"Virágok. Csalogány. Nyár hintáz éghegyen."
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 13. (651.) SZÁM — JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A kultúra bőre
BIRÓ ANNAMÁRIA
„Nem tudok sem ide, sem oda tartozni” - Beszélgetés Vincze Ferenc íróval, irodalomtörténésszel
Pomogáts Béla
Szabédi László 2014-ben - Trianontól a „harmadik útig”
Bogdán László
Ovidius: Barbár vidéken
Vincze Ferenc
Ágyneműtartó
Tóth Mónika
versei
GOMBKÖTŐ MAGDÁS EMŐKE
Életmozaik
Horváth Előd Benjámin
A végesség biztonsága - Horváth Előd Benjámin interjúja Adorjáni Pannával
A kiszolgáltatottság nehéz mámora
Szőcs István
Költő, hazudj, de rajt’ ne fogjanak
Hertza Mikola
rövidprózái
ÁFRA JÁNOS
A kivonat
MIRCEA DINESCU
Románc
Egyed Péter
A beatkorszak költője
MIKÓ IMOLA
Faust a templomban
LOVASSY CSEH TAMÁS
Mi történt három évig? - Beszámoló a Galactoria fesztiválról
Láng Orsolya
Az ismerős mellékes
Codău Annamária
A mátrai szénégető és a „european dream”
Határ-összemosódások egy zöld fotel körül
Portik Blénessy Ágota
Szemtől szembe - Találkozás Kudor Duka István portréival
Lászlóffy Zsolt
A felejtés színei
Hírek
Irodalmi pályázat – eredményhirdetés
 
LOVASSY CSEH TAMÁS
Mi történt három évig? - Beszámoló a Galactoria fesztiválról
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 13. (651.) SZÁM — JÚLIUS 10.

