"Csak tartsunk ki az Ígéret Földjén"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 16. (654.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az azték nyár, az inka szerelem
Benke András
Beszélgetés Király Zoltán költővel - „Nem elefántcsonttoronyban élek”
Kenéz Ferenc
versei
Mózes Huba
Dsida Jenő költői kibontakozásának városa: Kolozsvár
NOVÁK ÉVA
versei
Simonfy József
versei
Jancsó Miklós
Családi becsület
GOTHÁR TAMÁS
versei
KOVÁCS GABRIELLA
versei
SÁRKÁNY TÍMEA
versei
PATAKI–PÉTER HANNA
A 13-as számú kórház
Szőcs István
Az irodalom emlékezete – és a történelemé (II.)
MAX BLECHER
Heges szívek (Inimi cicatrizate)
KOVÁCS FLÓRA
Az ütem írása - Bretter György esszéiben fel-feltűnő időszemléletek*
FERENCZI SZILÁRD
Távolabb a Naptól
TAR GABRIELLA-NÓRA
Beavatás és párbeszéd
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Olvassa el, de úgysem fogja érteni
Xantus Boróka
Az egyszerűség madeleine-je
Felnyitni a humor „esernyőjét”
Jakabffy Tamás
Büszkeségünk: az Arcadia
Szekernyés János
Ijesztő lények, elrútított tájak
Szeptemberi évfordulók
 
NOVÁK ÉVA
versei
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 16. (654.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.

Rövid

Mi, európaiak, ha mesélünk,
néhány kimagasló kivételtől eltekintve,
rövid történetekkel beérjük,
mert unjuk saját történeteinkben
a klisévé kövesült ismétléseket,
ismerjük mások történeteit előre,
kíváncsiságunk, elkötözött köldökzsinór.
Részletekbe hát nem bocsátkozunk,
utalásból viszont akad rengeteg,
aki nem kortárs és nem európai,
az nagy eséllyel utalások nélkül
meséink tőmondatfüzérét sem érti meg,
akár a helyi, sajátos humort, amit
nélkülözni kényszerülünk manapság.
Egy-két mondat elég, már besoroltad a mesélőt,
ő is elhelyezett saját, tiédhez
hasonló rendszerében, de nézd a hasznát!
Névjegykártyádra minden odaférhet, talán a lényeg,
talán lényegtelen töredék az egészhez.


Találgatás

A legzavarosabb vagy a legtisztább
gondolatomhoz van több közöm?
Annyi közöm van-e legalább, mint
a bögrének a levegőhöz, ami betölti?
Emleget-e bárki bögrényi levegőt?
Nézd, egy bögrényi levegő!
Ott egy gondolatokkal teli ember!
Kipenderül néha egy-egy persze, játékördög
vörös, hosszú papírnyelve, aztán villámgyorsan
visszakunkorodik, mintha nem esett volna meg.
Ki-ki az, amit magában rejteget,
vagy ami felszínre kerül belőle?


Tavaszi sétán

Múltjára ásít a jövő.
Emberek közé indulok,
álságosságom elfeledni.
Bolt előtt kopott néni toporog
büdös, sárga virággal és
csokor petrezselyemmel.
Nem firtatom, ennyije van csak,
vagy elrejtve még pár kosárnyi,
rólam sem sejti más,
akad-e szeretet valahol bennem,
vagy, ahogy látható, alig parányi.
A tavasz idén korán érkezett,
a levegő csupa csillogó, allergén szemcse,
félárbocon a Nap, visszafordulok,
tetőtől-talpig virágporral belepve.


Kezdeni mást

Ideje volna már harci szekereinket
bevontatni a zsákmánnyal teli csűrbe,
lecserélni páncélunk laza hacukára,
testünk púpjait-gödreit legyen, mi takarja,
házinénivé, házibácsivá aszni vagy kerekedni,
higgye ezt bölcsességnek, aki akarja.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében