Térhatárok. Határon túli magyar írók antológiája. Vál., szerk. Fekete Vince. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2014.
Mindössze ötsoros fülszöveggel indult útjára, gyakorlatilag „önmagáért beszél” a Kortárs Kiadónál idén megjelent Térhatárok című antológia. A válogatást végző Fekete Vince, aki költő–műfordítóként ismert, de saját kötetek mellett szerkesztőként sem ez az első kiadványa, ebben a rövid elbocsátó üzenetben a cím többes értelmezhetőségéről szól: nemcsak mi mozgunk „valós” terekben és határok különböző oldalain (az átlépésekről nem is szólva), hanem persze az irodalomban is „vannak vidékek” (és nem is csak toposzok, trópusok). Egy szöveggyűjtemény pedig igazán sajátos, vegyes klíma a textusok számára.
A három részre osztott antológia szolid megjelenésű borítólapjai között pazar színárnyalatokat vonultat fel: majdnem negyven – Erdélyből, a Vajdaságból, Felvidékről és Kárpátaljáról származó, „zöldfülű” induló vagy már (sötétebb zöld) „babérkoszorús” – szerző változatos műfajú, recens alkotásait tartalmazza ugyanis, illetve függelékben munkásságuk rövid bemutatását. Az alcímre, mely „határon túli magyar írókat” ígér, advocatus diaboli módjára több ponton is rá lehet kérdezni. Hiszen nem egy szöveg fordítás szlovák, moldáv vagy akár örmény alkotóktól, akik lírát éppúgy művelnek, mint epikát, drámát. Metaszinten működik az a néhány tanulmány, mely valamelyik fenti régió jelenkori irodalmi életéről vagy az antológia korábbi–későbbi szereplőiről értekezik.
Dicséretképpen legyen mondva: várakozás és megvalósulás érdekes játéka a kötet egészét is jellemzi. Hiszen az alkotások egymásutánja több mint negyven, izgalmas, teljesen „berendezett”, öntörvényű szöveguniverzumot jelent, röpke negyedfélszáz oldalban. Az alkalmazkodó olvasó, lector in fabula, a „csaliként” funkcionáló regényrészletekkel találkozva lesz csak ideges, melyek pont akkor érnek véget, mikor elkezdi kitanulni viszonyaikat. Legtanácsosabb, ha – miután elátkozta az antológia egész műfaját, minden határával együtt, hiszen: „Ugyan mitől is volna valóságosabb, igazabb [és elegendő] egy véletlenszerűen kiválasztott metszet?” – végül könyvtára bővítése mellett dönt.
