"emlék viháncol szabadon, koronátlan"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Lapok, folyók
Benkő Levente
"...itt maradok, nem kell innen elmennem!" - Beszélgetés Gaal György irodalom- és művelődéstörténésszel
Knut Hamsun
Éhség
Bogdán László
A nyughatatlan költő - Lászlóffy Csaba hódolatteljes köszöntése
Lászlóffy Csaba
Jelenések – John Donne
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Versei
Roboz Gábor
Ezt ne lássa más
Horváth Előd Benjámin
Versei
Szakács István Péter
Rövidprózái
Jánk Károly
Versei
Balázs Tibor
Fókácskával Tusnádon
Szőcs István
Újrahasznosító jegyzetek
ANDORKÓ JÚLIA
Azok a hatvanas évek az Utunkban
Bakk Ágnes
Marcipánba kevert illúzió
KAÁLI NAGY BOTOND
Fehér nevetés
Xantus Boróka
Az írás terápiája
MOLNÁR ZSÓFIA
Kellemes könnyű tudomány
Lelkünk aknaszilánkjai
Szekernyés János
Természetelvű élménypiktúra
Lászlóffy Zsolt
Erdély harangoz - a mélyben
Júniusi évfordulók
 
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 25.

Azonosság éjszakája
                                     neked, Sally Mann

hunyorító szádhoz
idomult a szemed
néhány március alatt
közéd állt az objektív
felhígította a szavaidat
a halállal is összekavarodtál
nincs már semminek éle
húsból átfolyás a húsba
lassú szürkésfeketében
ülöd az esti folyóbűzt
velem is egyedül most
renovált hídcserjékkel
repedő bimbótömbökkel
szemközt úgy teszünk
mintha különbséget


Korosodó vágy

lefoglal a cipőorral
porba rajzoló sziluetted
feléd zötyög villamosom
hárman fogódzunk a rúdba
csip-csip-csókamód
túl közel vannak mind
e kintbe csak ha kapaszkodhatok
fiús vonásaiddal kivágod
magad a várók közül
és lányosan túrsz hajadba
és nem szállsz fel hogy
egy jól kiválasztott
semleges helyre állj
hogy nézhesselek
te zenébe bugyolált
hogy a tükröződésekkel
figyelhesselek
hogy én lehessek aki
tudomást sem vesz rólad
hogy megvetően pillanthassak
ha rám nézel na mi van
pedig te vagy az akiről
életem következő tíz percében
(ha sok a piros akár tizenöt)
szeretnék tiszta szívvel
nem venni tudomást
minden idegszálamat
egy apróságra feszíteni
ami szerintem a tied
(a szemed körüli romlás)
s te nem szállsz fel
hogy bennem örökre
kérdés maradj kis hülye
mi a fenére vársz még
mikor erre tényleg mindig
csak ez az egy jár


Anna

pólusainak nincs
neve de vonz-taszít
a háta melle
bármerre fordul
ő mező-közép
s neked nehéz
nem ott lenni
ahol vagy fejben
kerülni a lényt
ki mindenképp
ivódik beléd
minden emlékkel
erősebben
beszélt és beszélt
akármikről
a hangja mély
a csendje mélyebb
világközép
az eltévelyedésben

egyenként adnál
pórusainak nevet
ha hagyná
a fülhallgatóját
kibogoznád
zenélve üljön
fel a nyári buszra
az meg fűtse
rázza addig
míg megszűnik
mágnes lenni


Hason

Úgy vagyok itt, mint egy
kivilágított, hasznosnak
ítélt, államilag támogatott,
köztisztított, emberközeli,
szavakkal telített, stabil,
buja, egyre többször üres
telefonfülke.


Kíváncsi

hosszas tétlenség alatt 
szűnt meg a dolgok tétje
először reggel aztán tél lett
nem jött már világos 
válasz a kérdéseimre
az elsőt olcsó kávébűzös
napszentületben
szegeztem magamnak
a másodikat ott ahol
együtt jártunk
sétálva kelletlenül
formálva szavakat
fenntartásképpen
hogy aludtál? mondtam.
miért? válaszoltál.
kérdés hagyományos
formája lett az érdek-
lődésnek.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében