"emlék viháncol szabadon, koronátlan"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Lapok, folyók
Benkő Levente
"...itt maradok, nem kell innen elmennem!" - Beszélgetés Gaal György irodalom- és művelődéstörténésszel
Knut Hamsun
Éhség
Bogdán László
A nyughatatlan költő - Lászlóffy Csaba hódolatteljes köszöntése
Lászlóffy Csaba
Jelenések – John Donne
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Versei
Roboz Gábor
Ezt ne lássa más
Horváth Előd Benjámin
Versei
Szakács István Péter
Rövidprózái
Jánk Károly
Versei
Balázs Tibor
Fókácskával Tusnádon
Szőcs István
Újrahasznosító jegyzetek
ANDORKÓ JÚLIA
Azok a hatvanas évek az Utunkban
Bakk Ágnes
Marcipánba kevert illúzió
KAÁLI NAGY BOTOND
Fehér nevetés
Xantus Boróka
Az írás terápiája
MOLNÁR ZSÓFIA
Kellemes könnyű tudomány
Lelkünk aknaszilánkjai
Szekernyés János
Természetelvű élménypiktúra
Lászlóffy Zsolt
Erdély harangoz - a mélyben
Júniusi évfordulók
 
MOLNÁR ZSÓFIA
Lelkünk aknaszilánkjai
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 9. (647.) SZÁM — MÁJUS 25.

Ferenczes István: Ordasok tépte tájon.  Magyar Napló, Budapest, 2013.

Ferenczes István író, költő, szerkesztő „riport-novelláit” 2013-ban a budapesti Magyar Napló jelentette meg. A kiadvány így érdekesen köti össze a kilenc szöveg fontos (cím)szereplőjét, alapját – a keleti „véget” (Balassi-idézet az egyik darab mottója) – az „idegen, messzi” földként emlegetett fővárossal.

A néhol szociológiaként elkönyvelt, egyes szám első személyben megszólaló kilenc elbeszélés (a szót itt eredeti értelmében véve: az olvasó hallgatóságnak feltárt élettörténeteket kap kézhez) kihívóan veti fel a szerzőség és a „valósághűség” kérdését. Már csak azért is, mert a „riportok” lejegyzésének helye, ideje (sőt akár kísérőjelenségei, így a fehér ribizlibor) rögzített, és az alanyok közül nem egy ismert személyiség: ilyen Perka Mihály, aki Szabófalván az északi csángók nyelvi jogaiért dolgozik, vagy Jánó Ilona, a lészpedi halottlátó asszony. A teljes korpusznak a vallomástevők pontosan rögzített idiolektusa adja legfőbb ízét. Ám a novellák – egymáshoz is viszonyított – „lélegzetvételét”, a mondathatárok által nem tagolt szövegfolyam zihálását vagy az események gyors iramát leképező címszavak, nyelvfoszlányok ütemét egyetlen járatos kéz temperálja, vezényli.

A bemutatott sorsok teljesen egyediek és rendszerint döbbenetesek – találó ebből a szempontból az egyik írás „ballada” műfajmegjelölése, Árva Kató Margit epitheton ornansa. Mindeközben azonban a narrátorok a XX. század, a diktatúra, a kisebbségi lét exponensei is. Ekként alkotnak történeteik egyetlen ívet, más-más minőségű szakaszokkal. Lényeges azonban, hogy a fenti, annyiszor lejáratott fogalmak itt többnyire pátosztalanítva, így vállalhatóan és aktuálisan jelentkeznek. „Minek is bódorogjon belé az ember a vakvilágba, mindenütt dolgozni kell” – hangzik az első élet summázata, hogy a beteljesítő zárlat aztán, amolyan moldvai Dante módján, a pokol biroujiban a kondikákba görnyedten körmölő ördögök képével búcsúztasson. Nagy igazság.

A könyv igényes kivitelezéséből a szedési (pl. ă helyett gyakran ã), tulajdonneveket érintő (Vaslaui megye, Lujzi-Kalagor, Balabánya?) vagy tárgyi (pl. esztena mint pásztortarisznya) hibák vesznek némiképp vissza. Kérdései azonban annál gyúlékonyabbak: „érdemes volt-e annyi kompromisszumot kötni”? Vándorolnak, bolyganak-e bennünk, unokákban és dédunokákban az ideológiák, elnyomó és agyonhallgató rendszerek egykor lelkekbe robbantott mérges aknaszilánkjai?





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében