönvíz
Péter Beáta
Nehéz találkozás
Pap Ágnes
A szerelem Lángja
Papp Attila Zsolt
Királyi válogatás
Demeter Zsuzsa
Az erdélyi irodalom első krónikása
Túros Eszter
Paralell stories
Jakabffy Tamás
Szentcímkés beletévesztések
Hírek
 
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
J U N K I E N T E R Y O U – Beszélgetés Kubiszyn Viktor íróval
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 10.

– Kezdjük egy klasszikus játékkal. Milyen szavakat találsz a cím gyanánt kiemelt betűtákolmányban és mit tartasz fontosnak elmondani ezekről? Lehetséges volna, hogy ezek révén, ilyen szűkre szabottan mutatkozz be?

Junk: szemét, mocsok. Hát alapvetően ez negatív jelentéstartalmú szó, de nekem mégis csupa pozitív dolog kötődik hozzá. Hívő vagyok, és számomra Jézus Krisztus személyében az az egyik legvonzóbb tulajdonság, hogy nem a tökéletesekhez jött, hanem amikor itt járt, azokat szólította meg, azokat hívta el, akiket mindenki más „junk”-nak tartott. Prostikat, vámosokat, tróger halászokat, pedig Jeruzsálemben volt egy-két jobban szituált forma is akkoriban. 
Junkie: az vagyok, voltam, az előző két könyvem róluk, rólunk szólt. Szeretem őket.
Enter: sokat használom írás közben, szép nagy gomb.
You: a megszólítás nagyon fontos, és a dialógus is. Egyedül nem működik semmi. Ahol ott vagyok én, ott kell egy másik is minimum, különben nincs tétje és értelme a dolgoknak.

– A Drognaplód kapcsán szokták emlegetni a kíméletlen őszinteséged, ami voltaképp önmagaddal kíméletlen leginkább, mert te és a narrátorod nagyon-nagyon közel vagytok vagy voltatok egymáshoz. Hová rejtőzöl a kitárulkozást jelentő írásban? 

– Ez az őszinteség nem az én érdemem, ez egy terápiás eszköz volt, ami a véremmé vált, amit harminc drogostól tanultam a rehabon, és ami nélkül nem tudtam volna leállni. Én csak használtam ezt az írásban is. A rejtőzködés a Drognaplóban annyit jelent, hogy sok mindent nem írtam le, amit leírhattam volna. Az oka egyszerű: abban az állapotomban, abban az élethelyzetben nem voltam képes rá, pedig a teljes képhez lehet, hogy hozzátartozna. 

– Szóval, van szükség rejtőzködésre? Egyáltalán, beszélj a biztonságról!

– Elvileg nem lenne, de mindenki védi magát valamilyen szinten. Másrészt az a tudat, érzés, hogy Isten elől nem lehet (és nem is kell) elrejtőzni, eleg nagy erőt és biztonságot ad. Számomra a valódi biztonság lelki és spirituális szinten élhető meg. Az anyagi világ, az emberi kapcsolatok, ami körülöttünk van, csak illúzió ehhez a végső biztonsághoz képest. Ezeket az illúziókat nagyon fontosnak tudjuk tartani (vélemények, értékek, kapcsolatok, tárgyak stb.), de lényegében számomra nincs közük a biztonság megéléséhez.

– Viszonylag sok, és egyre több megnyilatkozásod érhető el folyóiratokban és/vagy a neten. Egy idő után ismétlődnek a felismerések, de mindig változnak az árnyalatok. Van-e kérdés, amit nem tettek fel? Van-e vagy volt-e kényelmetlen kérdés? Természetesen nem az a cél, hogy zavarba hozzalak, csak kíváncsi vagyok, milyen következményei vannak az íróra nézve egy önéletírásnak, amit sokan és szívesen olvasnak. 

– Ezt a kérdést például még nem tették fel. Mindig vannak kérdések, amik újak, és ez jó. Számomra kényelmetlen kérdés nincs, inkább olyan van, amire nehéz őszintén válaszolni. Vagy azért, mert váratlan, és magamban is helyre kell rakni a választ, vagy azért, mert olyan réteget érint, amivel nem szívesen foglalkozom. Az önéletírás egy döntés volt, de én nem érzem úgy, hogy ez csak rólam szólna, és nem is az én kis életemnek az a személyes szelete a lényeg, ami megjelenik a Drognaplóban. Sokkal inkább az, ami általános benne, a minta, ami megjelenik, vagyis az, ami megszólítja az olvasókat. Személyes következménye egyébként annyi, hogy sokan, akik olvasták a könyvet, úgy érzik, ismernek, és megajándékoznak a saját hasonló élményeikkel, amit nem mindig könnyű elhordozni.

