"dobognék napestig, s kinek a szívével?"
Kereső  »
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 17. (655.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Rímkényszer
Demény Péter
Beszélgetés Mircea Dinescuval - Angyal a határon
Vallasek Júlia
Angolkeringő 11. Rejtőzködő félelem (Mark Haddon: The Red House)
Sebestyén Mihály
A Place Pigalle összeillesztései
Vörös István
C. zsoltár
Cseh Katalin
versei
Szőcs István
„Az bizony AZ volt, de Ő bizony nem AZ volt” – Dózsa György – 1514 – Parasztháború félezer éve
Abdellatif Laâbi
Az elektronikus majmok
Nagypál István
versei
ADORJÁNI PANNA
Tízéves vagyok és cigicsikkeket gyűjtök a templom udvará
Hajós János
versei
Horváth Előd Benjámin
Az elesettek hangja és az éhség - Horváth Előd Benjámin interjúja Serestély Zalánnal
Viszonyszók nélkül gyónni
Ugron Nóra
Félelem és reszketés Észtországban
Elek Tibor
Klasszicizáló beérkezés
Szántai János
Janovics-könyv, három nyelven
Karácsonyi Zsolt
Ványa paraszti sorsa
DIMÉNY HAJNALKA
„...úgy kezd a lelkünk a ketrecéből kiszabadulni”
MOLNÁR ZSÓFIA
Csaligyűjtemény
Benke András
A kimondhatatlan újramondása
SZEKERNYÉS JÁNOS
Képtár és alkotótábor
Lászlóffy Zsolt
Erdélyi muzsikusok Dél-Ameriká­ban (1.)
Hírek
 
Benke András
A kimondhatatlan újramondása
XXV. ÉVFOLYAM 2014. 17. (655.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.

Both Balázs: Ha nem marad kimondatlan. Magyar Napló Kiadó, 2013.

Van-e értelme olyan kérdésfeltevéseknek, ahol biztosra vehetjük, hogy soha nem juthatunk el a végső megoldásig? Meddig lehet kitolni a gondolkodás határait és mely ponton érdemes új utak, új kérdések keresésébe fogni?
A fenti kérdések kiterjeszthetőek lehetnének akár a nyugati filozófiai gondolkodás több ezer éves múltjára is. Én mégis Both Balázs Ha nem marad kimondatlan című kötete kapcsán teszem fel ezeket a kérdéseket újra. A szerző maga is ezt teszi tulajdonképpen, nála viszont a kérdések ritualizálódnak, egyszersmind szakralizálódnak is, tehát a válaszadás igénye nélkül tevődnek fel. Nem is történhetne ez másként, hiszen olyan táptalajból nőnek ki ezek a szövegek, amely akarva-akaratlanul hatással van a művek tematikájára, sőt, magára a nyelvre is.
Both szövegei rendkívül erős hagyományba ágyazódnak be, többségük a kereszténység alapszövegéhez, a Bibliához nyúl vissza. Ez a talaj pedig meglehetősen szikár, néhol töredezett is, ahol a szó legszorosabb értelmében vett egyetemesség sokszor eltakarja a személyest, így az innováció, az újra- és továbbgondolás is ellehetetlenül. Ez történik Both kötetének esetben is, amely úgy tűnik, tudatos szerzői intencióként, sokkal inkább alázatos hittétel, mint útkeresés.
A szerző tehát nem tud vagy nem akar túllépni a konfesszió határán, így szövegei sok esetben közhelyes személytelenségbe fulladnak. A címhez igazodva valóban az újramondás aktusa válik fontossá. Ezzel egyidőben viszont nem kerüli el a prófétai szerepet sem, ami nagyon sokszor meddő moralizáláshoz vagy anakronizmushoz vezet.
Ritkábban ugyan, de néhol látni lehet mégis a megkövesedett hagyomány repedéseiben a sebezhető emberi arcot. A C61H0 című vers a test gyötrelméről szól az onkológia várótermében. Paradox módon ez az a pont, ahol a versnyelv a leginkább enigmatikus, ahol semmi sem magától értetődő, csak a fájdalom és a szorongás. Itt már nincs ritualizáció, ezekben a versekben nem siet segítségünkre a dogma, és csak egy kis kutakodás után jöhetünk rá például arra, hogy az idézett vers címe a prosztata rosszindulatú daganatának nemzetközi kódja.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében