"Nyári ragyogás, télen csupa fagy"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 14. (652.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Bábeli e-könyvtár
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Hogy minél jobban teljen az idő - Beszélgetés Márkus–Barbarossa Jánossal
Pomogáts Béla
Szabédi László 2014-ben - Trianontól a „harmadik útig”
Franz Hodjak
Az ügynökség
Jancsik Pál
versei
FELLINGER KÁROLY
versei
Szőcs István
Mítosz? – Mese? – Történet? – Tudomány?
Pál Tamás
versei
Sándor Zoltán
A feleség
Lovász Krisztina
versei
MAJOR ZSUZSA
Akvarisztika
„És a körúton újra csend volt.”
FERENCZI SZILÁRD
Múzsa – alkotó: 1 – 0
Kötő József
A két világháború közötti erdélyi színház az Erdélyi Helikon tükrében
Farkas Wellmann Éva
Minden fontosban a magány
MOLNÁR ZSÓFIA
Krónika egy kedves karanténról
Anekdotagyöngyök „összehánt szemétdombja”
Jakabffy Tamás
Népdalok átöltözése
Túros Eszter
Tűzzománc harmóniák
Augusztusi évfordulók
 
Jancsik Pál
versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 14. (652.) SZÁM — JÚLIUS 25.

Ha szíved velem maradt volna

Ha szíved velem maradt volna,
    és talizmánnak kitehetném,
ezt a zavart, sóvár világot
    talán így is, most is szeretném.

Szegény megfáradt, beteg szíved…
    Addig hallgattam dobogását,
míg belém döbbent: itt a földön
    már nem lelhetem meg a mását.

Odaadó, jóságos szíved…
    Mért Te is őt szeretted, Isten,
mért hívtad, ragadtad magadhoz
    hű társam, igaz, drága kincsem?

Pajzsnak tett, riadt gyermekszíved…
    A hiánya égetve lángol.
Nincs, aki megóvjon magamtól
    s e csábító, csaló világtól.


Keserűgomba

Hogyha már gomba, hát hadd legyen keserű.
Sír a szél, mint cigány kezén a hegedű.
Testem is, lelkem is fonnyadó gyökerű.
„Látom, az életem nem igen gyönyörű.”
Az idő elrohan, a szárnyas kerekű.
Köd alatt, dér alatt megdermed a derű.
Éjjelem, nappalom fagyos leheletű.
„Elhervadt orcámon folydogál a könnyű.”*


Bejártuk

Bejártuk az életerdőt hosszában és kereken,
sok emberrel találkoztunk az utakon, kedvesem.
Ülünk majd egy fényes ágon egymás mellett csöndesen,
onnan nézzük, mi történik a világban idelenn.

Akkoriban

Amikor ideköltöztünk,
a „töröknél” még finom fagylaltot lehetett kapni.
Amikor ideköltöztünk,
az utcát még Pata utcának hívták.
Akkoribban elég gyakran
jöttünk végig gyalog
ezen a hosszú úton,
pedig mi még messzebb,
a Detunátában laktunk.
Akkor még fekete-fehérben néztük
a tévében az Onedin-sorozatot.
7–8 éves fiam is látott benne egy szülési jelenetet.
Azt mondta: „Most már tudom,
hogy hogy születik a gyermek,
csak azt nem tudom, hogy kerül oda.”
Akkoriban sajnos sokkal ritkábban jártak a trolik,
de nem szennyezte ennyi
nyüzsgő autó a város levegőjét.
Akkoriban…, de minek folytatnám?
Azóta sem ettem olyan finom fagylaltot.
Az ócska házak helyén sugárút épült,
de persze nem Pata, Titulescu a neve,
és már régóta nem jöttünk végig rajta gyalog.
A tévé színes képeket sugároz,
de egyik sorozat sem lett
olyan emlékezetes, mint az Onedin.
A fiamnak meg azóta két fia van.
A trolibuszok gyakrabban járnak, mint akkor,
az autók pedig… nos, ezt ma már mindenki tudja.


Öreg város

Fenyődárdákkal őrködő hegyek.
Nyári ragyogás, télen csupa fagy s hó.
Ódon házak közt futkosó gyerek.
Öreg város, mely él robogva – Brassó.



* Az idézet Kodály Zoltán gyűjtötte népdal, lelőhelye Istensegíts.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében