"Szél ritmusára omlik a látszat"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 11. (649.) SZÁM — JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A művészet örökös korszerűtlensége
Vallasek Júlia
Angolkeringő 10. A kellemetlen tanú
Leena Krohn
Szavak képmása
Benő Attila
Versei
Boda Edit
Versei
Simonfy József
Versei
Lászlóffy Csaba
Jelenések – John Donne
Cseke Róbert
Versei
BENE ZOLTÁN
Áram
Pethő Lorand
Versei
Horváth Előd Benjámin
Természetes mítoszok - Interjú Papp Zakor Ilkával
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
A résekkel való bánásmód. Véres villámkritika
Codău Annamária
A reneszánsz ember szakmája
Tóth Mária
A francia csipke
Szőcs István
„Az út előre csak visszafelé vezet” - Kátay Mihály: Etruszk sugallatok I.
Gyenge Zsolt
Rivaldafény a színfalak mögött - Beszámoló a 67. Cannes-i Filmfesztiválról
LOVASSY CSEH TAMÁS
Vérvalóság
Benke András
„Mondhatna jövendőt, ha volna…”
Borsos J. Gyöngyi
„utadra virágot adok/, s e virág néked lángot ád”
Az emlékezet pártján
MÁRTON EVELIN
Titkok a hátsó udvarból
Jakabffy Tamás
Az utolsó tánc
Hírek
 
Benő Attila
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 11. (649.) SZÁM — JÚNIUS 10.

(tűnő látvány)
 
Fénylő színezékben 
tűnő látvány lódít.
Belső látás, vezess
képtől a valóig;
mámor és káprázat 
helyett adj valódit.

Add látnunk világot
műkeretek nélkül,
hogy fölöttünk az ég 
végtelenbe kékül,
hogy minden ködhatár
oszladozik végül.

Emeltessen föl a
lehajtott tekintet
látni: mi tűnőben,
újra megérinthet;
hogy éljük elásott,
félt életeinket.


(kóristák)
 
A jegyzeteket és hangsorokat 
a kottát meg énekeskönyveket
 a vihar elsodorhatja könnyen,
de a dallam testközelben lebeg.
Elfojtva, elhallgatva is éled.
Romok alatt búvó-fényként villan, 
hogyha belső hallás élesedik,
ha borda alatt gyorsul az iram.

Mélyből suttog, lélegzik a dallam;
hangzavar alatt is ott araszol.
Elnémulhat az ütlegek alatt,
de ha magány megbillen, újra szól.
Dallam: sorsod belső összhangzata,
a halk rejtjelek ismétlődése.
Húr szakadhat és billentyű törhet:
hangjegyeit sejtjeidbe véste.

Ha vonat zakatol, el-elakad,
de  könnyed álruha neki  a csend.
Csak divatos hangzavar változik,
nem a derengő dallam odabent.
Szél ritmusára omlik a látszat,
erőtlen állvány, színjáték ha hull.
Konok értelem magával telten
összhangzatot még nehezen tanul.

Minden más csak forgács, mesterkedés,
a visszafénylő dallam a lélek.
Szólít, bizsereg és sugall a hang,
az elfojtott, ha fölszakad érted .
Elég, ha hallod az ismétlődőt,
a főhangsúlyt, a megtörténhetőt.
Nézzed, milyen ismerős ritmusra
vonulnak és süllyednek a felhők. 


(késztetések)
 
Jobb oldalt 
a világos angyal szobra éled.
Bal oldalt
az örvénylő, sötét szárnyú lélek.
Nem állhatsz
már egyensúlyban, kétkarú mérleg.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében