Ezüsttulipán. Válogatás a vajdasági magyar gyermekirodalomból vers- és prózamondóknak. Forum Könyvkiadó, Magyar Szó Kft, Jó Pajtás, Újvidék, 2013.
A kötet alcíme kapcsán felmerülhet a kérdés, miért is van szükség erre a pontosításra. Az utószó felvilágosítást ad e tekintetben: hiánypótló kiadványról van szó, melyet speciális igények hívtak életre. A vajdasági irodalomkedvelők és tanárok segítségére hivatott sietni, feloldani azt a paradox helyzetet, hogy míg egyre több a költészetet népszerűsítő rendezvény, addig egyre problémásabb széles szövegválasztékot kínálni a versenyzőknek, egyrészt, mert jóval kevesebb gyermekirodalmi mű jelenik meg a régióban, mint korábban, másrészt, mert az iskolakönyvtárak is elszegényedtek.
A szöveggyűjtemény összeállítójának, Bordás Győzőnek több szempontot is figyelembe kellett vennie, legfőképpen azt, hogy a már említett vers- és prózamondó versenyeken több korosztály/kategória is vetélkedik, az általános iskola alsó tagozatától a középiskolásokig. Tekintve továbbá, hogy a vajdasági írók 1920 és 1945 közötti korszakából hasonló válogatás nem készült, a kötet tulajdonképpen a vajdasági magyar irodalom egészéből merít, határait időben a kötet címadó versének 1893-ban született költőjétől, Szenteleky Kornéltól az 1985-ben született Bencsik Orsolyáig tágítva. A címben ugyan vers- és prózamondókról egyaránt szó esik, de egyértelműen a líráé a főszerep: mintegy ötven költő közel kétszáz verse szerepel az összeállításban. Az eredmény: a vajdasági magyar (gyermek)költészet majd százéves keresztmetszetét nyújtó antológia, amelyben egyben nyomon követhető a gyermekvers fogalmának, formájának és tematikájának átalakulása, kiszélesedése is.
A kiadvány több szempontból is hasznos. Kielégíti elsősorban a fentebb már vázolt igényeket, rangos irodalmi szövegek bő tárházát kínálva fel a vajdasági versbarátok számára. Azonban tágabb érdeklődésre is méltán számot tarthat: az Ezüsttulipán fénye bárkinek jó lámpásul szolgál, aki utazásra indul a nagy egész ezen részének – valljuk be, általunk a kelleténél kevésbé ismert – irodalmába. Így tehát ne tévesszen meg bennünket az alcím, a tündöklő virág mindannyiunknak világít, nemcsak vers- és prózamondóknak.