– A Foglaltházban elsősorban másokkal vagy kíméletlenül fiktív. Sok különböző szereplőt vonultatsz fel, sokféle módon viszonyítod egymáshoz valóság és fikció, realitás és virtualitás, idő és tér dimenzióit. Most viszont arra lennék kíváncsi, hogy egész konkrétan, a külsőségekre koncentrálva, mik a kábítószeresek ismertetőjegyei? Nem a beesett arcra gondolok, hanem pl. a titokzsebes nadrágra. Látsz-e kapcsolatot különböző drogok és zenei műfajokhoz kötött stílusok között?

– Persze, minden zenei szubkultúrának megvan, megvolt a maga bázisdrogja vagy bázisdrogjai. Az illegális (vagy legális) drogok használata sok esetben egy alternatív értékrend része, ami szembenállást, kívülállást, vagy egészen egyszerűen a „le vagytok ti szarva” mentalitást kommunikálja a többségi társadalom, a fennálló establishment felé. Anno a hippiknél a fű és az LSD, a punknál a szipú és a heroin, a ravereknél az MDMA, vagy a hippikorszak értékrendjét továbbvivő psytrance-ben a pszichedelikumok mind-mind egy kulturális értékrend részei. Amúgy egy csomó ismerősöm van, aki hord kenderleveles pólót, legutóbb az anyámon láttam, tudom róluk, hogy nem szívnak, de tetszik nekik a cannabis-levél.

– Ha bárkit meghívhatnál magadhoz a világirodalom élő és holt szerzői közül, kivel vagy kikkel beszélgetnél néhány órát?

– Hát, az élő kapcsolataimból kiindulva én nagyjából bárkivel képes vagyok beszélgetni pár órát, ha van közös téma, de ha nincs, akkor is. Kíváncsi lennék Villonra, Poe-ra, Rimbaud-ra, Baudelaire-re, Dosztojevszkijre, Kosztolányira, Csáthra, Kerouacra, Burroughs-ra, Hajnóczy Péterre, Philip K. Dick-re... a nők közül érdekelne Szapphóval, Emily Brontë-val egy este. Én a Bibliát nem tartom irodalmi alkotásnak, de onnan meg bárkivel. 

– Mik a további terveid? Például a műfajok és a műnemek közötti átjárhatóságot szeretnéd fenntartani vagy váltanál? El tudnád képzelni például, hogy kiköltözz egy faluba és belevesd magad a tájleíró költemények kihívásokkal teli világába?

– Van egy majdnem kész kötetem olyan szövegekből, amik leginkább a Drognapló és a Foglaltház dőltbetűs részeihez hasonlítanak. Versjellegű dolgok, junk poetry, ha nagyon definiálni akarnám. Ezzel szeretném egyelőre lezárni a függőség témáját és az életemnek ezt a szakaszát. Írok egy gonzó regényt a tavaly nyári moszkvai utazásunk nyomán, illetve van két kikristályosodott regénytervem ezen kívül, szövegrészletekkel, karakterekkel, cselekménydarabokkal. Az a baj, hogy ez az a helyzet, amikor le kell ülni és írni kell, szóval simán lehet, hogy lelépek egy időre valahová, ahol tudok ezekkel foglalkozni. Az elmúlt két évben folyamatosan utaztam, nagyon jó volt, de normálisan könyvet írni így elég nehéz. 
 
Kubiszyn Viktor
Író, újságíró, filmkritikus. 1979-ben született Miskolcon. Hat éves koráig Sajóládon élt, 1986-tól Budapesten. 1998-ban érettségizett a Berzsenyi Dániel Gimnázium humán tagozatán. 1998–2006 között az ELTE BTK magyar, esztétika, filmelmélet szakának hallgatója. 2011-ben államvizsgázott filmelmélet és filmtörténet szakon. 2003–2004-ben a filmhu moziportál rovatvezetője, 2005-ben a Filmvilág folyóirat szerkesztője, majd rövid ideig az Index munkatársa. 2003 és 2006 között a Tilos Rádió Free Cinema című műsorának egyik szerkesztő–műsorvezetője volt. Két évig részt vett a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál szervezésében. 2011 februárjától a lap megszűnéséig a mindennapi.hu közéleti portál belső munkatársa volt. Könyvei: Filmflesskönyv (2011), Drognapló (2011), Foglaltház (2013).




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében