"de világrendből nem tudunk csak rosszabbakat kitalálni"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 8. (454.) SZÁM — ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Fó­kusz­dió
Pomogáts Béla
"A vé­let­len tün­dé­ri aján­dé­ka"
– Kosz­to­lá­nyi a köl­té­szet­ről –
Lászlóffy Csaba
Szent Márton meg a koldus
Luzsicza István
Sziszüphosz
Végezetül
Máz mögötti életjelek
Érdemes művész
Látszat
Kabán Annamária
Pár­hu­za­mos for­dí­tá­sok szer­ke­ze­te
Paul Ver­laine: Az én meg­hitt ál­mom
Dobai Bálint
Alantféreg
György Attila
A kard­viselésről
Karácsonyi Zsoltnak
Rátonyi Csaba
Az al­fa-si­sak
Merényi Krisztián
A hul­la­kel­te­tő
Pszi­chi­át­ri­ai tepsik
Muszka Sándor
Hívnom neved
A parthoz
Adott
Aludj
Őrt itt
Éva helyett
Elődbe
Három
Zsidó Ferenc
Szán­tai to­vább­lép
Bogdán László
Hutera Bé­la utol­só uta­zá­sa
Cseh Katalin
Töprengő
– apám emlékére –
Csönd és árnyék
Csönd és félelem
Lélek és csönd
Látomás
Angi István
Sza­bó Csa­ba
1936–2003
Terényi Ede
MOZARTRÓL MOZARTTAL 6.
Mozart, a „friss diplomás”
Májusi évfordulók
 
Rátonyi Csaba
Az al­fa-si­sak
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 8. (454.) SZÁM — ÁPRILIS 25.

Sze­rep­lők:

Dr. Frederik Fredenstahl –
né­met ki­ber­ne­ti­kus, a tör­té­net nar­rá­to­ra
Jut­ka – Frederik fe­le­sé­ge
Tottore – a go­nosz fér­fi
La­ci
Ri­csi – nindzsák
Zo­li
Robo-Robo – Frederik ro­bot­ja
Li­li – pin­cér­lány
Idős ápo­ló­nő
Kí­sér­le­ti alany
Né­ger (csak zoknibáb)
Nap­szem­üve­ges mú­mia
Ze­ne­kar

1.
Ho­má­lyos, ren­det­len szo­ba. Dok­tor Frederik Fredenstahl az ágy­ban fek­szik, nya­kig be­ta­ka­róz­va. Az éj­je­li­szek­ré­nyen egy po­hár víz és nagy ha­lom gyógy­szer. Robo-Robo, hű­sé­ges tár­sa a szo­bá­ban jár­kál, és me­cha­ni­kus rúd­já­val bök­dö­si a bú­to­ro­kat. A fér­fi beesett ar­cú, lá­zas, és most az utol­só val­lo­má­sát ké­szül el­mon­da­ni a ro­bot­nak.
Frederik: Gye­re ide, Robo-Robo! Gye­re már ide!
Robo-Robo: Robo-Robo.
Frederik: Fi­gyelj rám! Rög­zíts min­dent, amit mon­dok!
Robo-Robo: Robo-Robo. (A ro­bot­ban kat­tan va­la­mi.)
Frederik: Em­be­rek és más eszes lé­nyek az uni­ver­zum­ban! A ne­vem Dok­tor Frederik Fredenstahl. Ki­ber­ne­ti­kus va­gyok. El­mon­dom, hogy tör­tént a do­log. El­mon­dom az igaz­sá­got.

2.
Hét­fő reg­gel volt. Jut­ka, a  fe­le­sé­gem va­jas ke­nye­ret csi­nált ne­kem reg­ge­li­re .  
Kony­ha, nap­pa­li vi­lá­gos­ság. Jut­ka há­ló­ing­ben tesz-vesz, há­tul­ról lát­juk. A dok­tor be­lép a kony­há­ba, már fel van öl­töz­ve. Ami­kor le­ül az asz­tal­hoz, za­kó­zse­bé­ből egy fe­ke­te no­teszt tesz az asz­tal­ra. El­tű­nőd­ve la­poz­gat a no­tesz­ban (eset­lek fel is je­gyez be­le va­la­mit), majd meg­pil­lant­va a reg­ge­li új­sá­got, el­kez­di át­la­poz­ni. Ép­pen a no­tesz­ra bo­rít­ja az új­sá­got, és ká­vét kor­tyol­gat. Ide­ig csönd. Az­tán Jut­ka meg­for­dul, és így szól a dok­tor­hoz:
Jut­ka: Meg­ígér­ted, hogy el­me­gyünk nya­ral­ni.
Frederik föl­néz az új­ság­ból.
Frederik: Va­ló­ban? (za­va­ro­dot­tan) Nem em­lék­szem.
Jut­ka a dok­tor­hoz lép, s két sze­let va­jas ke­nye­ret tesz az asz­tal­ra.  
Jut­ka: Sze­retsz te még en­gem, Frederik? Né­ha már úgy érzem…
Frederik: Na­gyon sze­ret­lek, Jut­ka! El­me­gyünk nya­ral­ni. Csak várj egy ki­csit. Be kell fe­jez­nünk a kí­sér­le­tet. Sok a mun­ka.
Dok­tor órá­já­ra néz.
Frederik: Már­is ké­sés­ben va­gyok!
A dok­tor fog­ja az új­sá­got, föl­áll, azu­tán ma­gá­hoz öle­li, meg­csó­kol­ja Jut­kát. Ki­megy a kony­há­ból. Hal­lat­szik, ahogy be­csa­pó­dik az aj­tó.

3.
Ho­má­lyos szo­ba. A dok­tor sá­padt ar­ca. Majd a koc­ka ala­kú Robo-Robo.
Frederik: El­men­tem a la­bor­ba.
Robo-Robo: Robo-Robo.

4.
Ut­ca­rész­let. A dok­tor ki­lép a ház­ból, be­száll a ko­csi­ba, el­hajt.

5.
Jut­ka mo­so­gat, ami­kor csön­get­nek. Meg­for­dul, az asz­ta­lon meg­pil­lant­ja Frederik no­te­szét. Föl­kap­ja a no­teszt, és ki­megy a kony­há­ból. Fel­hang­zik a csem­ba­ló-mu­zsi­ka.

6.
Elő­szo­ba. Jut­ka aj­tót nyit, ott áll előt­te Tottore, a go­nosz fér­fi. (Tottore nagy­da­rab fic­kó, a ha­ja olyan csil­lo­gó és ke­mény a sok zse­lé­től, mint a ba­ke­lit. Fod­ros in­get és bőr­dzse­kit vi­sel. Cér­na­vé­kony spa­nyol ba­ju­sza van.) Tottore rá­ve­ti ma­gát Jut­ká­ra, aki hát­rál­ni pró­bál. Tottore be­nyo­mul a la­kás­ba.

7.
Ker­ge­tőz­nek-vi­as­kod­nak a la­kás­ban.
Tottore: Most ve­lem jössz!
Tottore őrült ka­ca­gá­sa. A du­la­ko­dás kez­de­te­kor Jut­ka ke­zé­ből ki­esik a no­tesz, s be­csú­szik egy szek­rény alá (vagy va­la­mi ilyes­mi, ki tud­ja még mi­lye­nek lesz­nek a te­rep­vi­szo­nyok!).
Jut­ka: Se­gít­ség! Se­gít­ség!
Jut­ka el­bot­lik, Tottore a lá­bá­ba csim­pasz­ko­dik, az­tán nagy ne­he­zen ma­ga alá gyű­ri a nőt. Hosszan csö­rög a te­le­fon.
Tottore: Te szu­ka!
Tottore be­húz egyet Jut­ká­nak.  Tottore, mi­köz­ben a vál­lán Jut­ká­val ki­fe­lé igyek­szik, le­ve­ri a te­le­font. Bú­gás.

8.
Olaj­zöld vagy tej­fe­hér kór­há­zi spa­nyol­fal. Mö­göt­te ül va­la­ki, fe­jén bú­ra (az al­fa-si­sak). Egy má­sik fi­gu­ra áll mel­let­te, aki a búrán ma­tat. A 7. je­le­net te­le­fon­bú­gá­sa foly­ta­tó­dik, elekt­ro­mo­sabb tó­nus­ban, hall­juk amint fel­töl­tő­dik a gép (emel­ke­dő hang), utá­na vil­la­nás – és ez cik­li­ku­san is­mét­lő­dik. A vil­la­nás­ban lát­szik az ala­kok szi­lu­ett­je. Né­mi füst szi­vá­rog a spa­nyol­fal mö­gül. A ka­me­ra las­san tá­vo­lo­dik a kép­től. A spa­nyol­fal­tól jobb­ra ül Fredenstahl dok­tor, és csi­pesszel tur­kál va­la­mi ká­bel ha­lom­ban, gond­ter­helt arc­cal. Az­tán idős ápo­ló­nő lép a szo­bá­ba, ke­zé­ben tál­ca gő­zöl­gő ká­vé­val. A Dok­tor­ra néz. A Dok­tor vissza­néz reá, s ri­ad­tan meg­ta­po­gat­ja za­kó­ját, ke­re­si a no­teszt, de nem ta­lál­ja. Ki­ro­han a szo­bá­ból. A fo­lyo­són te­le­fo­nál.
9.
Táv­cső-maszk. Ka­pu­alj. Tottore vál­lán az ájult Jut­ká­val ki­lép a ka­pun, és el­in­dul az ut­cán. Meg­pas­kol­ja Jut­ka fe­ne­két vagy ké­je­sen sza­gol­gat­ja az uj­ja­it. Csem­ba­ló-mu­zsi­ka.

10.
Táv­cső maszk ki­szé­le­se­dik. A dok­tor a Gel­lért-he­gyen van, és messze­lá­tó­ba néz. El­sza­lad.

11.
Azon­nal ha­za­ro­han­tam. Az aj­tót nyit­va ta­lál­tam. A la­kás fel­dúl­va. Na­gyon meg­ré­mül­tem. Dok­tor ut­cán sza­lad. Fo­lyo­són sza­lad. Aj­tó ma­gá­tól ki­nyí­lik. Be­lép a la­kás­ba.  

12.
Egy vi­de­o­ka­zet­tát ta­lál a föl­dön. Ta­lál­tam a föl­dön egy le­ve­let. Be­rak­ja a le­ját­szó­ba.

13.
TV-kép­er­nyő: Zi­ze­gés. Pi­ros hát­tér. Tottore dik­ta­fon­ba be­szél. (A mo­no­lóg alatt sza­bály­ta­lan idő­köz­ön­ként be­vil­la­nó, za­va­ros ké­pek: drót­tal át­te­kert égő hús­ca­fa­tok, Jut­ka al­só­ne­mű­ben, egy szék­hez kö­töz­ve, fa­zék­ban fö­vő csirkefejek…stb. A be­ját­szá­sok­ról nem le­het meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy a Tottore ál­tal ott­ha­gyott ka­zet­tán, vagy a Dok­tor kép­ze­le­té­ben ját­szód­nak le.)
Fredenstahl dok­tor! Én va­gyok Tottore. A lányt ma­gam­mal vit­tem. Bá­jos te­rem­tés. Ugye tud­ja, mit kell ten­nie, hogy vissza­kap­ja. A ta­lál­mány. Le­gyen hol­nap es­te, nyolc óra­kor a Tűz­ol­tó ut­ca 12-ben. (Be­vá­gás a ház­ról.) De sem­mi frixi dok­tor! Le­gyen okos, kü­lön­ben el­csú­fí­tom a lányt. (En­nél a rész­nél Tottore ke­zé­ben üveg só­sav van, vagy kés.) Zi­ze­gés.     

14.
A dok­tor ki­vesz egy mag­nó­ka­zet­tát egy mag­nó­ból. (A mag­nó­ka­zet­ta ugyan­olyan szí­nű, mint a vi­de­o­ka­zet­ta.) Vár egy ki­csit, az­tán föl­ve­szi a te­le­font, tár­csáz, be­szél, le­te­szi a te­le­font.
Nem tud­tam, ilyen­kor mit kell csi­nál­ni. Fél­tem, hogy Jut­ká­nak bán­tó­dá­sa esik. A rend­őr­sé­get hív­tam, de azt mond­ták, hogy el­tűnt­nek nyil­vá­nít­ják, és kész. Csak vár­ni le­het. Re­mény­ked­ni... Nem be­szél­tem ne­kik a ta­lál­mány­ról.  Túl ve­szé­lyes lett vol­na.

15.
Ut­ca­rész­let. A dok­tor el­sé­tál a ka­me­ra előtt. Be­lép a kocs­má­ba.
Össze­ka­va­rod­tak a gon­do­la­ta­im. Sen­ki­hez sem for­dul­hat­tam. El­men­tem a kocs­má­ba. És it­tam.

16.
Kocs­ma be­lül­ről. Fur­csa fé­nyek. Léc­fal, pla­ká­tok, és pó­ker­au­to­ma­ta. A dok­tor iszik.

17.
Oda­jön hoz­zá Li­li, a pin­cér­lány.
Li­li: Okos fi­ú­nak lát­szol. Mért vagy szo­mo­rú?
Dok­tor be­szél a lány­hoz.  
El­mond­tam ne­ki min­dent. Li­li fi­gyel­me­sen hall­gat­ja őt, az­tán va­la­ho­va mu­tat. És ő tud­ta, kik ment­he­tik meg Jut­kát.
A ka­me­ra fél­kö­rös ív­ben mu­tat­ja az asz­ta­lo­kat. Elő­ször két sak­ko­zó fér­fit, má­sod­szor va­la­mi tár­sa­sá­got, har­mad­szor a nindzsákat.

18.  
A há­rom nap­szem­üve­ges fi­gu­ra Ri­csi, La­ci, és Zo­li. Zo­li bal sze­mén fe­ke­te ka­lóz­kö­tés. Egy­más mel­lett ül­nek az asz­tal­nál, egy­szer­re eme­lik szá­juk­hoz a po­ha­rat, egy­szer­re te­szik le. Nindzsák vol­tak.

19.
Ut­ca­rész­let. Fredenstahl dok­tor és a nindzsák ki­lép­nek a kocs­má­ból, és be­száll­nak az au­tó­ba.
El­vit­tek a fő­ha­di­szál­lá­suk­ra, s éjt nap­pal­lá té­ve au­tóz­tunk.
Az au­tó­ból majd a dok­tor la­ká­sá­nál fog­nak ki­száll­ni, ad­dig is a hát­tér­ben nap­pa­li vi­lá­gos­ság vál­ta­ko­zik éj­je­li sö­tét­ség­gel. Au­tó­ról né­hány kül­ső fel­vé­tel is kell.
La­ci: (Frederikhez) Ki ez az em­ber? Is­me­ri?
Frederik: Nem. A neve… Tottore.
Há­rom nindzsa egy­más­ra néz.

20.
Vissza­em­lé­ke­zés. Hul­lám­zik a kép.

21.
Zok­ni­báb-rész. Fe­ke­te-fe­hér és ko­szok­kal tar­kí­tott, akár­ha egy ko­rai né­ma­fil­met lát­nánk. Hang nincs, csu­pán af­fé­le ré­gi zon­go­ra­já­ték, a szö­ve­gek a kép­koc­kák kö­zé ékelt fel­irat­ok­ként je­len­nek meg. A ké­pen ho­mok­kal fel­szórt pusz­ta­sá­gon pász­táz vé­gig a ka­me­ra. „A tá­vo­li vad­nyu­ga­ton já­runk, hol per­zse­lő ho­mok és for­ró szél edzi a kó­sza ide­ge­ne­ket, hol el­hull a gyen­ge, s pré­dá­nak ma­radt te­te­mét ke­se­lyűk cső­re mar­can­gol­ja szét.”

22.
Há­rom zoknibáb li­ba­sor­ban megy a vé­ge­lát­ha­tat­lan pusz­ta­ság­ban. „A há­rom so­kat ta­pasz­talt fér­fiú át­kelt a me­xi­kói ha­tá­ron, s most új ka­land után szom­jaz­nak”.

23.
Pusz­ta­ság. Fe­ke­te zok­ni jön.
(A pár­be­szé­dek, akár a narráció, a je­le­net kö­zé ékelt film­koc­ká­kon je­len­nek meg.)
Ri­csi: Ott jön egy né­ger!
La­ci (né­ger­hez): Ho­vá mész te?
Né­ger: En­ged­jen, uram, had ment­sem az éle­tem!
Zo­li: Szó­val szök­ni pró­bálsz ku­tya!?
Né­ger: Jaj, de­hogy szök­tem meg, uram! Meg­öl­ték a gaz­dám.
A bá­bok egy­más­ra néz­nek
Zo­li: Be­szélj né­ger!
A né­ger be­szél­ni kezd, ám ek­kor a kép át­tű­nik a kö­vet­ke­ző je­le­net­be.

24.
„Ar­ra­fe­lé há­rom­száz mér­föl­des kör­zet­ben nem ta­lálsz egyet­len vá­rost sem. Ám ahol vá­ros van, ott bi­zo­nyo­san fel­ütöt­te fe­jét a bűn…”  
Vá­ros­kép. Nindzsák meg­ér­kez­nek a vá­ros­ba. Az ut­cák üre­sek.
La­ci: Rosszat sej­tek.

25.
Tottore jön.       
Tottore: El az utam­ból, fér­gek!
La­ci: Ki vagy te, hogy így be­szélsz ve­lünk?
Tottore: Én va­gyok Tottore. En­gem min­den­ki is­mer.
Zo­li és Ri­csi: Bű­nös em­ber vagy. Meg kell hal­nod.
Tottore ka­cag, az­tán elő­ránt egy pisz­tolyt, és rá­lő Zo­li­ra. La­ci és Ri­csi rá­lő­nek Tottoréra, aki gyor­san le­lé­cel.   

26.
A je­le­net egy vil­la­nás­sal át­vált. Már nem fe­ke­te-fe­hér, in­kább zöl­des ár­nya­la­tú a kép (kor­ház-szín), a ka­me­ra­moz­gás kap­ko­dó, a hát­tér­ből ki­a­bá­ló or­vo­sok és csi­po­gó mű­sze­rek za­ja­it hal­la­ni. (Ma­rad­hat a 8 mm-es ha­tás, zöld ár­nya­lat­tal.)

27.
Mű­tét. Zo­li a mű­tő­asz­ta­lon fek­szik. Fönt­ről egy gu­mi­kesz­tyűs kéz le­nyúl és föl­nyit­ja Zo­li zoknitestét. Ki­szed on­nét hús­ca­fa­to­kat, be­le­ket, az­tán egy go­lyót. Zo­li sze­mén is bab­rál. Vé­res csir­ke­sze­met dob egy ve­se ala­kú fém­tál­ba. A ka­me­ra a csir­ke­szem­re fó­ku­szál. A kép át­tű­nik a kö­vet­ke­ző je­le­net­be.

28.
Kö­ze­li kép: Zo­li ar­cán kö­tés. Ka­me­ra tá­vo­lo­dik. Zo­li ök­lé­vel csap te­nye­ré­be. A sze­rep­lők még min­dig az au­tó­ban ül­nek.
Zo­li: El­kap­juk Tottorét! És meg fog­juk bün­tet­ni!
La­ci és Ri­csi egy­szer­re bó­lin­ta­nak.
Frederik: De mi lesz a ta­lál­mánnyal. Nem vi­he­tem oda.
La­ci: Mi az a ta­lál­mány?
Frederik: Tottorénak kell. Jut­ká­ért cse­ré­be. Nem be­szél­he­tek ró­la. Túl ve­szé­lyes.
Ri­csi: Ak­kor is meg­old­juk a hely­ze­tet.
Frederik: Csak Jut­ka ép­ség­ben ma­rad­jon.
Ri­csi: Ne ag­gód­jon dok­tor. Min­den rend­ben lesz.

29.
Ho­má­lyos szo­ba. Dok­tor szárazat nyel.
Frederik: Ki­szá­rad­tam. Se­gíts.
Robo-Robo: Robo-Robo.
Az éj­je­li­szek­ré­nyen van egy po­hár víz. Frederik szom­jas, de ah­hoz is túl gyen­ge, hogy ki­nyújt­sa a ke­zét. Robo-Robo me­cha­ni­kus rúd­já­val ta­szi­gál­ja a po­ha­rat. Frederik epe­ked­ve né­zi a po­ha­rat. Robo-Robo hosszas pró­bál­ko­zá­sok után le­ve­ri a po­ha­rat. Frederik nyög.

30.
Ut­ca­rész­let. A sar­kon be­ka­nya­ro­dik az au­tó, és meg­áll a dok­tor há­za előtt. Dok­tor és nindzsák ki­száll­nak az au­tó­ból, el­gém­be­re­dett tag­ja­i­kat nyúj­to­gat­ják. Be­lép­nek a ház­ba.

