Süvítő hang margójára
Féltem a megszületéstől,
anyám méhében féltem.
Féltem az élettől,
a világ tágasságában féltem.
Ember teremtette tárgyak és
isten teremtette lények között
szaladgáltam, hogy szabaduljak.
Tudatlan meteorit.
Árvák a tárgyak, ha kezünk nem
érinti őket, szétszóratnak, megtöretnek.
A természet nem árva, nem óhajtja
közelségünket,
sőt, nélkülünk érzi jól magát
csak igazán.
Az ember a legárvább.
A világegyetem magházában
rimánkodik,
érinteni akar és
érintés kell neki.
Tudatlan meteorit.
Mit számít az idő?
Egy fa halálán zokogunk-e?
A mi életünk sem különb.
Tudatlan meteorit.
Az élet pusztuló kalász.
Kinek kiáltsunk? Csak a szélnek.
Úgysem hallja más.
Tudatlan meteorit.
Mindent tudunk, amikor megszületünk.
Mért feledjük el a békét?
Tudatlan meteorit.
Nem mondom ki, és úgyis eljön,
nem írom le, és úgyis eljön.
Gondolok rá. És úgyis eljön.
Úgyis eljön. Mindig váratlanul fog érni.
Tudatlan meteorit.
Ameddig élek,
vígan zenélek,
nem sérthet semmi,
csak a lélek.
Mocsok kis lélek,
miért bántasz?
Folyton tudatod:
sehol sincs támasz.
Tompán tudom,
hogy nincsen támasz.
Testünk ártatlan,
akár az állat.
Diéta
Földdel töltött kalács.
Fekszem valahol
Arcon lőtt és otthagyott az utcán.
Folyékony csend volt életem,
hittel párnázott fogház.
A sötétből kihívott engemet.
A fényből kihívott engemet.
Igazán szeretett, arcon lőtt és
otthagyott az utcán az isten engemet.
Merülő rakéta
A fájdalom csak belülről látható,
belülről,
ahonnan üveglapon át egy ismerős szempár
bámul kifelé. Nézi.
Tekintetével felméri a víz alatti várost.
Átlátszó réteken
Árnyéktalanul az átlátszó réteken.
A fény felzabált. Örök tavasz van:
üvegszilánkeső.
A vér csak a múltból néz, éberen figyel,
de nincs többé velem.
Miféle törvény
A semmiből fúrtam át ide magam,
és nem ismerem azt, ami valaha
voltam.
A végtelenen préseltem át magam,
nem tudom, miféle törvények azok,
miket magam mögött hagytam.
Itt: tűzben sercegő nyers hús,
siket vizekben merülő bogár,
földet nyeldeső csecsemő.
Most: vonatút a táguló völgyszorosban,
tengerre kúszó halovány sínek,
és ott, a semmi végtelenben
virágnak tetsző döglött delfinek.
