Balogh István: Különös kalantén. Forum, Újvidék, 2013.
Balogh István vajdasági író a tőle megszokott műfaji sokszínűség jegyében állította össze legújabb, verses–mesés–történetes könyvét, mely elsősorban gyerekeknek szól. Valóban különös világba, felfüggesztett térbe és időbe vezet általa, mely a játéké, álmoké, havazásé: az ünnep rendje ez, ahová alig tud beszűrődni a valóság. Mesél az elfoglalt szülőkről, akik akkorra érnek haza, amikorra majd a karácsony; arról az időről, amikor ehelyett csak a Télapó járhatott körbe szilveszterkor; a fővárosban született unokáról, aki már nem ismeri „apai nagyszülei és édesapja szülővárosát”, Zentát.
A kerettörténet a bárány és a pergőhang jegyében alakul, értsd: a kiütött himlő miatt az elbeszélő Peti nevű „sarja és maradéka” szobafogságra kényszerül, melynek egyik célja az r ejtésének a kimunkálása a nagyapa segítségével, aki megosztja/eloszlatja a kisfiúval a lábadozás unalmát. A könyv a körülbelül kéthetes vesztegzár hol könnyed, hol elgondolkodtatóbb krónikája, egyrészt a különböző mókák leírását, másrészt azokat a meséket tartalmazza, melyeket immár a negyedik generáció hallgathat meg, hiszen az ükanya, Lukács Verona történeteinek szabad utánköltései. Néhány tipikusabb ötlet mellett a legtöbb invenciózus: ki tudja például, miért rakja a kakukk más madár fészkébe a tojásait? Milyenek a szerelmes buszok? Péter közbeiktatott kérdései révén pedig igazi dialogikus viszony és a mesemondás archetipikus szituációja alakul ki.
A könyv igazi érdekességét a perspektíva rétegzettsége adja, ahogy arra már a cím második része is utal: egy felnőtt szó, gyerek előadásában. Ugyanígy lehetséges az egyes történeteket csak kalandot váróan olvasni vagy kihallani belőlük a felnőtt narrátor hangját is: aki már tudja, hogy mese úgy is végződhet, hogy a vadászok meglepik a verembe esett állatokat; hogy a mesehősöknek is nyilallhat néha a válla. A humoros, bátor elbeszélést Csernik Attila illusztrációi találóan egészítik ki ezen kettősség érvényesítésével.
Az árnyékoknak, „szépséghibáknak” (nevezzük valóságnak?) az ismeretében lesz még értékesebb a nagyapa hite az unokában és a történetek hatalmában, mely a mesenyelv helyenkénti megbicsaklását, a verssorok olykor talán túlzott stilizáltságát is feledteti. Marad: a szerrretet.