31.
A nindzsák a dok­tor la­ká­sát né­zik kör­be, míg­nem az egyik egy el­ej­tett bér­le­ti szer­ző­dés­re buk­kan a fel­dúlt elő­szo­bá­ban. A nindzsák meg­né­zik a cí­met, tér­ké­pet te­rí­te­nek ma­guk elé s meg­ke­re­sik raj­ta. Az egyik oda bök uj­já­val, majd szi­go­rú­an egy­más­ra néz­nek.
A nindzsák el­in­dul­nak, a dok­tor ve­lük akar tar­ta­ni, ám Zo­li elé áll.
Zo­li: Dok­tor, ma­ga vár­jon itt meg min­ket.

32.
Táv­cső maszk – Tottore egy rak­tár­épü­let­ben, a nő se­hol.

33.
La­ci: Meg­van a sze­mét. Kö­ves­se­tek!
A há­rom fér­fi el­in­dul a rak­tár be­já­ra­ta fe­lé.

34.
A nindzsák fegy­vert rán­ta­nak (bot, kard, re­sze­lő), s be­rúg­ják a rak­tár aj­ta­ját.
Tottore ijed­ten te­kint fe­lé­jük, majd meg­le­pe­té­sé­ből fel­ocsúd­va ő is fegy­ve­re után kap.

35.
Tottore gyár­épü­le­tek előtt, te­tő­kön, stb. fut, a nindzsák ül­dö­zik. Itt csak a moz­gás irá­nya adott (bal­ról jobb­ra, lent­ről fel, fent­ről le, jobb­ról bal­ra), a hely­szín min­den je­le­net­nél más.  Af­ri­kai tam-tam mu­zsi­ka.

36.
A 31. je­le­net bun­ker­je. A nindzsák és Tottore fúj­tat­nak, lát­szik raj­tuk so­kat sza­lad­gál­tak, ám mint­ha még­sem, a „raj­ta­ütés” óta sem­mi sem vál­to­zott.

37.
A le­szá­mo­lás. Egy üres szo­bá­ban ját­szó­dik. A dok­tor már na­gyon rosszul van. Új­ra s új­ra hoz­zá­kezd a me­sé­lés­hez. Azon­ban a meg­tör­tént dol­gok ott ma­rad­nak a szo­bá­ban és össze­ku­szá­lód­nak az újon­nan mon­dot­tak­kal. Kb. 1 per­ces je­le­net.
Ze­ne­kar ját­szik. Tá­vo­lo­dik a ka­me­ra. A szo­bá­ban ott áll egy­más­sal szem­ben Tottore és a há­rom fér­fi.  Hát­tér­ben ját­szik a ze­ne­kar. A je­le­net ze­né­jét játsszák.
Nindzsák: Ho­vá tet­ted a nőt?
Tottore fity­má­lón ki­köp, és meg­ra­gad­ja kard­ját.  
 A nindzsák és Tottore kö­zel­har­cát lát­juk. A ze­ne­kar eköz­ben ide-oda mo­zog, ne­hogy rá­juk es­sen a ha­da­ko­zó csa­pat. Ez a kör is­mét­lő­dik. Köz­ben: Nap­szem­üve­ges mú­mia lép a szo­bá­ba. Dok­tor lép a szo­bá­ba nagy fe­ke­te bő­rönd­del. Tottore lép a szo­bá­ba, vál­lán a nő­vel.
 A je­le­net kar­ne­vá­li ka­val­kád­dá nö­vek­szik A meg­sok­szo­ro­zó­dott sze­rep­lők el­le­pik a ké­pet, a ze­ne pe­dig vissz­han­go­sabb lesz.

38.
A dok­tor esz­mé­le­tét vesz­ti. Robo-Robo bök­dö­si a dok­tort, aki nem moz­dul.

39.
Robo-Robo ki­megy a la­kás­ból.

40.
Robo-Robo az ut­cán kó­bo­rol. Egy­más­ra ve­tü­lő ké­pek.

41.
Körfahrt Robo-Roboról.

42.
Fe­ke­te kép. Vé­ge. Stáb­lis­ta.

 

Rátonyi Csaba: 1983-ban született Budapesten. Az ELTE filozófia szakos hallgatója. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében