"mindent a vérünk halk léptei követnek"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 12. (650.) SZÁM — JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Nemzetelés
Botházi Mária
Minden úton mellé szegődtek a mesék - Beszélgetés Simon Réka Zsuzsanna meseíróval
JULES SUPERVIELLE
Versei
Cseke Péter
Kuncz Aladár udvarhelyi kézfogása - Tompa Lászlóról nyár eleji képekben
MARKÓ BÉLA
Versei
Bálint Tamás
Versei
VARUJAN VOSGANIAN
Suttogások könyve
BORCSA JÁNOS
Nyoma az elmúlt időnek
Varga Melinda
versei
Boér Tamás
Aki másnak vermet ás... Jászabó Pali esik bele
Vendégváró
LOVASSY CSEH TAMÁS
Versei
Szőcs István
„Az út előre csak visszafelé vezet” - Kátay Mihály: Etruszk sugallatok I.
MESTER GYÖRGYI
Anyaság
Czakó Gábor
Ágoston magyarul tanul
Jakab-Benke Nándor
Jenövics és a bűvös 13
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Komponált képzavarok
Xantus Boróka
Játék az üres szóval
Átjárások
Júliusi évfordulók
Szekernyés János
Egy híján húsz
Jakabffy Tamás
Bizánc
 
László Noémi
Nemzetelés
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 12. (650.) SZÁM — JÚNIUS 25.

Mert mindannyian egy nemzet vagyunk:
átmenetiek az országhatárok. Talán
emiatt gondolom: folyton a határ túloldalán
állok. Vagy egyszerűen csak: nem érdekel.
Nem tetszik, hogy a nemzet elvisel. Nem
lelkesít, hogy még tartozhatok, megemlítenek
kicsik és nagyok, ügyek, hitek, hevek
szolgálatában. A pódiumról zengett érv
hibátlan, mert a tömegnek józan esze nincs.
Csak szeme, szája, szíve és keze, s ha szép
az idő, ki törődik azzal: valóban mind egy
nemzet-e, aki egyetlen nyelv szavain át
nézi a világot és önmagát?
Egyek vagyunk tehát, mert ugyanúgy
esküdözünk, félünk és hazudunk,
imádkozunk, és szórunk átkokat,
ha a határt a megszokottnál sokkal
gyakrabban s pimaszabbul lépik át.
De hová tegyük, mondjuk, nagyapát,
aki más nyelven mondta ki,
hogy nagymamát a sírig szereti,
más tájon született, élt, volt fogoly,
s holttestében a nemzet nincs sehol?
Hová tegyük a párunk, ha nem érti, mi
nemzet, nemzetség és nemzetiség
közt a különbség, de nem is akarja érteni?
És gyerekünk, aki az említett nemzeti
nyelvet cseppet sem beszéli, s az átmeneti
határok között sem hajlandó úgy élni,
ahogyan mi éltük túl és át, hogy e fogalmat
másra nem cseréltük?
Mert nálunk ez az atyaisten,
örökéletünk záloga e hitben,
s ha ölni kell nevében, az se baj,
feloldja bűnünk majd, ha kell,
nemzeti múltunk, hollószárnyival.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében