Várady Tibor: Zoknik a csilláron, életek hajszálon. Történetek az irattárból. Forum Könyvkiadó, Újvidék - Magvető Kiadó, Budapest, 2013.
„Egy-egy közösség számára izgalmas történetek helyszínén néha elfogynak az emlékezet hordozói. Ilyenkor tudjuk még, hogy ki nyerte a világháborút, de azt már nem, hogy tulajdonképpen mi is történt. Csak diadalívek maradnak. (…) Én magam az emlékezet oldalán vagyok, és ez egy emlékezetpárti könyv” – írja bevezetőjében a szerző, aki leginkább jogászként ismert, de jelentős irodalmi tevékenységet is folytat. Mostani kötetének már alcíme is sejteni engedi, hogy kettős meghatározottságából fakad.
1893-ban a nagyapa, Várady Imre ügyvédi irodát nyitott Nagybecskereken, melyet később fia és unokája vitt tovább. Háborúk vonultak el az iroda fölött, rezsimek és nyelvek váltakoztak, irattárában mégis szinte csodával határos módon megmaradt minden iratcsomó. Ez a gazdag családi irattár szolgáltatta a kötet anyagát, a beadványokból, levelezésekből kikerekedő, irodalmiasított ügyeket – maga Várady jogászprózának nevezi az írásokat. Ezekről az ügyekről mára már lehámlott a jogi aspektus, az eredeti neveknek is fikciós jellege van, ezért a szerző csak egy-két indokolt esetben folyamodott az eredeti szereplők nevének megváltoztatásához. Az akták új rendeltetést kaptak: már nem a perek kimenetele lett fontos, hanem az a világ, viszonyaival, hangulataival, amelyben a perek folytak, háborúk előtt/alatt/után. Erős kontúrokkal rajzolódnak ki az egyes korszakok főbb vonulatai – de alapvetően nem a nagy horderejű eseményekre, hanem a mikrotörténésekre közelít. A történelem ismeretlen hétköznapjai bomlanak ki, tragikumaikkal vagy abszurditásaikkal. Megmutatkozik egyrészről az egyéni sorsok történelembe ágyazottsága, másrészről az is kiderül, hogy a mindennapi valóság szintjén néha harcok és rettegés közepette is nagyobb relevanciával bír egy apró magánéleti bosszúság, mint a közvetlen háborús kontextus. A diadalívek alatt az élet folytonosan hömpölyög, az emberek egszisztenciális-morális-identitásbeli fenyegetettségben is szeretnek, válnak, zaklatják albérlőiket, vagy egy-egy éjszakai kimaradás erejéig „kilopakodnak a történelemből”. Mindezek olyan aspektusai a terhelt időknek, melyekre emlékezni érdemes, rendszerek és egyéb tényezők generálta emlékezetsorvadás ellenében is. Az emlékezéshez hasonlóan, a feledés sem kikezdhetetlen. Példa rá ez a könyv.