Helikon - Irodalmi folyóirat

"emlék viháncol szabadon, koronátlan"

XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 25.

Impresszum Kapcsolat Lapelőfizetés

Tartalomjegyzék	Archívum

Karácsonyi Zsolt Lapok, folyók
Benkő Levente "...itt maradok, nem kell innen elmennem!" - Beszélgetés Gaal György irodalom- és művelődéstörténésszel
Knut Hamsun Éhség
Bogdán László A nyughatatlan költő - Lászlóffy Csaba hódolatteljes köszöntése
Lászlóffy Csaba Jelenések – John Donne
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA Versei
Roboz Gábor Ezt ne lássa más
Horváth Előd Benjámin Versei
Szakács István Péter Rövidprózái
Jánk Károly Versei
Balázs Tibor Fókácskával Tusnádon
Szőcs István Újrahasznosító jegyzetek
ANDORKÓ JÚLIA Azok a hatvanas évek az Utunkban
Bakk Ágnes Marcipánba kevert illúzió
KAÁLI NAGY BOTOND Fehér nevetés
Xantus Boróka Az írás terápiája
MOLNÁR ZSÓFIA Kellemes könnyű tudomány
Lelkünk aknaszilánkjai
Szekernyés János Természetelvű élménypiktúra
Lászlóffy Zsolt Erdély harangoz - a mélyben
Júniusi évfordulók

Balázs Tibor
Fókácskával Tusnádon
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 25.

(Zsófinak, hát persze)

Azon a nyáron valami volt,

kölcsönfény volt az, vagy vakfolt.

A fenyvesek közt állunk ketten,

itthon, és látod: idegenben,

a világ nincs is, vajh’ mi végett

lenne ő akarat és képzet,

Schopenhauer nem járt még erre,

rá se fütyül erre a versre.

Tusnádra fut be a vonat,

innen majd a Mennybe tolat,

közben évek telnek el, évek,

én meg retrósként visszaélek.

A fények itt most szertefolynak,

bizsergetik hátát az Oltnak,

és jobbra-balra medvevészek,

Fókácskám – és sehol egy lélek.

Tusnád üres, mindenki elment,

az Égben vásárolnak telket,

akik ma minket idevártak,

ők máshová szegődtek: árnynak.

Az a nyár immár sehol sincsen,

ezt akarja, s képzeli Isten,

kétezertíz júliusában

igen, talán egy másik nyár van,

emlékeim még odalöknek

holmi rövidfutamú hitnek.

Rövid e nyár és rövidített

minden, ami még hozzá köthet,

minden le van kurtítva, nyesve,

ez a nyár össze van esve.

Már alig látlak benne, Lányom,

és vajon, téged kéne látnom?

Fenyves zúg itt, bukolikába

áll be a táj, beáll, hiába,

vaku nem villan, ecset sincsen,

ami végre megörökítsen,

nem nyílnak itt költői képek,

Lányom, nem, bárha téged nézlek,

medvék csörtetnek, jönnek erre,

medvék járnak rá itt a versre!

A földiek Istenhez járnak,:

„örökléte legyen e nyárnak!”

Az égiek közül még egy se

száll le e kék tusnádi estre,

amelyből mi is szépen, lassan,

eltűnünk egy más virradatban.

Négy év után az Olt vizében

látlak, Fókácskám, látlak ébren

és ahol álmomban is látlak,

ott nem te vagy, annak a nyárnak

véget vetett, véget az Isten,

aki e versben fénylik, s nincsen.

Romániai Írók szövetsége
Communitas Alapítvány
Kolozsvár Város Tanácsa
Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alap
Miniszterelnöki Hivatal

Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében