Szobabelső. Koszos, helyenként ázott tapéta, kopott, kiszolgált bútorok, jobbra konyha látható, balra fürdő, mellette a bejárati ajtó. A falon régi fotók, az ágy alatt bőröndök. Ebben a lakásban tengeti mindennapjait az egykori kabarésztár, Willie Clark. Mára már csak a lehullott babérok és a szappanoperától hangos tévé maradt számára. No, meg egy unokaöccs, aki szerdánként feljár a nagybácsihoz, bevásárol neki, elhozza a színházi magazint és „életben tartja”. Ő a kapocs a kinti világgal.
Neil Simon vígjátéka nem egy bonyolult cselekményű darab. Két, hajdanán híres komikus – akik a Napsugár-fiúk páros néven váltak ismertté –, nem túl fényes jelenét ismerhetjük meg. Willie Clark (Fülöp Zoltán) és Alfred Lewis (Szélyes Ferenc) évek óta nem beszélgettek egymással, ugyanis Al tizenegy évvel ezelőtt úgy döntött, visszavonul a pályáról, ezzel tönkretéve Willie karrierjét is. Willie azóta hiába próbálkozik szerephez jutni, akár tévéreklámokban is szerepelni, egyedül nem megy. Sértődötten, az egész világra, de főként egykori társára haragudva, magányosan él New York közepén. A lakosztály, amelyben lakik – amint az az előadásban is elhangzik – valamikor sokkal tágasabb volt, aztán az idő múlásával egyre szűkebb lett, akárcsak a lehetőségek. Az elromlott bejárati ajtó, amely csak bizonyos mozdulatokra nyílik, számos játéklehetőséget nyújt. Ebben a térben (melynek deszkái, akár a világot jelentőt is szimbolizálhatják) vegetál az egykori sztár, van, hogy napokig el sem hagyja a lakást. Öreg, morcos medvénk unokaöccse és egyben ügynöke, Ben (Kosztándi Zsolt) azonban egy napon azzal a hírrel érkezik, hogy egy tévéshowban szeretnék ismét összehozni a legendás párost.
A rendező (Parászka Miklós) az idén 60. életévét töltő Fülöp Zoltánnak választotta a darabot, partnerként Szélyes Ferencet hívták meg Marosvásárhelyről. Közös színházi múltjuk is van, hisz sok éven keresztül mindhárman a Szatmárnémeti Harag György társulatnál voltak kollégák. Értik egymást, érzik egymást – bár az április 25.-i bemutatón mégsem érezhető a két főszereplő egymásra hangolódása.
A Csíki Játékszín előadásában Willie Clark története a dominánsabb. Ő a sértett fél, akit egyik percről a másikra ott hagyott a társa és így az ő karrierje is romba dőlt. Mert a pároshoz ketten kellenek, partner hiányában egyik fél sem érvényesülhet. Fülöp Zoltán Willie Clarkja makacs, bogaras, már-már szenilisnek mutatja magát, ám egy-egy gesztusával „elárulja”, hogy csupán megjátssza a feledékenységet, gyermeki cselekkel, érzelmi zsarolással próbál hatni unokaöccsére. De ezt a játékot fordítva is működteti, amikor is a tizenegy év utáni találkozáskor Al-nek azzal henceg, hogy milyen nagyszerű felkérései és fellépései vannak. Szerethető nagyon ez morgó, sebeit nyalogató, kicsinyes sérelmeit felnagyító, elhagyatott szerencsétlen flótás.
Az anyagilag is kecsegtető, de leginkább a nagy visszatérés lehetőségét rejtő ajánlat óhatatlanul azt vonja maga után, amitől évek óta retteg, de amit évek óta titokban mégis vár Willie, az Alfred Lewis-el való szembesülést.
A találkozást nem kis izgalom előzi meg. Ekkor lép színre a sokat emlegetett Al, aki Willie szerint egy kiállhatatlan egyén, és aki éveken keresztül bökdöste az ujjával, sőt még arcul is köpte partnerét. Szélyes Ferenc Alfrédje visszafogott, inkább félénk, gyerekesen aggódó, lányába kapaszkodik, aki saját autóval hozta fel vidékről. Kettejük kapcsolata tele van feszültséggel, amely azzal sem oldódik, hogy végre elkezdenek próbálni. Willie szándékosan már az első replikáját másként mondja, mint ahogy az a sok évig játszott jelenetben szerepel, onnan pedig már nem jutnak tovább, vélt, vagy valós sérelmeik gátat szabnak megromlott kapcsolatuk helyrehozásának.
A forgatásra mégiscsak elmennek, hogy a legendás háziorvos-jelenetet eljátszák. A jelenet a függöny előtt zajlik, a kabaréjelenetnek egy szexis nővérke (Szabó Enikő) és a Benny Hill – showból ismert kis, kopasz figura (Kiss Ernő) is része.
Az egyetlen kiút mégis járhatatlan, Willie nem képes sérelmein, felülemelkedni, ezért a siker koronázatlan marad, sőt a próbálkozás egyenesen kudarcba fullad. A két öreg állandó veszekedése miatt a forgatást leállítják, a tévétársaság nem tart igényt a jelenetre. Ezzel örökre elveszítik a nagy visszatérés esélyét, és Willie ezt követő szívinfarktusa a további játszási lehetőségektől is megfosztja.
Mindenki egy kicsit elveszett ebben a világban. Bennek, a fiatal ügynöknek – aki valóban szeretettel gondozza nagybátyát – remek kitörési és bizonyítási lehetőség lett volna, ha sikerül újra összekovácsolnia az egykor híres komikus-párost. A nővér (Szabó Enikő), aki Willie-t ápolja, a szappanoperát néző, csokit majszoló, ellentmondást nem tűrő vénleány (szöges ellentétben a kabaréjelenetben megjelenő csábító nővérkével) a nőiesség apró jelét sem mutatja. A látszólag reménytelen helyzetben – Willie ágyhoz kötve, Alfred kétségbeesve, miközben naponta virágot és csokit küld barátjának, aki látszólag ügyet sem vet rá – újabb esélyt kap a két öreg színész. Bár ez megint csak keserédes: mindkét család (Al lánya és Ben családja) a fölöslegessé vált öregeket öregotthonba „dugja”, mégpedig ugyanabba. A szerző itt is tartogat egy csavart, mert persze, nem akármilyen otthonról van szó. Színész-öregotthon, ahol minden hétvégén előadást tarthatnak, felléphetnek egymás szórakoztatására…
Az előadás végén egy pillanatra csak, megteremtődik a két barát között az összhang. Ám a továbbiakat sejteni lehet: ugyanígy, egymást piszkálgatva, egymás orra alá borsot törve, (bökdösődve és arcot köpködve), nagy egymástmegnemértésben telnek majd öreg napjaik a színész öregotthonban. Mert egymásra találásuk éppen ebben rejlik, ez a kapcsolat már csak ilyen: egymást elviselni sem tudják, de külön-külön sem tudnak létezni. Lételemei egymásnak.
A darabról gyakran elmondják, hogy nagyszerű lehetőségeket rejteget két egymásra hangolódni tudó, ám karakterben eltérő színészegyéniség számára. Ám ez, akárcsak a darabbeli Napsugár-fiúk esetében, csak együtt, közösen valósítható meg. A bemutató előadás ritmusában kicsit lassú lett, mintha még bizonytalanok lennének a szereplők. A két főszereplő külön-külön tette a dolgát, hiteles figurák bontakoztak ki a szemünk előtt, talán egy-két előadás után az „együttlélegzés” is megteremtődik.
Csíki Játékszín. Neil Simon: A Napsugár-fiúk. Szereplők: Fülöp Zoltán, Szélyes Ferenc, Kosztándi Zsolt, Szabó Enikő, Kiss Ernő, hangok: Kozma Attila, Puskás László, Parászka Miklós. Rendező: Parászka Miklós, koreográfus: Zaiba Anikó, díszlet-jelmeztervező: Sántha Borcsa.
