Kolozsvári András: Szabad szavak. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2013.
Kolozsvári András neve valószínűleg nem ismerős a kortárs irodalmat követő olvasók számára, hiszen az utóbbi évek szépirodalmi lapanyagát vagy megjelent antológiáit lapozva sehol sem találkozhattak verseivel. Rövid világhálós keresgélés után azonban kiderül, hogy az újságíró, közíró és szociológus B. Kovács András adta ki ezen a néven régebbi és újabb költeményeit.
A Szabad szavak című kötet több év termésének válogatása, talán ennek is köszönhető, hogy anyagát tematikai sokféleség, szinte kaleidoszkóp-szerű tarkaság jellemzi.
A kötet ciklusai közül közéleti és aktuálpolitikai problémákat vet fel a Se nem ódák, se nem balladák, a Nem avul több verse: korrupt és hitszegő politikusokat, brüsszeli bürokratákat, csalódott vendégmunkásokat egyaránt felsorakoztat, ostorozza a kisembereken élősködő állami apparátust, hiányolja a székelyföldi ipar fejlődését. A Komoly és komolytalan apróságok hasonló tárgyú verseit a mindennapok ihlette események (Világszépségverseny, Reggeli) leírása egészíti ki.
Ezután a család és a magánélet felé terelődik a beszélő figyelme: szerelmi tematikához nyúl a Zsé öltözik című ciklus, amelyben a kedvest hűséges házastársként és gondos családanyaként is megjeleníti a lírai én, az Anyám, a bezárult ajtó versei pedig az elhunyt édesanyának szeretnének emléket állítani.
A kötet utolsó két darabja (A vers, A szó szabad) ars poetica szerepét tölti be, valamint a beszélő saját alkotásmódjára is reflektál: „mint mókus lyukas mogyoróval / eljátszottam az üres szóval”, „s egy ötlet ha felkéri táncra / teremtő isten lesz a násza”. Ezek a sorok valóban találóak, jól jellemzik a mindenfélébe belecsipegető, de az általánosságokon túl lépni csak ritkán tudó kötet tartalmát.
