Idén lenne hetvenöt éves a Papírszeletek, a Trapéz és korlát, a Csongor és Tünde és Az öt utolsó szín komponistája, a Zeneakadémia egykori tanára. A Radnóti-versekre írott dalciklus, a Pilinszky-költemény ihlette kantáta, a Vörösmarty és Madách színművei nyomán komponált operák mind-mind olyan zeneköltőről árulkodnak, akit nem csak a zenész társadalom, de a mindenkori magyar irodalom és az irodalmárok is sajátjuknak tekinthetnek. Ezért is különös, hogy a József Attila, Radnóti Miklós, Kormos István és Fodor András verseit dalciklusba foglaló, a Balassi, Gyöngyösi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda és mások költeményeire kórusművet komponáló zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagjának neve viszonylag rövid idő alatt szinte feledésbe merült.
Bozay Attila 1939. augusztus 11-én született Balatonfűzfőn. Tizennégy évesen Pongrácz Zoltántól tanult zeneszerzést a legendás hírű békéstarhosi Állami Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd ennek megszűnése után Szelényi Istvánnál folytatta zeneszerzői tanulmányait a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc növendékeként végzett, később – az UNESCO ösztöndíjasaként – André Jolivet zeneszerző óráit látogatta a párizsi Conservatoire-ban. 1979-től 1999-ben bekövetkezett haláláig a Zeneakadémián tanított zeneszerzést.
Szinte gyermek még, amikor komponálni kezd. Már fiatalkori zongoradarabjaiban a dodekafóniával próbálkozik, kísérletező hajlama már ekkor előtérbe kerül (Medáliák). A korábbi népzenei hatást sikeresen ötvözi a neoklasszicizmus stílusjegyeivel – a főiskolai évek alatt és után –, de zenéjében mindvégig jelen van a tizenkétfokúság bűvölete (Vonóstrió, Fúvósötös, I. vonósnégyes, Variációk zongorára, Pezzo concertato No. 1., Pezzo sinfonico No. 1.). A párizsi hatások – a dodekafónia kibontása, továbbfejlesztése, az aleatória érvényesítése, közelítés az elektronikus zenéhez – a hetvenes években jelennek meg zenéjében (Sorozat, II. vonósnégyes, Pezzo sinfonico No. 2., Improvizációk I–II–III citerára, csőrfuvolákra és vonóstrióra, preparált zongorára és vonószenekarra). A Csongor és Tünde című operáját Mihály András mutatja be 1985-ben.
Igaz, rövid ideig, de Bozay Attila engem is tanított: stílusgyakorlatokat, kisformákat (pl. menüett főrész) és rövidebb darabokat (scherzo, rondo stb.) kért tőlünk, óráról órára. Mindannyiunk számára emlékezetesek maradnak a Haydn- és Mozart-elemzései során tett tanulságos észrevételei. Ugyanakkor ma is elevenen él bennem a Szegény Yorick című, Kormos István verseire komponált dalciklusának katartikus erővel ható balatonföldvári bemutatója. Akkor és ott beszélgethettünk utoljára…
Súlyos betegsége ellenére, a Kossuth-, kétszeres Erkel Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző ismét operaírásra vállalkozott. A millecentenáriumi operapályázatra beküldött pályaművével – a Tragédia utolsó öt színének megkomponálásával – elnyerte az első díjat, de a pályázat eredményét már nem érhette meg: a díjkiosztó ünnepség előtt két nappal váratlanul távozott az élők sorából.
Vajon mi minden maradhatott a búcsú nélkül, hirtelen távozó Bozay Attila „teli bőröndjében”? Azt már jó ideje bizonyosan tudni, hogy – egyebek mellett –, egy régóta dédelgetett oratórium tervét is magával vitte… „Vajon lesz-e majd valaki, akit Weöres Sándor XX. századi freskó című verse oratóriumírásra ihlet?”1
*
A kollektív amnéziát ellensúlyozandó, a régi és elkötelezett Bozay Attila-tanítvány, Olsvay Endre zeneszerző felvezetését követően, a Művészetek Palotája idén január 25-én levetítette Az öt utolsó szín című, 2002. októberében készült operafilmet, amelyben Ádám szerepét Kiss B. Attila, a Kolozsvári Magyar Opera egykori tenoristája alakítja.2
Jegyzetek
1 Lászlóffy Zsolt: Bozay Attila utolsó színei. In Szabadság, XI. évf./236. (1999. okt. 9.), 10.
2 Vö.: http://info.bmc.hu/hirek/785
