"Szél ritmusára omlik a látszat"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 11. (649.) SZÁM — JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A művészet örökös korszerűtlensége
Vallasek Júlia
Angolkeringő 10. A kellemetlen tanú
Leena Krohn
Szavak képmása
Benő Attila
Versei
Boda Edit
Versei
Simonfy József
Versei
Lászlóffy Csaba
Jelenések – John Donne
Cseke Róbert
Versei
BENE ZOLTÁN
Áram
Pethő Lorand
Versei
Horváth Előd Benjámin
Természetes mítoszok - Interjú Papp Zakor Ilkával
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
A résekkel való bánásmód. Véres villámkritika
Codău Annamária
A reneszánsz ember szakmája
Tóth Mária
A francia csipke
Szőcs István
„Az út előre csak visszafelé vezet” - Kátay Mihály: Etruszk sugallatok I.
Gyenge Zsolt
Rivaldafény a színfalak mögött - Beszámoló a 67. Cannes-i Filmfesztiválról
LOVASSY CSEH TAMÁS
Vérvalóság
Benke András
„Mondhatna jövendőt, ha volna…”
Borsos J. Gyöngyi
„utadra virágot adok/, s e virág néked lángot ád”
Az emlékezet pártján
MÁRTON EVELIN
Titkok a hátsó udvarból
Jakabffy Tamás
Az utolsó tánc
Hírek
 
MÁRTON EVELIN
Titkok a hátsó udvarból
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 11. (649.) SZÁM — JÚNIUS 10.

Május 30-ig volt megtekinthető a kolozsvári Quadro Galériában Todor Tamás fiatal képzőművész (1989, Szatmárnémeti) festészeti kiállítása. Todor Tamás jelenleg a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem doktorandusza. Több egyéni és csoportos tárlaton vett részt Kolozsváron és külföldön. Egyetemi évei alatt az Erasmus-program keretében tanulmányutakat tett az olaszországi Palermóba, illetve Spanyolországba.
A kiállítás anyaga az utóbbi évek terméke, számos munka idén készült el. A frissességet azonban megérezzük még azelőtt, mielőtt elolvasnánk a képek mellé írt évszámot. Képei kétségtelenül lélegeznek, lélegeznek és izzanak, mint Rubljov ikonjai. Még akkor is, hogyha ezekről a vásznakról szinte teljesen hiányzik az ember. Nincs megjelenítve, de ettől függetlenül ott van: szerteszét hagyott dolgaiban, a száradó ruhákban, egy repülőgép csíkjában, vagy egy haltetemben. Az embertől nem lehet megszabadulni. Az ember viszont valami mástól nem tud elfutni: a magánytól. Mert a magányról is beszélnek ezek az élénk színekkel megfestett „erdélyi tájak”, „metafizikus tájak”, „hátsó udvarok”. A magány nem feltétlenül szomorú. A magány csak van, emberi dolog, mert nincs még egy olyan teremtmény a földön, mint az ember. Talán a világűrben sem. Tetszik, nem tetszik, egyedül vagyunk. A magány alól azonban kisüt valami más.
Kétszer is megálmodtam ezeket a képeket. Másodszor a festékrétegek leváltak a vászonról, mint valami körkörös kéreg úgy hullt le minden, hogy egészen alul egy aprócska, de nagyon erős fény maradjon, ami mindent betölt. Álmomban egészen biztos voltam benne, hogy ez a fény egy gyermekből árad, egy gyermekből, aki jelen esetben a festő, akinek a hátsó udvar a maga kacatjaival valóságos kincsesbánya, fura színekkel és illatokkal megrakott labirintus, titkok, és titokzatos tárgyak, lények lakhelye. Akinek megadatott, hogy valaha is elbóklásszon egy ilyen udvarban, ahová a fölösleges, de valamire még használható tárgyakat kirakták, érti miről beszélek. Az „Erdélyi táj” sem mentes ezektől a kacatoktól, kiszáradt faágakra felragadt szalagok, kötők, anyagdarabok, egy kibelezett repülőgéptest, ideiglenesen felállított, az örökkévalóságig az égre meredő porolók, oszlopok, melyeknek semmilyen funkciójuk nincs. Az álombeli gyermek megtalálása az ő fényével együtt semmit sem érne, hogyha ez a gyermek nem ezekkel a színekkel festene.
Nyilván semmi újat nem mondok azzal, hogy a festészet lényege többek között a színben rejlik, hiszen ezt mindenki tudja. Todor Tamás kiválóan egyensúlyban tudja tartani a néző és talán a saját érzéseit is azzal, hogy ezt az élénk színek által dominált palettát használja. A kezelt papírra készített szénraj-zok hangulata éppen a színek hiánya miatt, sokkal komorabb. A festő minden bizonnyal nem azzal a céllal használ élénk színeket, mert felvidítani kívánja a kép szemlélőjét. Viszont azt sugallja: van remény. Annak ellenére van, hogy minden romlandó, ami körülöttünk létezik, még az ég kékje is megromolhat, mint egy kidobott haltetem. Szeles és rideg ez az erdélyi táj, hűvös, kissé elhagyatott, vagy egyenesen árva, kicsit olyan, mintha itt mindig éjszaka lenne. Ebben az éjszakában gyújt fényt Todor Tamás a maga színvilágával és gyermeki szemével.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében