– Két évtizede ismerlek, hosszasan és miért ne: szépen leveleztünk zaklatott kamaszkorunk idején (ma is őrzöm a leveleket), amely egybeesett a szintén zaklatott rendszerváltással. Most pedig árad felőled a nyugalom, a kiegyensúlyozottság. Azt hiszem, az, hogy meseíróvá és „meseirodalmárrá” lettél, talán a legjobb és ugyanakkor a legtermészetesebb dolog is, ami veled történhetett. Tévedek? Hogyan és miért kezdtél meséket írni?
– Őrzöm még én is a leveleket és a közös emlékeinket is ama azért mégsem oly zaklatott kamaszkorunkból. Eddigi életem egyik legkedvesebb időszaka volt.
Szeretném azt hinni, hogy a gyerekirodalom útja a legjobb, ami velem történhetett. Gyerekkoromban sokat meséltek, olvastak nekem, aztán később én kezdtem el sokat olvasni, mesélni. Gyerekek között, óvó néniként kezdtem el meséket írni, úgyhogy igazából adott volt az út. A Szivárványban és a Napsugárban kaptam először publikálási lehetőséget 2006-ban, majd egy évvel később állandó külső munkatársuk lettem. Később már nagyobbakat tanítottam, aztán a kisebbségi anyanyelvoktatás kérdéseit boncolgattam, elidőztem itt-ott, de a mesék minden úton mellém szegődtek, és kísérnek most is.
– Háromnyelvű – magyar, spanyol és katalán – blogot működtetsz, a Gyerekkönyvölelőt, ahol gyerekkönyv-ajánlókat, interjúkat készítesz magyar, spanyol, katalán és dél-amerikai gyermekkönyvírókkal, illusztrátorokkal. Honnan e vonzódás a mesekultúra e szelete iránt? Mitől más a spanyol és katalán kultúrkörhöz tartozó mese- és mese körüli világ, mint mondjuk a magyar?
– Amikor a Könyvmutatványosok oldal szerkesztői bevettek maguk közé, sosem gondoltam volna, hogy valaha gyermekirodalmi blogírásra adom a fejem. Az ő hatásukra kezdtem el a saját oldalak működtetését. Mivel akkor már Katalóniában éltem, természetessé vált, hogy legyen egy spanyol és egy katalán blog is. A Gyerekkönyvölelő blogoldal tartalma más, mint a spanyol és a katalán oldalaké. A katalán a spanyol fordítása. A Cuentos de Pukka spanyol oldal bejegyzéseinek katalánra történő fordítása Oscar Godoy érdeme.
Interjúkat a magyar és spanyol blogra is készítek, készítettem, és meg kell mondanom, ami a blogolást illeti, ez a sorozat számomra a legkedvesebb. A Gyerekkönyvölelőn immár huszonnégy interjú olvasható. Nagyon sokat tanultam az interjúk készítése során, barátságok is születtek ezekből. Hogy mitől más a katalán- és spanyol kultúrkörhöz tartozó mese- és mese körüli világ, mint a magyar, ez egy többoldalas tanulmány témája lehetne, de az ilyesféle összehasonlításokat nem szeretem. Spanyolországban nagyon sok a színvonalas gyermekkönyvkiadó, sokszínű a gyermekkönyv-paletta. A sokféle minőségi gyerekkönyvet látva az az érzése támad az olvasónak, hogy ott a gyermekirodalom virágkorát éli. A spanyol gyermekkönyvkiadók között találhatunk olyanokat is, amelyek elmúltak kilencven vagy akár százhúsz évesek is, például a Juventud és az Edelvives. Vannak olyan kiadók, ahol nem az eladhatóság a fő vezérelv. Ilyen például az 1998-ban alapított Media Vaca (Fél Tehén) valenciai székhelyű kiadó is. Fontosnak tartják olyan művészek munkáinak a megjelentetését, akik régóta keresik az ismeretlen nagyközönséggel a kommunikáció lehetőségét, és akikre eddig talán nem figyeltek fel. Mivel ezeknek a művészi igényű könyveknek a megjelentetése sok pénzbe kerül, a Fél Tehén kiadó évente csak három könyvet tud kiadni.
A spanyol gyermekkönyvkiadásra nagyon jellemző a nyitottság, a merészség, a kísérletezés. Olyan témákat hoznak a felszínre, mint a gyermekbántalmazás, az iskolai kirekesztés, a bevándorló gyerekek beilleszkedése, a szolidaritás, egymás elfogadása, a sérült gyerekek mindennapjai, a nyelvi sokszínűség, az önbecsülés, szeretett személy elvesztése stb. Sok olyan gyerekkönyvet mutattam már be, amit akár holnap lefordítanék, ha lenne kiadó, amely kiadná ezeket magyarul.
