Bula Teréz: Corini Margit. Kriterion, Kolozsvár, 2014.
Bula Teréz monográfiája figyelemfelkeltő. Azokra hívja fel a figyelmet, akik a közösségi tudatból nyomtalanul eltűnhetnek. Így Corini Margit is. Monográfiájának főszereplője: Corini Margit mint rendhagyó festő, képzőművész, s mint a mindennapi életét élő esendő, hétköznapi figura. Bula kutatómunkájának köszönhetően Corini Margit festőművész alakjának körvonalai csak most lettek igazán meghúzva.
S hogy mennyire „fiktív” és mennyire „valós” a könyv szereplője? A monográfia valóban Corini Margitról szól. Tizenkét fejezeten keresztül lehet végigkövetni a festőnő életét (a magánéletének apró mozzanataival párhuzamosan karrierjének függvénygörbéjét), a gyermekéveitől a Gyomán ért haláláig. Fotók, festmények, levelek, katalógusok, újságcikkek, hivatalos dokumentumok, listák jelennek meg a könyv lapjain, melyek a szerző élettörténetét kiegészítik, látványossá teszik (és nem tördelik). Ezek a szövegben megjelenő apró, adalékolt „színfoltok” bizonyítják Bula Teréz hitelességre és az aprólékosságra irányuló törekvéseit. Hitelesség ide vagy oda (a hitelességhez fűződő minden képzet), a monográfia nyelvezete, Bula Teréz közvetlensége (beiktatott kis „meséi”) kellemes olvasmányt ígérnek minden érdeklődőknek.
Bula Teréz Henri Per-ruchot-ot jelöli ki életrajzírás-ban követendő példájának, regényes művészéletrajz alkotónak titulálva őt: „Az életrajzírás a regénytől kölcsönzi tárgyát, a történettudománytól kutatómódszerét. Ezért képes megragadni és újjáalkotni az életet, megragadni és újjáalkotni a maga teljességében.” A szerző hű a választott példájához: Corini Margit életét sikeresen ragadta meg és alkotta újjá.