Mi a nagyobb dolog: színházat csinálni vagy elballagni? Ha nem tudunk dönteni, ötvözzük e két komponenst és megkapjuk a Galactoria fesztivált, melyet idén tizenegyedik alkalommal szerveztek meg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színművészetis és színháztudomány szakos végzősei, s azok tanárai. A május 26-31. között megrendezett seregszemle elsődleges célja, hogy a ballagás előtt álló román és magyar diákok megmutathassák magukat a szakma képviselőinek (kritikusoknak, színházigazgatóknak), felvonultatva a három év során elkészített előadásaikat.
A Farkas utcai egyetem idén is tágra nyitotta kapuit, melynek következtében több tucat produkciónak (egyéni előadásoknak, és többszereplős bemutatóknak) lehettek nézői az arra kíváncsiak. S hogy nem szűnő érdeklődés tapasztalható a diákok egyetemi munkássága iránt, azt jól példázták az állandóan tömött széksorok. De nincs miért csodálkoznunk, hiszen az egyetemi közegen belül tetten érhető friss, kísérletező kedv meghagyja nyomait az elkészült előadásokon: a végzősök játékkedve áthatja a produkciókat, s a közeg, melyben megmutatkoznak, alkalmas arra, hogy kipróbáljanak olyan színpadi megoldásokat is, melyek a „nagybetűs életben”, például egy kőszínház intézményi keretein belül, már kevésbé lennének kivitelezhetőek. A Galactoria fesztiválon pedig minden a diákokról szólt: érdeklődéssel figyelhettük a darabválasztást, a rendezőtanárok, vagy végzős rendezőhallgatók munkásságát, az alakítások sokszínűségét. S noha a Galactoria fesztiválon való részvétel – harmadéves hallgatóként – még nem jelenti a biztos munkahely megszerzését is, mindenképp jó lehetőség arra, hogy egy végzős a lehető legtöbb oldalát mutassa meg.
Az pedig a fesztivál külön érdekessége és előnye, hogy gyakran találkozunk koprodukcióban létrejött előadásokkal, a magyar és román diákok együttműködése nyomán megszületett bemutatókkal. A magyar és román színházi nyelv keveredése mindig különleges produkciókat eredményez, melyhez a BBTE Színház és Televízió Kara egyébként is kiváló terepet biztosít.
Az idei tanévben ballagó magyar színészosztály (összesen kilenc fő), két előadással mutatkozott be a Galactoria fesztiválon. Ezen kívül három egyéni előadás bemutatójára, valamint egy harmadik, négy idén végző szinis közreműködésével létrejött előadással találkozhattunk. (Marius von Mayenburg Paraziták című drámáját, Bodó A. Ottó rendezésében, Csokán C. Raul, Molnár Enikő, Pál Attila, Puzsa Patrícia és Okos Attila Ákos játszották.) A legkorábban bemutatott produkcióként a Shakespeare in love or love in Shakespeare or what you will vagy amit akartok című előadást említhetnénk meg, melyet a végzősök osztályvezető tanára, Köllő Csongor rendezésében mutattak be a Galactoria fesztiválon is. A stúdiótérben játszott előadás a szerelem témakörét járja körül, úgy ahogy az Shakespeare műveiben megjelenik. Tulajdonképpen egy kollázs-előadásról beszélhetünk, melyben az egymást követő jelenetek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz, s a legerősebb szervezőelem a szerelem témakörére felfűzött cselekménysor. A diákok – kiegészülve Rácz Endre tavaly végzett színésszel – több szerepben is kipróbálhatták magukat, s így nem meglepő, hogy aki előbb még a Szentivánéji álom Puckját alakítja, az a következő jelentben már Rosalindaként jelenik meg az Ahogy tetszikből. Ugyancsak a harmadéves magyar színészosztály előadásában tekinthettük meg a Hatházi András rendezte nonverbális előadást, melynek a bla bla címet adták az alkotók. A produkció előfeltételezéseként a színházhoz nem kell más, csak egy szék, egy ember és egy másik, aki nézi, s hogy ez valóban így van, arra maga az előadás a bizonyíték.
A már korábban említett együttműködésnek volt kitűnő példája a Cătălin Bocîrnea rendezte Székek című előadás. Eugéne Ionesco darabját Rácz Endre és Vass Zsuzsa elsőéves mesteris hallgatók, valamint Pál Attila végzők harmadéves közreműködésével vitte színre a szintén végzős rendező. A tengerparti toronyszobában játszódó események dinamizmusát csak felerősítette a színészek koncentrált játéka. Rácz Endre kitűnő humorérzékének, Vass Zsuzsa sokszínűségének és gyors váltásainak köszönhetően olyan előadás jöhetett létre, mely ha nem is gondol radikálisan újat Ionesco szövegéről, mégis pontosan, alapos tanulmányozást követően visz színre, jelenít meg egy abszurd világot.
Képtelenség lenne az összes bemutatott előadásról szólni, de talán érdemes néhány konklúziót levonnunk a látottak alapján. Egyrészt megállapítható, hogy a BBTE színművészeti egyetemén folyó képzés sokszínű, különböző színházi nyelveket magába foglaló, s azokat értően használó. Másrészt az egyre inkább telítődni látszó színházi szakma frissen végző színészeire jó hatással van az a felfokozott tempó, amelyet a szűk három év időhiánya eredményez: mindenki bizonyítani akar, diákok és osztályvezetők egyaránt, s ez hol jól, hol kevésbé szerencsésen sikerül. Ugyanakkor szomorú tényként kellett megállapítani a fesztivál végén, hogy az erdélyi magyar színházi élet talán legfőbb alakítói, a színházigazgatók és menedzserek, nem tették tiszteletüket az eseményen. Pedig az, hogy mi történt három évig a kolozsvári Színház és Televízió Karon, nem csak pár tucat diák és tanár dolga, hanem azoké az embereké is, akik Kézdivásárhelytől Nagyváradig este hét órakor elfoglalják helyüket és beülnek egy-egy előadásra. Az, hogy mi történik az erdélyi magyar színészképzésben, elsősorban a majdani nézőket érinti, s erről pedig mintha megfeledkeztek volna intézményvezetőink, akik láthatólag nem érdeklődtek különösebben az utánpótlás iránt. Pedig amit a XI. Galactoria fesztiválon láthattak volna, az egy friss, értékes színházi világ szárnypróbálgatásának felelt meg.
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színházi és Televízió Kar, Magyar Színházi Intézetének végzős hallgatói: Színész osztály – Pál Attila, Okos Attila Ákos, Pusza Patrícia, Zongor Réka, Pákai Zsuzsa, Nagy-Pál Réka, Molnár Enikő, Biró Júlia, Nánási Brigitta; Színháztudományok osztály – Bíró Attila, Lovassy Cseh Tamás, Miholcsa Zsombor.

Hibaigazítás
Az április 25-i lapszámunkban megjelent Amit látni kell – Bogdán Zsolt Ady-estjéről c. kritikában Szugyiczky István, a darab szerkesztő-rendezőjének neve hibásan szerepelt. Az érintett elnézését kérjük.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében