A kolozsvári Quadro Galéria 20. századi erdélyi művészetet bemutató sorozatának újabb állomásához érkeztünk idén júniusban a Lövith Egon Marc – A meztelen test című tárlatával. Lövith Egon Marc kolozsvári szobrászművész első posztumusz kiállításának megnyílása közel került a művész által tervezett Holokauszt-emlékmű felavatásához, valamint a kolozsvári Holokauszt 70. évfordulójához, mégis a tárlat elsődleges célkitűzése nem az emlékezés, hanem a megismerés és a művész újrafelfedezése volt.
A zsidó származású művész 1923. május 21-én született Kolozsváron, majd gyermekkorát Mexikóban töltötte. Visszatérését követően 1944-ben előbb munkatáborokba, majd a türkheimi és dachaui koncentrációs táborba hurcolták. Családjának egyetlen túlélőjeként Lövith a lágerben megismert múzsájával, feleségével Margóval 1945-ben érkezett vissza Kolozsvárra. 1953-ban a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett szobrászat szakon, s ugyanott tanított évtizedekig. Lövith szobrokon kívül számos technikában alkotott, a Quadro Galéria válogatása pedig – mely teljes egészében a hagyatéki anyagból származik – műfaji teljességre törekedett.
Akik ismerték, mindannyian szívesen mesélő emberként emlékeznek rá, s e derűs közlési szándék jól érzékelhető Lövith művein. A Quadro tárlatának anyaga az akt és meztelenség témája köré szerveződött, így tehát nem az életmű kronológiai áttekintésére, hanem egy ikonográfiai vizsgálódásra nyújtott lehetőséget. Mégis az alabástrom-, fa- és bronzszobrok, a grafikák, pasztellek és olajfestmények reprezentatívak voltak az öt éve elhunyt alkotó szellemiségére és teljes életművére vonatkozóan, hiszen bennük munkásságának két kulcsszava fogalmazódott meg: az emberségesség és szépség keresése. E két irányelv értelemszerűen fonódott össze Lövith alkotásain a meztelen emberi test megjelenítésében, mely többrétű szerepben jelentkezett. Mintha a test a forma tanulmányozására, a kompozíciós elhelyezés kísérleteire szolgálna, s mivel visszatérő motívumként gyakran felbukkant művein, azt hinnénk, stílusváltozatok katalógusát kívánta összeállítani. Emberi alakjait viszont változatos testhelyzetekbe, asszociációs környezetbe illesztette, mely révén a formai eszköznél mélyebb tartalommal ruházta fel azokat: általuk az élettel foglalkozott.
Az Ádám és Éva kompozíciók, a Jób-képek, valamint az aktok külön fejezetekbe csoportosultak a galéria termeiben, s e kiállított műveken Lövith a férfi–nő bizalmas és kiegyensúlyozott kötelékéről, az ember Istennel való nem tehermentes kapcsolatáról vallott, nem utolsó sorban pedig az alkotás folyamatát rögzítette egy-egy kompozícióba. A művész emberhez való viszonyulását sokszor játékos vonalvezetéssel, a mexikói emlékek hatására lüktető színekkel, néhol pedig a kompozíció monumentális kivágásával formálta meg. Legszemélyesebb hangvételű művein pedig Jób alakjának tragikumával fejezte ki a mindenkori ember sorsát.
Lövith minden esetben szeretetteljesen, megértően és kíváncsian figyelte az embert, melyet a művész emberi test iránti csillapíthatatlan érdeklődése tanúsított. A Quadro Galéria kiállítása így tehát az meztelen test témája által Lövith életművének keresztmetszetét tárta elénk.