Vdovkina Anastasia és Egri András kolozsvári művészházaspár tűzzománc munkáiból nyílt kiállítás a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban június 21-én.
A moszkvai születésű, művészcsaládban nevelkedett, számos nemzetközi díjat elnyert Vdovkina Anastasia munkáitól könnyen ámulatba eshetünk a nehéz és időigényes tűzzománc technikák könnyed, mesteri alkalmazásait látva. Vdovkina munkáit egyszerre jellemzi a vallásosság, saját kultúrájához való nagyon erős kötődés, az archaikus formák, szimbólumok használata, a különböző anyagok és technikák időnként formákat bontó játéka, az ezekben rejlő lehetőségekkel való folytonos kísérletezés. Ahogy vonzódik az ikonok, szentek világához, ahogy újra és újra megformálja ezeket az archetípusokat, ahogy ragaszkodik a hagyományos orosz ikonográfiához, istenes témáihoz, a nagyon aprólékos, részletgazdag, míves és ragyogó, mégis archaikus hatású megoldásokhoz, a tűzzománc fával, fémmel, kenderkötéllel való kombinálása gyakran egészen más, újszerű látványt eredményez, mint szentek képei, a sámán figurája, vagy a törzsi jelentek, a sematikusan felsorakoztatott emberábrázolások, népies ihletésű, időnként ószövetségi történeteket is felidéző, újrafogalmazó kompozíciók. Időnként mellőzi az ilyenfajta árázolásmódok kötöttségeit, másfajta harmóniákat teremt, szimbolikus jelekel, a zománctechnikából adódó esetlegességekkel is számolva, kereteket bontva, dekoratív felületekben, részletekben gazdag plasztikai egységeket hoz létre.
Egri András tűzzománc alkotásai sorozat-szerűen rendeződnek, melyeket az ismétlődő formai megoldások és szimbólumok kapcsolnak össze. Munkái egyszerre teremtenek kapcsolatot a múlttal, az ősi szimbólumok, népi motívumok egyszerű, tiszta vonalú rajzain keresztül, illetve olyan festői felületeket, színtörténéseket, hoznak létre melyek egészen más irányba visznek. Bár a tűzzománc ragyogása felejthetetlen, időnként mégis az az érzésünk támadhat, mintha festményt, máskor meg grafikát szemlélnénk. Úgy teremti meg a formák és színek egyensúlyát, hogy a tűzzománc technikáknak folyamatosan új tulajdonságait teszi láthatóvá. Nála is könnyű belefeledkezni a részletekbe, viszont itt egészen másfajta aprólékoság és részletgazdagság válik hangsúlyossá, mint Vdovkina Anastasia munkáinál. Egri Andrásnál nem a rajzosság, inkább a felületek játéka ragad magával, azok gazdagsága, változatossága. Az egyszerű, már-már minimalista kompozíciók elementáris erővel hatnak, Rituális szerkezetek Ég és föld között, melyek megtapasztalhatóvá teszik az elemek egymára hatásából adódó lehetőségek végtelen gazdagságát.