Király László: Válogatott versek. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2013.
Ha Király Lászlónak a Székely Könyvtár sorozatban megjelent Válogatott verseiről szeretnénk beszélni, kétféle megközelítési mód is kínálja magát. Egyfelől vizsgálhatjuk a kötetet a költő életművének részeként, hiszen egy válogatáskötet azt jelzi, hogy egy költői/írói pálya eléggé az irodalmi köztudat részévé vált ahhoz, hogy valamiféle „kivonatot” lehessen készíteni belőle. Annál is inkább, mert nem ez az egyetlen, mostanság megjelent Király-válogatás: hetvenedik születésnapján a Kriterion kiadó a Nap hold kék mezőben című reprezentatív kiadvánnyal köszöntötte a költőt.
Reprezentatív ez a könyv is, csak másként. A Székely Könyvtár bevallottan azokat a szerzőket, műveket, értékeket igyekszik egy könyvsorozat keretein belül felmutatni, akik/amelyek valamilyen módon kötődnek a székelységhez, Székelyföldhöz – Mikes Kelementől a székely népballadakincsen át Tamási Áronig, Apor Pétertől Kányádi Sándoron át... Király Lászlóig. Egyfajta irodalmi-kulturális identitásközösség megteremtéséről van itt szó tehát – annak felmutatásáról, hogy mit adott a székelység a magyar irodalomnak. Király esetében különösen indokolt ez, hiszen őt – annak ellenére, hogy költői témavilágának visszatérő eleme a családi örökség, a szülőföld, az otthoni táj – alapvetően mégiscsak a kolozsvári irodalmi közeg emblematikus figurájaként tartják számon, akinek pályáját olyan intézményes irodalmi „csomópontok” jelzik, mint a Gaál Gábor Kör, az Utunk vagy a Helikon.
A kötet válogatója és szerkesztője, Fekete Vince jó érzékkel gyűjtötte egybe az életmű legjavát, a korai versektől egészen a közelmúltig: afféle best of Király László ez a könyv, amelyből nem hiányozhat A kővadászok klubja, Az almáskert, A hosszú költemény, Az íróház berendezése vagy A Bassa-Masta Tóvidék. Megannyi versremek, mely segít megrajzolni egy nagy kolozsvári, székelymagyar, egyetemes poéta portréját.
