A Temesvári Magyar Nőszövetség szervezésében 19-ik alkalommal került sor a Bánsági Magyar Napokra, a műsorban már hagyományszerűen a Temesvárott élő és alkotó magyar nemzetiségű képző- és iparművészek csoportos tárlatának megnyitása is szerepelt. A Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének Helios Galériája nyújtott otthont két héten át a 26 festő, grafikus, szobrász, textilművész, fotográfus és tárgyalkotó munkáit egyesítő közös kiállításnak, amelynek fő témája, rendezőelve és összefoglaló címe a Tánc volt. Alapvetően a mozgás- és ábrázolóművészet szimbiózisának, megtermékenyítő kölcsönhatásának sok évszázados tradícióját folytatták, gazdagították friss, eredeti értékekkel.
A tánc grafikai, festészeti és plasztikai leképezése, megjelenítése sok évszázados hagyományra építhet. A „közelmúltból” hivatkozhatunk az impresszionizmus klasszikusainak – Matisse, Degas, Toulouse-Lautrec és társaik – érzékenységgel megfestett balerina- és kabarétáncosnő-sorozataira. Említhetnénk, persze, akár a kortárs, a táncot és a képzőművészetet tökéletes összhangba hozó, szerves szimbiózisban megtestesítő és művelő amerikai táncművészt és festőt, Heather Hansent is, aki a világ számos városában keltett feltűnést egyedülálló produkcióival, szuggesztív alkotásaival.
A kiállító művészek döntő hányada a mozgás, a ritmus darabokra, szegmentumokra tagolt folyamataként értelmezte, tükrözte és jelenítette meg a kerettémát, a táncot. Tudatosan kerülte szinte mindegyikük a néprajzi elemek, az etnikai kötődésre közvetlenül utaló motívumok beépítését, előtérbe állítását. Átgondolt, igényesen megszerkesztett kompozícióikban, inkább a mozgássorokat- és irányokat, a forgások, a keringések, a test-, kar- és fejtartások dinamikáját, felfokozott lendületét és esztétikumát fogalmazták „látható, szemmel érzékelhető” műalkotásokká. Lényegükre egyszerűsített, erősen stilizált vagy éppenséggel végletesen elvont motívumokból építkeztek a főként a neokonstruktivizmus elveihez és formarendjéhez igazodó temesvári képző- és iparművészek, akik közül többen is figyelmet keltő, gondolat-, arány-, forma- és színgazdag alkotásokkal jelentkeztek, neveztek be a tárlatra. Nyomatékosan a megadott témára hangolt, bronzból, fából, vasból és égetett anyagból mívesen kivitelezett, kivételes arányérzékkel megformált műveket vonultattak fel a szobrászok: Szakáts Béla, Kelemen István, Varga Luigi István, Bogdan Nueleanu, Büte Arnold, Koncsag Ádám. Hatásos választékossággal színezett felületeikkel vonzották és kötötték le a figyelmet M-Kiss Hédy Tűztánc című empriméje, valamint Péter Eszter Agavé című batikja. Bőrből és fából állította össze Pamfil Marietta dekoratív tértárgyait, Párosait. Fából meg papírból vitelezte ki Tasi József István Zenefüzet című grafikai domborművét, amelyet a kottasorokra írt különböző alakú hangjegyek látványa ihletett. Fotón örökítette meg szuggesztív eredetiséggel a táncot Varga Szilárd, míg Benedek Levente a 7/7 című táncszínházi előadás sikerült plakátját állította ki. A festmények és grafikák sorából Jakabházi Sándor, Neagu Katalin, Torony Pál, Iusztin Stanga Patrícia, Bajkó Attila, Kasza Karola, Hahn-Parée Magdaléna, Szűcs Enikő, Torony Edith vásznai és kartonjai aknázták ki a legpregnánsabban, a legleleményesebben a két művészeti ág és kifejezési forma – a képzőművészet és a tánc – ihlető kapcsolatát, gyümölcsöző kölcsönhatását.