A spanyolországi irodalmi pályázatok másképp működnek, mint amihez mi hozzászoktunk. Ha pályázatot hirdetnek gyerekkönyvírók vagy illusztrátorok számára, a nyerteseket méltó módon díjazzák. Az Edelvives Kiadó nemzetközi képeskönyv pályázatán a fődíj tizenkétezer euró szokott lenni. A pályázók neve titkos, nincsenek ajánlólevelek, az adatok lezárt borítékokban várják a bírálatok végét. Csak díjazáskor derül ki a zsűri számára, kik a nyertesek.
– Egy picit még a blogról: ez most a munkád, akár kenyérkeresetet is biztosít?
– Ez is a munkám, de kenyérkeresetet nem biztosít. Az csak hab lenne a tortán, ha erre is sor kerülne egyszer. Naponta nem frissül egyik oldal sem, mert az kivitelezhetetlen lenne. Ha azt tenném, akkor semmi másra nem lenne időm, sem energiám, és hát a saját három gyerekirodalmi oldalam mellett a Mesemustrát és néha az Író Cimborák oldalt is szerkesztem.
A blogoldalaimon végzett munkám amolyan kultúrák közötti gyerekirodalmi hídépítés kísérletének szoktam nevezni. Ennek a munkának a hatására született meg bennem tavaly decemberben egy nemzetközi meseprojekt ötlete, 37 külföldi illusztrátort kértem fel, hogy rajzoljanak az Író Cimborák számára, és mi, magyar gyermekirodalmi alkotók ezekhez az alkotásokhoz meséket írtunk. A Hét határon Nemzetközi Meseprojektnek 19 országból 74 résztvevője van. A meséket és az illusztrációkat az Író Cimborák oldalán publikáltam, a mesék fordítása pedig a Cuentos de Pukka oldalon olvasható. Most készülünk a teljes anyag bemutatására Budapesten, a Blaha Lujza téri MÜSZI-ben. A kiállítás anyagát június 11–22-e között lehet majd elolvasni, megtekinteni.
– Léridában élsz és alkotsz – ez azért nem mindennapi, ha az ember Szilágycsehben születik. Csodás dolog a kultúra nemzeteken átívelő ereje, nekem mégis hiányzik emögül a sztori. Valójában mi vitt éppen oda? Én persze mindjárt a szerelemre gondolok...
– Jól hangzana, ha erre a kérdésre azt mondhatnám, azért választottam Spanyolországot, mert az a minőségi gyermekkönyvek Kánaánja. Valójában tényleg magánéleti döntés volt, hogy odaköltöztem.
– Mennyire befolyásolja a meseírói világodat a környezet, amelyben élsz? A Pukka-mesék és a király-mesék a magyar mesevilág motívumvilágából és nyelvéből táplálkoznak, sok szójátékkal, nyelvi humorral. Frissebb meséidben érzel-e változást ehhez képest? Mert biztosan készül már az új mesekötet.
– Sok minden befolyásolhat, amikor írok. A környezettől is függ, mennyire tudok csak az írásra figyelni, mennyire érzem magam jól éppen ott, ahol írni szeretnék. A második gyerekkönyvem, az Ahány király, annyi mese (Manó Könyvek, 2013) elég rövid idő alatt íródott, és ez leginkább annak volt köszönhető, hogy nyugodt, alkotásra inspiráló környezetben élek. A szövegeimen mindig érzem a változást az előzőkhöz képest, de tudatosan nem keresem, nem jegyzem, mi az, ami változott. A szójátékoknak, a nyelvi humornak mindig fontos szerepe volt és lesz a szövegeimben, úgyhogy ez biztosan marad, csak a mérték változik. Jelenleg több kötet íródik egyszerre, remélem, hamarosan útnak is indulhatnak.
Simon Réka Zsuzsanna
Szilágycsehen született 1975-ben, tanulmányait a kolozsvári BBTE-n végezte. 2008-ban Benedek Elek Gyermekirodalmi Ösztöndíjas, első önálló mesekönyve, a Pukka és az évszakok 2011-ben látott napvilágot a Koinónia Kiadó gondozásában. Ugyanebben az évben az Aranyvackor pályázat különdíjasa, 2012 óta tagja az Író Cimborák csapatának. A Könyvmutatványosok nevű netes gyermek- és ifjúságikönyv-ajánló szerkesztője is, emellett spanyol és katalán nyelvű meseblogot működtet. 2013-ban jelent meg az Ahány király, annyi mese című kötete a Manó Könyvek Kiadásában. Jelenleg Spanyolországban él.
