Halász Margit: Vidróczki-kódex. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2013.
„Fiam, a világ nem ér véget a Mátrában, itt kezdődik. Nyelveket kell tanulnod, látni kell a világot, de legalábbis Európát” – hangzik el az életimperatívusz Halász Margit Vidróczki-kódex című legújabb regényében. A népmesékből ismert, szerencsét próbáló legkisebb fiú történetének transzponálása a XXI. századba sajátos humorú, mikszáthi gördülékenységű narrációban tárul elénk, kapcsolódva a Tamási Ábel-trilógiája teremtette hagyományhoz is.
A főhős egy huszonhat éves mátraverebélyi legény, „Gacsályi Mátyás, a továbbiakban Matyi”, aki nyomot szeretne hagyni maga után a világban (pl. hátha elneveznek róla egy ritka gombafajt). A szükséges löketet egy tornádó elől való menekülés során talált dokumentum adja: a híres XIX. századi Vidróczki Márton betyár által hátrahagyott kódex, mely az előbb idézett, napjainkra közhellyé vált, de kényszerképzetként mindannyiunkban ott élő életbölcsesség tárgyi kivetülése lehetne. Megtalálásától kezdve a kódex Matyi számára forgatókönyvként értelmeződik, Vidróczki pedig szellemi „keresztapává”, álmainak gyakori szereplőjévé válik.
Természetesen nem kaphat mindenre választ a kódextől; de akkor is, ha saját fantáziájára hagyatkozva vagy ismerősei segítségével boldogul, végig azt hiszi, hogy úgy cselekszik, „ahogy meg van írva”. Azaz: Budapestre költözik, bejárja Európát, megtanul angolul, s szinte mindenhol akad egy „tüzes czicza”. A rendkívül dús cselekményben való tájékozódást megkönnyíthetnék a fejezet elején található tartalmi összefoglalások, melyek azonban frappáns könnyedséggel gyakran éppen a triviális részletekre irányítják az olvasó figyelmét.
A vonzó nagyvárosokban, az eszményített nyugati világban valóság és álmok, egzotikus és virtuális dolgok között kell Matyinak az olvasóval együtt tájékozódnia, miközben az archaikus vagy népi világ maradványai ugyanúgy meghatározzák kalandjainak irányát, mint a mátrai legendák: Portugáliában a Mária-menet, Skóciában a tündékről szóló mondák, Finnországban a sámánok jelenléte. Ezek a szintek szervesen egymásba fonódnak, mintegy mélységében töltve ki az utazások során bejárt tér dimenzióit.
Mindezek ellenére Matyi hirtelen rájön, hogy nem tudja, mit is keresett Európában, és hazatér. Hogy felhasználja-e a Mátrában a tapasztaltakat, nem derül ki, hisz a narrátor a mese befejeztével újra a teljes nevén említi, kiléptetve a hőst a fikció világából.
