(tűnő látvány)
Fénylő színezékben
tűnő látvány lódít.
Belső látás, vezess
képtől a valóig;
mámor és káprázat
helyett adj valódit.
Add látnunk világot
műkeretek nélkül,
hogy fölöttünk az ég
végtelenbe kékül,
hogy minden ködhatár
oszladozik végül.
Emeltessen föl a
lehajtott tekintet
látni: mi tűnőben,
újra megérinthet;
hogy éljük elásott,
félt életeinket.
(kóristák)
A jegyzeteket és hangsorokat
a kottát meg énekeskönyveket
a vihar elsodorhatja könnyen,
de a dallam testközelben lebeg.
Elfojtva, elhallgatva is éled.
Romok alatt búvó-fényként villan,
hogyha belső hallás élesedik,
ha borda alatt gyorsul az iram.
Mélyből suttog, lélegzik a dallam;
hangzavar alatt is ott araszol.
Elnémulhat az ütlegek alatt,
de ha magány megbillen, újra szól.
Dallam: sorsod belső összhangzata,
a halk rejtjelek ismétlődése.
Húr szakadhat és billentyű törhet:
hangjegyeit sejtjeidbe véste.
Ha vonat zakatol, el-elakad,
de könnyed álruha neki a csend.
Csak divatos hangzavar változik,
nem a derengő dallam odabent.
Szél ritmusára omlik a látszat,
erőtlen állvány, színjáték ha hull.
Konok értelem magával telten
összhangzatot még nehezen tanul.
Minden más csak forgács, mesterkedés,
a visszafénylő dallam a lélek.
Szólít, bizsereg és sugall a hang,
az elfojtott, ha fölszakad érted .
Elég, ha hallod az ismétlődőt,
a főhangsúlyt, a megtörténhetőt.
Nézzed, milyen ismerős ritmusra
vonulnak és süllyednek a felhők.
(késztetések)
Jobb oldalt
a világos angyal szobra éled.
Bal oldalt
az örvénylő, sötét szárnyú lélek.
Nem állhatsz
már egyensúlyban, kétkarú mérleg.