Azonosság éjszakája
neked, Sally Mann
hunyorító szádhoz
idomult a szemed
néhány március alatt
közéd állt az objektív
felhígította a szavaidat
a halállal is összekavarodtál
nincs már semminek éle
húsból átfolyás a húsba
lassú szürkésfeketében
ülöd az esti folyóbűzt
velem is egyedül most
renovált hídcserjékkel
repedő bimbótömbökkel
szemközt úgy teszünk
mintha különbséget
Korosodó vágy
lefoglal a cipőorral
porba rajzoló sziluetted
feléd zötyög villamosom
hárman fogódzunk a rúdba
csip-csip-csókamód
túl közel vannak mind
e kintbe csak ha kapaszkodhatok
fiús vonásaiddal kivágod
magad a várók közül
és lányosan túrsz hajadba
és nem szállsz fel hogy
egy jól kiválasztott
semleges helyre állj
hogy nézhesselek
te zenébe bugyolált
hogy a tükröződésekkel
figyelhesselek
hogy én lehessek aki
tudomást sem vesz rólad
hogy megvetően pillanthassak
ha rám nézel na mi van
pedig te vagy az akiről
életem következő tíz percében
(ha sok a piros akár tizenöt)
szeretnék tiszta szívvel
nem venni tudomást
minden idegszálamat
egy apróságra feszíteni
ami szerintem a tied
(a szemed körüli romlás)
s te nem szállsz fel
hogy bennem örökre
kérdés maradj kis hülye
mi a fenére vársz még
mikor erre tényleg mindig
csak ez az egy jár
Anna
pólusainak nincs
neve de vonz-taszít
a háta melle
bármerre fordul
ő mező-közép
s neked nehéz
nem ott lenni
ahol vagy fejben
kerülni a lényt
ki mindenképp
ivódik beléd
minden emlékkel
erősebben
beszélt és beszélt
akármikről
a hangja mély
a csendje mélyebb
világközép
az eltévelyedésben
egyenként adnál
pórusainak nevet
ha hagyná
a fülhallgatóját
kibogoznád
zenélve üljön
fel a nyári buszra
az meg fűtse
rázza addig
míg megszűnik
mágnes lenni
Hason
Úgy vagyok itt, mint egy
kivilágított, hasznosnak
ítélt, államilag támogatott,
köztisztított, emberközeli,
szavakkal telített, stabil,
buja, egyre többször üres
telefonfülke.
Kíváncsi
hosszas tétlenség alatt
szűnt meg a dolgok tétje
először reggel aztán tél lett
nem jött már világos
válasz a kérdéseimre
az elsőt olcsó kávébűzös
napszentületben
szegeztem magamnak
a másodikat ott ahol
együtt jártunk
sétálva kelletlenül
formálva szavakat
fenntartásképpen
hogy aludtál? mondtam.
miért? válaszoltál.
kérdés hagyományos
formája lett az érdek-
lődésnek.
