nővéreim
ma este végre elköszönt az ősz
nem volt túl vidám – hogy mást ne mondjak
azt mondta „pá” s hogy „még találkozunk
hát nehogy roppanó hóba rogyjak”
ma este el- visszament seholba
sötét színpad egy már kihűlt csehov
háttérben egy képzelt téli moszkva
de vonat itt már régen nem csihog
csak áll – körötte kutyák csaholnak
s nővéreim ismét csomagolnak
„viszlát moszkvában” – kiáltják felém
bámulok a sápadt pályaőrre
míg intenek kupéból kidőlve
de nem harsan fütty nem mozdul a fém
eső
egy égi hadsereg löveti a fákat
panaszra semmi ok: nyerésre állnak
habár a generális nem nagyon figyel
ki mondaná hogy nékem rossz sorom
hisz szavamra mondom: nincs szavam
s így semmi kétség semmi gondom
térkép a kéz bár út aligha van
csak sanzonok meg régi bakanóták
ez minden amit néha még tudok
egy sárga kert s a kert alatti holtág
s pár másik emlék mi eddig eljutott
de komolyan mondom: fütyülök a tájra
hisz meghalni sincsen már jogom
s ha meghalok is: temettess el állva
én azt igazán szeretni fogom
bár most amíg a szürke esőt nézem
egy pokrócot ha hoznál – az se rossz
ezt a zsibbadást már réges-régen érzem
és nem jó az isten és nem is gonosz
néha összefutunk – a környéken lakik
vásárol ezt-azt az üzletben hitelre
megbíznak benne bár nem ismerik
cigit kér újságot meg vodkát – elvitelre
menedzser volt régen azelőtt arany jános
csipkebokor cethal előtte meg tojás
ezt ő mesélte egyszer bár nem minden világos
panaszkodnék neki de nincs itt befolyás
csak üldögélni jó és nézni ezt a semmit
(esőnek hívják a lexikon szerint)
így telik el minden – egy hosszú-hosszú szép snitt
egy jancsó miklós-filmből – s a rendező legyint
és egy égi hadsereg löveti a fákat
virágzik az élet – nyoma sincs halálnak
habár a költő ekkor nem nagyon figyel
hamlet rég nyugodt már (szellem el)
