"mindent a vérünk halk léptei követnek"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 12. (650.) SZÁM — JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Nemzetelés
Botházi Mária
Minden úton mellé szegődtek a mesék - Beszélgetés Simon Réka Zsuzsanna meseíróval
JULES SUPERVIELLE
Versei
Cseke Péter
Kuncz Aladár udvarhelyi kézfogása - Tompa Lászlóról nyár eleji képekben
MARKÓ BÉLA
Versei
Bálint Tamás
Versei
VARUJAN VOSGANIAN
Suttogások könyve
BORCSA JÁNOS
Nyoma az elmúlt időnek
Varga Melinda
versei
Boér Tamás
Aki másnak vermet ás... Jászabó Pali esik bele
Vendégváró
LOVASSY CSEH TAMÁS
Versei
Szőcs István
„Az út előre csak visszafelé vezet” - Kátay Mihály: Etruszk sugallatok I.
MESTER GYÖRGYI
Anyaság
Czakó Gábor
Ágoston magyarul tanul
Jakab-Benke Nándor
Jenövics és a bűvös 13
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Komponált képzavarok
Xantus Boróka
Játék az üres szóval
Átjárások
Júliusi évfordulók
Szekernyés János
Egy híján húsz
Jakabffy Tamás
Bizánc
 
MARKÓ BÉLA
Versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 12. (650.) SZÁM — JÚNIUS 25.

Pompa
    Claude Monet: A roueni katedrális reggeli
    ködben, 1893, olaj, vászon, 100 x 65 cm,
    Museum Folkwang, Essen

Itt-ott a kék mögött dereng a sárga,
és éppen erről van szó, hogy alig
láthatsz el még a másik oldalig,
vagyis a puha létből a halálba,

hol mozdulatlan s persze kőkemény
minden, de rémítően szép is, hogyha
majd később ide-oda gomolyogva
a köd szétoszlik, s a kész költemény

előtted áll, se csont, se hús, se bőr
nem rejt el semmit, s vajon ki elől
bújtatna végül, hiszen te magad

tárulsz ki, és magadba ütközöl,
ha teljes pompájában üdvözöl
a mű, amelyről tested felszakadt.  


Díszlet
    Csontváry: Öreg halász,
    1902, olaj, vászon, 59,5 x 45 cm,
    Herman Ottó Múzeum, Miskolc


Jól látszik, hogy felbontható az ember,
lehánthatók a színes rétegek,
míg egyszer majd végére érhetek
a hosszú útnak, s festékes kezemmel

részekre szedhetem a homlokot
vagy túlfelől a partot is, zörögve
elhull az árnyék és a fény mögötte,
s nem tudhatom már, hogy mit gondolok,

ha összeomlik bennem is a forma,
és mintha minden találomra volna
egybeillesztve, ifjú kéz fölött

vénséges vén arc néz rám tárva-nyitva,
mint vulkán, melynek nincsen semmi titka,
mert lávája kihűlt rég s széttörött.




Torlódás
    Giacomo Balla: Teraszon szaladó kislány,
    1912, olaj, vászon, 125 x 125 cm,
    Galleria d’Arte Moderna, Milánó

Nem szűnik az előző pillanat,
s jelen idővel megtelik a tér,
nem úgy, hogy körbejár, majd visszatér
a test, hanem továbbmegy, s itt marad

mégis egészen, hiszen ami volt,
nyilván nem múlik el, csak boldogan
torlódik önmagában, s pont olyan,
mint egy hatalmas erdő, ha sikolt

vagy ugrál örömében egy gyerek,
s ugyanazon a helyen megremeg
tán évtizedek múltán valaki

színes drapériák közt, és lehet,
így élek én is, míg a képzelet
enged még erdőzúgást hallani.


Öröm
    Pierre Bonnard: A fürdő, 1925,
    olaj, vászon, 86 x 120,6 cm,
    Tate Gallery, London


A mellbimbók, a köldök, majd a láb-
ujjak is a felszínre buknak sorra,
de mintha egy-egy alkatrésze volna
a tengernek mindegyik, csak magát

adja s mutatja, nincsen köztük semmi
összhang, csupán a víz, ha egybeold
s széthord mindent, ami a teste volt
még az imént, és nem kell tenni-venni,

de hagyni, hogy külön lebegjenek
egy réges-rég elsüllyedt roncs felett,
vagy fordítva, éppen most állnak össze

egy másik testté, mely sokkal nagyobb,
s fel-felsikolt, hullámzik, kavarog,
míg áttetsző húsába vág a körme.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében